A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-20 / 25. szám
T-TVT-IV T~l T1VT /^TVTTVT A TVT HAILOTTUK- ODZASTOK-LATTÜK ■ A Fejetlenség hasonlatossága című ciklussal, amelyből két felvételt itt bemutatunk, előkelő helyezést ért el Viktor Achlomov szovjet fotóművész a humoros fotók fesztiválján. A Lufthansa repülőtársaság egyik járatán teljesen női kezekben vannak az utasok. Nicol Lünemann és Eva Lausmann, a két pilóta, biztonsággal irányítja a hatalmas Boeing 747-et. Japánban, Nagojában repülő csészealj tűnt fel. Nem az űrből érkezett, a nagojai egyetem tudósainak találmánya. Az új típusú repülőgép mentési munkálatoknál alkalmazható sikerrel. Például meg tudja közelíteni a felhőkarcolók felső emeleti ablakait. A tengerészek vajon ismerik-e ezt a csomót? Bari Károly: TŰZPIROS \ KÍGYÓCSKA Bari Károly írja a könyv bevezető részében: „A magyarországi és erdélyi oláh cigány közösségek archaikusabb csoportjainál föllelhető lírai hagyomány szövegrétegei egy sajátos érzelmi kultúra különös lenyomatait őrzik. Sajátossága elsősorban abban áll, hogy a cigányság orális költészeti gyakorlatában feloldódó létezéselemek: az életmód és a világlátás színei éppúgy, mint a változó körülmények és az öshiedelmek tudatmélyi mozzanatai, az érzelmi értékeik alapján rendeződnek — igen gyakran irracionális és groteszk költőiségű — strófákba." A vesszőfutáshoz hasonlítható történelmük, a vándorlások megpróbáltatásai, a szegénység, az évszázados üldöztetések és a máig nem múló előítéletek erős összetartozástudatot fejlesztett ki a cigányokban. Bár ennek az összetartozástudatnak a legmeghatározóbb szálai etnopszichikai eredetűek: létrehozó motívumukként azt a nyomasztó kitaszitottságérzést jelölhetjük meg, amelyet a mindenkori környezetük nagyfokú bizalmatlansága teremtett. A koherencia fontos tényezőjeként említhetjük még a cigány közösségek archaikus gondolkodásának kultúrateremtő szerepét: a hagyományok ismeretét és gyakorlását, valamint az átörökítés folyamatosságát is. A sajátos életmódban és világszemléletben gyökerező népi kultúra ugyanis a cigányok számára a hazát, a szellemi és érzelmi biztonságot jelenti. Bari Károly válogatásában és műfordításában először ismerhetjük meg a cigányság mondakincsét, eredetéről szóló legendákat. A Tűzpiros Kigyócska bemutatja a napjainkban élő cigány népköltészet témagazdagságát. Megismerhetünk varázsló, ráolvasó verseket, gyermekmondókákat, balladákat a szerelemről és a halálról; a cigányok arcszínéről és eredetéről; a medvetáncoltatásról, a zenészmesterségről szóló történetek pedig a mesék világába vezetnek bennünket. Napjainkban születtek azok a dalok, melyek a hófehér Mercedest vagy a börtönélet keserűségeit idézik. Ennek a sokszínű gyűjteménynek méltó kiegészítői az illusztrációk: Bari Károly gazdag színvilágé, a mesék birodalmát idéző rajzai és a bőséges fotóanyag. Ravasz József EGY NAPLÓRÓL Feltehetően olvasói sikerkönyv jelent meg a Tatran könyvkiadó gondozásában. Federico Fellini naplója annak idején, alig hat esztendővel ezelőtt látott napvilágot, Zürichben. Azóta jónéhány nyelvre lefordították. Székely Éva magyar fordítását a Filmvilág közölte 1984-ben. A szlovák könyv címe: „Federico Fellini filmuje" (F. F. filmez). A könyvet Fellini filmjeihez készített rajzvázlatai díszítik. Jeles alkotók naplóiban a legrejtettebb titkokat keresi az olvasó, amelyek szivárvány-ívelésben fölragyoghatnak a létrejött művek mögött. így vált olvasói élményemmé Edith Piaf naplója is. Néhány felejthetetlen epizódja a mai napig erkölcsi kódexként szolgál a munkámban. Fellini mélységesen emberi, emberközpontú filmjei után a naplójával is örömöt szerez közönségének. S aki látta a rendező és forgatókönyviró Országúton c. alkotását, vagy Az édes életet, a Rómát, a Nyolc és félt vagy a Zenekari próbát, szívesen elolvassa e naplót is. Vallomásos szövegei mögül ugyanaz az emocionálisan racionális ember jelentkezik, akit a filmkockák varázslatos képei alapján már ismerünk. Vajkai Miklós híven önmagához, kis híján felborítja a hintót... Monicelli nem csupán a komikus helyzetek megteremtésében jeleskedik, hanem a szereplők karikírozásában is: jónéhány kreatúrája a Fellini-filmek groteszk alakjainak panoptikumában is megállná a helyét. G. Kovács László & & DEL GRILLO MARKI A hires nevek vonzereje közismert dolog. Ösztönösen is érdekel bennünket az a mű, amelynek egy neves alkotó volt az „atyja". Az ismert név sokszor valóban biztosítékot jelent: egyfajta garanciáját annak, hogy figyelemre méltó, érdekes vagy éppen jelentős alkotás megismerésének az élményével leszünk gazdagabbak. Vajon jelenthet-e „jótállást" Mario Monicelli és Alberto Sordi neve? Bízvást kijelenthetjük, hogy igen. Monicelli filmrendezői és Sordi filmszínészi tehetsége immár hosszú évek óta meggyőzően érvényesül a nemegyszer — jogtalanul! — „könnyűnek" aposztrofált műfaj, a filmvígjáték területén. Képességeiket bizonyítja a Del Grillo márki című történelmi filmjáték is, amelyben egy különc római főúr csínytevéseinek lehetünk szem- és fültanúi, s közben bepillanthatunk a Napóleon csapatai által megszállt pápai állam életébe is. A címszereplő leleményes és javíthatatlan mókamester; tréfacsináló kedve nem kíméli sem az alamizsnáért könyörgő koldusokat, sem a jámbor kereskedőt, aki egy reggelen boltja helyén nyilvános illemhelyet talál — természetesen a szórakozni vágyó Del Grillo jóvoltából... A márki tréfái legkevésbé azt az előkelő úri társaságot kímélik, amelynek származása és vagyona révén ő is tagja, s ugyancsak tiszteletlen azzal a pápai hatalommal szemben, melynek látszólag hithű és bátor védelmezője. Személye a XVIII. század felvilágosult főnemeseire emlékeztet bennünket: látja — s egy mulatságos félreértések sorozatára alkalmat adó szerepcserével le is leplezi — az arisztokrácia létének és hatalmának anakronizmusát, előkelősködésük nevetségességét, képmutatásukat és ostoba gőgjüket. A francia megszállókkal rokonszenvez, akik felemás módon ugyan, de mégis a haladást képviselték a reakció bástyájának számító pápai államban. Mi sem jellemzi őt jobban, minthogy lelkesen tapsol az „eretnek" franciák „erkölcstelen" színházi előadásán, amelyen a fanatikusan konzervatív rómaiakat azzal botránkoztatják meg, hogy a női szerepben valódi nőt láthatnak a színpadon — nem pedig a szerepet addig bitorló viszolyogtató eunuchok valamelyikét... A film vége felé a néző megszeppen egy kicsit: úgy tűnik, a márkinak lakolnia kell mindenért és vérpad várja őt. Ám a váratlan pápai kegyelem megmenti életét s ismét ott lehet a kiválasztottak között, akik vállukon vihetik az egyházfő gyaloghintaját — és ő. R. TAGORERE ÉS H. SIENKIEWICZRE EMLÉKEZVE A Csehszlovák Rádió magyar adásának világirodalmi folyóirata, a Látóhatár május 11-én, két Nobel-díjas írót: az indiai Rabíndranáth Tagorét és a lengyel Henryk Sienkiewiczet mutatta be a hallgató(k)nak. Tagore 125 éve, 1861. május 6-án látta meg a napvilágot. A költő, drámaíró és filozófus Tagore hindi anyanyelven írt művei az angolszász fordítók munkái révén kerültek be a világirodalomba — és lettek közkinccsé. Tagore egész életműve, szellemisége és humánuma elsősorban népe — a sokszínű és ellentmondásos India — ügyét, annak szociális, gazdasági és kulturális felemelkedését szolgálta. Az általa megszervezett „szabadegyetemet" Santi niketánnak (magyarul: A béke hajléka) nevezte el, mert tudta, hogy csakis „a tudás adhatja meg az igazi békét", másszóval, egy nívós indus értelmiség életrehívása lehet India jövőjének a legbiztosabb záloga. Tagore 1913-ban az „égi tisztaságot tükröző”, Áldozati énekek (Gitándzsali) c. gyűjteményéért megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Mély humanizmusára és erkölcsi tartására vall, hogy egyértelműen elítélte az I. világháború borzalmait, majd a 30-as években az esztelenül „szervezkedő fasizmust — Münchent". A műsor második részében a rádióhallgatók az 1846. május 5-én született lengyel író, Henryk Sienkiewicz életével és munkásságával ismerkedhettek meg. Azzal a Sienkiewicz-csel, aki már egyetemista korában — medicinát, történelmet és filozófiát hallgatott Varsóban — eljegyezte magát az újságírással és „több lap szolgálatában" állva jelentette meg cikkeit, tárcáit, humoreszkjeit, verseit. Később áttért a prózára és 1872-ben megírta a Meddőben c. regényét, amelyben az egyetemi ifjúság életét taglalja. Történelmi regényei hozták meg neki az igazi hírnevet. Nagyívü regény-trilógiájában (Tűzzel és karddal. Özönvíz, Wolodyjowsky úr) mesterien ábrázolja a 17. századi lengyel valóságot, de ezek mellett nem marad el a Keresztesek című müve sem. A Néro-korabeli keresztényüldözésről írt nagy regényét, a Ouo vadis-t számos nyelvre lefordították, s ezért kapta a Nobel-díjat. A műsor szerkesztése, rendezése és a két közreműködő (Dráfi Mátyás és Varsányi Mari) teljesítménye egyaránt dicséretes volt. Vörös Péter 9
