A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-27 / 26. szám

A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁR­SASÁG több mint százezer lakosú vá­rosának egyik neve Chosebuz, másik — hivatalos — neve: Cottbus. Kétnyelvű a lakossága, kétnyelvűek a város feliratai is. Német barátom, Siegfried is magya­rázza: Nekem Cottbus, de a szobroknak már ősidők óta Chosebuz, hát legyen kinek-kinek a nyelve és tetszése sze­rint ... Miközben a Spree folyó hídja felé igyekszünk, ahol a régi és az új város­­központ határolja a bal, illetve a jobb partot, megmagyarázzuk egymásnak: a szorb nemzetiség, régebbi nevén a vend néptörzs, őslakos ezen a tájon. Az 1156-ból származó legrégibb helyi vo­natkozású okirat a meisseni Konrad urat Chosebuz várgrófjaként említi. Más hiteles feljegyzések is bizonyítják, hogy ezen a tájon — a felső és alsó lausitzi vidéken —, már akkor itt élt ez a szláv eredetű népcsoport, amikor a Salzstrasse (Sóút) néven ismert keres­kedelmi útvonalon áthaladva szállítot­ták kelet felé a Halléban kitermelt sót. Azután megegyezünk: most Chose­­buzt, a szorbok fővárosát fogjuk meg­nézni és nem Cottbust. Német barátom ragaszkodik a szorbok fővárosa megha­tározáshoz, így érvel: széleskörű kultu­Óváros felé, a szorbok népművelési in­tézetébe. A régi erődítményhez hasonló város­fal előtt, mely az óvárost határolja, megállunk. Kapuját, belső folyosóinak, helyiségeinek falát szorb feliratú falfest­mények díszítik. Délig a népművelési intézetben idő­zünk. Erich Schutt, az egyik osztályve­zető, valahányszor távozni készülök. A régi városfal kapuja, balra a szobrok nép­művelési intézete rális jogokat élveznek a szorbok, és itt a központjuk. Megállunk a hídon. A jobb parton látható az új, modern építésű városrész, a Sandow. A fegyverkészítés védnöké­nek tartott pogány főisten szorbul ki­mondott neve ez. Legfőbb isten volta miatt — nem állítottak neki szobrot soha, még a nevét sem volt szabad hiábavalóan emlegetni. Az új városrész legnevezetesebb épülete a szorbok középiskolája, mely 1952-ben nyitotta meg kapuit. Itt ta­nult, itt érettségizett a barátom felesé­ge, azért tudja Siegfried olyan ponto­san, hogy napjainkban ez az iskola ápolja azokat a diákhagyományokat, amelyek évszázadokkal korábban a szorb egyetemen alakultak ki. Történel­mi tény ugyanis, hogy a városban 1539-ben megalapították a szorb egyetemet, melynek Jan Rak professzor volt az első rektora. Érdekesek az iskola felé vezető út mentén, a járdára állított, embernagy­ságú színes kerámiaszobrok. Mindegyik jellegzetesen szorb alkotás, az alakok, mesék, történetek, elbeszélések szerep­lői. Körüljárjuk az iskola épületét meg az óvodát, melynek játszóterén rönkfából készített, népi játékszerek láthatók. Nincs gyerek egy se a játszótéren, a facsacsira egy ifjú leányzó ült fel, úgy beszélget az udvarlójával. Indulunk az újabb és újabb, szorbokra vonatkozó történelmi tények ismertetésébe kezd. Johannes Briesmenn szorb lelkész Lut­her tanítványa volt. A város szívesen befogadta annak idején a menekülő huszitákat és a hugenottákat is. Korán, már 1848-ban politikai erőt jelentett a város munkásmozgalma. 1875-ben a szociáldemokrata párt 32 százalékos választási győzelmet aratott. Walter Wagner kezdeményezésére 1919 má­jusában megalakult a kommunisták vá­rosi szervezete. A hitleristák viszont csak úgy jutottak uralomra, hogy előbb 44 kommunista vezetőt bebörtönöztek. Mégis szembeszállt velük a Willy A kávéház, ahol 1715-ben szorb irodalmi társaság alakult Ronktabol készített játszószerek az ovoda ud varán A Zinke házaspár elnevezésű szobor 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom