A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-27 / 26. szám
TUDOMANY-TECHNIKA. CÁPÁK GYÓGYSZERE Grúz halászok megkezdték a fekete-tengeri cápák rendszeres halászatát, azzal a céllal, hogy a gyógyszergyárakban nagy hatású gyógyszert készítsenek belőle a krónikus gyulladások kezelésére. A crambex elnevezésű készítménynek serkentő hatása van a szervezetre. Felhasználható a lassan gyógyuló sebek kezelésére, de növeli a sejtek stabilitását a mérgező hatásokkal szemben és korrigálja a vér összetételének kiegyensúlyozatlanságát is. A fekete-tengeri cápa múltja hárommillió évre nyúlik vissza. Életben maradásához meszszemenően alkalmazkodnia kellett a környezet változásaihoz. Ehhez az evolúció során különleges hatékony bioaktív anyagai fejlődtek ki, különösen nagy hatású enzimjei. A crambex gyártása már megkezdődött, ugyanakkor folytatódik a további bioaktív hatóanyagok kutatása is. Az egyik szovjet kutatóhajó fedélzetén berendezett úszó biológiai kutatóközpontban megpróbálnak olyan vegyületeket elkülöníteni a tenger növényeiből és állataiból, amelyeknek hasznát vehetnék a gyógyításban vagy a népgazdaság más területein. KÉTFEJŰ FOGKEFE Különös, de hasznos ötlet a nürnbergi találmányi kiállításon bemutatott „kétfejű" fogkefe, amellyel kívülről és belülről egyszerre lehet tisztogatni a fogakat. Az elemes motorról levéve a fogkefe-fejet, rezgőkéses villanyborotvát lehet csatlakoztatni a helyére. ÁZSIA LEGHOSSZABB HÍDJA Ázsia leghosszabb hídja, a 13,5 kilométeres Penang-híd Penang szigetét köti össze a maláj félszigettel Malájföld északnyugati részén. Négy évig tartó építése után most már jelentősen megkönnyíti a személy- és teherszállítást a Penang-sziget fővárosa, Georgetown és Butterworth városának területe között. Eddig kompokon bonyolították le a forgalmat. A hídpillérek altalajának stabilizálására 27 400 betoncölöpöt vertek a tengerfenékbe és a szárazföldbe. A nagysávú hídpálya 30—40 méter magasságban ível át a tengerszint felett. A tengerág közepén kialakított két mesterséges szigeten készítették elő a függőhíd elemeinek beépítését. Itt 30 méter magas felépítményű hajók is áthaladhatnak a híd alatt. VÍZI REPÜLŐ Különleges kétéltűt épített szabadidejében a litvániai Kaunaszban élő Juozasz Kucsjausz-FÜLBEMÁSZÓK A BIO-KERTEKBEN E rejtett életet élő, csökevényes szárnyú (bőrszámyú), éjszaka aktív rovarokat szinte mindenki ismeri. Potrohúk végén sajátos (a hímnél harapófogó alakú, a nősténynél ollószerű) fartoldalék található, ezt veszély esetén fenyegetően mereszti támadója felé, de az emberre nézve ez is veszélytelen. Közel 1 000 fajuk ismert, nagy részük trópusi élőhelyeken él. Nálunk csupán 6 fajuk található meg. Növényi és állati eredetű táplálékkal élnek, sok közülük elhalt korhadékkal is beéri, de gyakori közöttük a ragadozó életmódú is. Ez utóbbiak különböző rovarok petéit, lárváit és bábjait pusztítják. A nálunk leggyakoribb közönséges fülbemászó (Ficula auricularia) megeszi az algát, mohót, gombát, a virág egyes részeit (sziromleveleit, bibét, porzót), a lédús gyümölcsöt, időnként azonban az elpusztult és élő rovarokat is (különösen kedveli a lágytestü levéltetveket és a rovariárvákat). Ha egy adott élőhelyen túlzottan elszaporodik, akkor a virágok és nedvdús levelek megrágásával kárt is okozhat; a kukorica címerének megrágásával, kórokozó ÚJ ROBOGÓNEMZEDÉK A Német Demokratikus Köztársaság közismert Simson gyárában elkészült a robogók új nemzedéke. A kétkerekű járművet főként városi forgalomra szánták, és 50—80 köbcentiméteres motorral öt különböző modelljét gyártják majd. Lesz közöttük berúgós és kézi indítású. Áramforrásuk 12 voltos telep. Valamennyi modellt 30 centiméter átmérőjű acél keréktárcsákkal szerelik fel. Az új Simsonnak. 6,3 literes üzemanyagtartálya van, és száz kilométeren 2,4 liter az átlagos üzemanyagfogyasztása. kasz lakatos. A siklótesttel meghatározott sebességet elérve a vizen, a magasba emelkedhet a jármű. A fémből és fából készült szerkezet tömege 155 kilogramm, repülési sebessége óránként 100 kilométer. gombák spóráinak széthordásával és terjesztésével szántóföldi növénykártevöként is felléphet. Ez azonban ritkán fordul elő, mert igen sok az ellensége (rovarevö madarak és emlősök, ragadozó rovarok, pókok, kétéltűek' és hüllők). A fürkészlegyek is az ellenségeik közé tartoznak. így érthető, hogy fölszaporodásukkal aligha kell számolni. Levéltetűpusztitóként viszont a biokertek hasznos „munkásai" lehetnek. Ezért újabban Nyugat-Európában megpróbálták a fülbemászókat a konyhakertbe és a gyümölcsösbe mesterségesen betelepíteni, létszámukat növelni. A kísérletek kedvező eredményt hoztak. De hogyan lehet összegyűjteni ezeket a főleg éjszaka mozgó, rejtett életű rovarokat? Erre is van már kidolgozott módszer: zsákvászonból olyan „hálózsákot" készítenek, amely egy nagyobb kabátzsebhez hasonló; felül levarrva, alul nyitva hagyva, s így (fagyapottal kissé kitömve), egy alacsony bokorra (pl. rózsatöre) függesztve a fülbemászók könnyűszerrel összegyűjthetök és a levéltetves helyekre áttelepíthetők. A módszert annyira kedvezőnek találták, hogy pl. Svájcban egy vállalat nagyüzemi méretekben gyártja a fülbemászóknak szánt „hálózsákokat”, sőt azt fülbemászókkal együtt is árulja. ELDŐLT A TÍZÉVES PER - GYŐZÖTT A POLAROID Az Egyesült Államok szabadalmi bírósága az elmúlt év októberében hozta meg végső döntését a Polaroid és a Kodak perében. Eszerint a Kodaknak ez év január 9-től be kell szüntetnie az instant (a képet a felvétel után azonnal elkészítő) filmek és fényképezőgépek gyártását és árusítását. Bár e döntés egyelőre csak az Egyesült Államokra vonatkozik — mivel a Kodak e gépeit csak itt állította elő —, ez azzal jár, hogy szerte a világban az eddig eladott mintegy 25 millió Kodak instant fényképezőgép hamarosan (a raktárkészletek kimerülése után) mindenhol használhatatlanná válik. A döntés háttere a következő: a Polaroid eljárást Edwin Land amerikai fizikus fedezte fel 1948-ban. Az ötletet állítólag az adta, hogy lánya panaszkodott: a szünidőben készített felvételeinek kidolgozására több napig várnia kell. A felvételi anyag kezdetben két egymásra fűzött tekercsből állt. Minden képmezö elejéhez vékony falú műanyag tasakokban pép alakjában a kidolgozáshoz szükséges vegyszerek voltak elhelyezve. A felvétel után a megvilágított negatív papír a másik tekercsről lecsavarodó pozitív papírral összetapadva két fémhenger közé került, amelyek a két réteget egymáshoz szorították, így a tasakok felnyíltak és a vegyszer a két rétegen szétkenődött. Hatásukra az egyik rétegen negatív, a másikon pozitív kép keletkezett. A gépből kihúzott papírról a felső réteget lehúzva egy percen belül kialakult a kész kép, ezért nevezték az eljárást egyperces vagy egylépéses eljárásnak is. A találmány hasznosítására Land Polaroid néven vállalatot alapított, amely nagy üzleti sikert aratott. 1983-ban sikerült az eljárást a színes képek előállítására is kiterjeszteni. A Polaroid-cég már az ötvenes években szerződést kötött a Kodakkal, amely szerint a Polaroid gépekhez a filmanyagot részben a Kodak állította elő. 1982-ben került forgalomba a Polaroid tovább tökéletesített változata, az SX—-70 rendszer, amelyben már nem két papírtekercs volt, hanem az előhívó és rögzítő pép a hengerekből került a rhűanyaglemezre, tehát amelyről már nem kellett a felső réteget lehúzni. A Kodak felfigyelt az új Polaroid-rendszer üzleti sikerére és 1976- ban forgalomba hozott egy nagyon hasonló, de a polaroiddal nem kompatibilis filmet (PR—10) és a hozzávaló gépet (EK—4, majd EK—6). A Polaroid az SX—70 gépre és filmre vonatkozó 12 szabadalma alapján azonnal szabadalmi pert indított a Kodak ellen, amelyet csak most, tíz év után nyert meg. Az ítélet szerint a Kodak a szabadalmak lejártáig, azaz 1990, ill. 1991 -ig nem forgalmazhatja a fenti termékeit és kártérítést köteles fizetni; ennek összegét még nem döntötték el, de a Polaroid egymilliárd dollárra tart igényt. A Kodak hírnevének védelmére az elégedetlen amerikai vevők kártalanítására felajánlotta, hogy az EK—4 és EK—6 fényképezőgépeiket ingyen becseréli egy Kodak diszk fényképezőgépre. 16 I
