A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-13 / 24. szám
EMBERI SORSOK Zs. Nagy Lajos RENDETLEN NAPLÓ A fagylaltozó kutya Helyes, tiszta, majdnem előkelő cukrászda egy új lakótelepen, bő süteményválasztékkal, nem túl készséges, nem túl szolgálatkész személyzettel; mivel itt szeszes italt, sört, bort, pálinkát is mérnek, vasárnap délutánonként óriási a forgalom, a fagylaltra sorban álló gyerkőcök feje fölött kótyagos, fél- és tökrészeg alakok lépkednek át éktelen sírást, jajgatást, zűrzavart okozva; ilyenkor a cukrászda már se nem tiszta, se nem előkelő, egyszerű külvárosi kocsmává züllík. Mivel e lakótelepen két kilométeres körzetben nincs más „vendéglátóipari üzemegység" — ma már ezen a helyzeten legfeljebb az először idevetődött idegenek csodálkoznak. A múlt vasárnap délután azonban mégis akadt itt csodálkoznivaló — még e sorok Írója számára is, aki pedig már régen arra a meggyőződésre jutott, hogy nincs új a nap alatt. Ültem a kocsmává lefokozott cukrászda egyik sarokasztalánál, előttem üres kólás üveg és egy még üresebb borovicskás stampedli, azon tűnődtem ... Min is? Azon, hogy rendeljek-e még egy kólát, mintha cukrászdában lennék, vagy maradjak most már a borovicskánál, mint a többi kocsmatöltelék. Ezen töprengtem és tépelödtem fenemód. és ekkor megjelent az uszkár. (Azt, hogy uszkár volt, csak később, otthon egy kutya-szakkönyvből tudtam meg.) Amikor megjött, akkor egyszerűen kutyának néztem őt, méghozzá olyan csúf, visszataszító, elkorcsosult ebnek, amilyen nekem ingyen se kéne; szürke volt, mint a banalitások általában, lógó fülű és lógó nyelvű és olyan rondán körülnyirt, mintha most hagyta volna el a fodrászszalont... De az egész jelenségben az volt a legmegdöbbentőbb, hogy pórázon húzott maga után egy meglehetősen lompos, kócos hajú, középkorú hölgyet. (Persze tudom, hogy a „lompos" jelző nem épp a hölgyek jellemzésére való, de hát mit csináljak, ha egyszer lompos volt!) A kutya határozott léptekkel ment a fagyialtos pulthoz, és mint aki tisztában van pozíciójával, vagyis azzal, hogy az ö kívánságát már a szeméből kiolvassák és szó nélkül teljesítsék: vaníliás fagylaltot rendelt. Kérését nem is akárki, a cukrászda főnöke teljesítette. Mosolyogva egy jól föltetejezett tölcsér piros-fehér fagylaltot nyújtott át... a hölgynek. A hölgy meg, miután körülnézett, hol van hely, leült az én asztalomhoz és etetni kezdte az uszkárt: Tessék, Alain — mondta neki. Alain meg szépen, intelígensen nyalogatni kezdte a fagylaltot. Arra gondoltam, hogy néhai Sátán kutyám egyszerre bekapta volna az egészet s még meg is harapott volna, ha a hideg fagylalttól elvásik a foga. (Igaz, hogy nekem eszembe sem jutott . Sátán kutyámat fagylaltoztatni.) Ám azt, hogy „Tessék, Alain!" mások is meghallhatták, nemcsak a szürke uszkár, mert a cukrászda, többségében kótyagos. vendége hangos kacajra fakadt és pimasz, otromba megjegyzéseket tett a hölgyre és kutyájára. Ilyesmit, hogy „Aha, aha, a nyanya megborotváltatta Alain Delont!" stb. Nincs kedvem elismételni a megjegyzéseket. Jómagam míg a fagylaltozó kutyát néztem, nagyon szégyenkeztem. Miért? Mert ez a kutya lompos, szomorú szemű (azt is észrevettem, hogy egy nagyon bánatos asszony volt a kutya gazdája) gazdájával együtt nem vegyült el a disznók közé. Nem voltak hajlandók kocsmának nézni a cukrászdát. Fagylaltoztak. Nem ittak se borovicskát, se sört. S egy kicsit szomorúak voltak. B. Rjabikin A TÖKÉLETES HANGVERSENY TITKA Kedvem szottyant valami szépre. Például komoly zenére. Zongoramuzsikára, Chopinre, egy noktümre. Előszedem a szótárt, és megnéztem mi áll benne erről. „A noktürn — olvastam — nemesen megformált szerenád jellegű, lírai zenemű". Nemesen megformált és lírai — ez már igen, ezt szeretem. Messze van a hangversenyterem — de hát miért mennék el hazulról? Itt van a televízió a kezem ügyében, csak be kell kapcsolnom, aztán letelepszem a kényelmes karosszékembe, és máris kezdődhet a koncert. Kezek tűnnek fel a képernyőn. Azután lábak. Lakkcipö — micsoda elegancia! Valaki rácsap a zongora billentyűire. A márkája: Stainway. Aztán egy arc látszik, vállra omló haj, az egész képernyőt betölti, majd elúszik. Arckifejezés szemből. Azután oldal-kameraállás. Ujjak, erőteljes leütés. Divatos kézelőgomb. A művész alakja megint elúszik. A zongora megint a képernyőre kerül. Tömzsi kalapácsok. Rácsapnak a húrokra. Újabb áttünés — megint az arc látható. Azután a kalapácsok, de most szemtől szembe. Újabb leütés, újra a kézelőgombok látszanak. Billentyűk és ujjak. Húrok és kalapácsok. Kristálycsillár ragyog. Megint elúszás, majd ismét oldal-kameraállás, premier plan. Még egyszer és utoljára. Még az a szerencse, hogy elfelejtettem rákapcsolni a hangot. így aztán költői hangulatomat semmi sem ronthatta el. (Szovjetszkaja Kultúra) Fordította: GELLERT GYÖRGY KAPASZKODÓ FONÁL Néhány évvel ezelőtt, a CSSZSZK Főügyészségének megbízásából, kutatási program kezdődött, amelynek célja az alkoholizmus, a különböző személyiségi zavarok és a bűnözés hazai helyzetének feltérképezése volt. A fiatalkori csoportos bűnözés témakörének szakértője dr. Václav Kalibán kandidátus, a Kriminológiai Kutatóintézet munkatársa volt. — Mit értünk fiatalkori csoportos bűnözésen? — A tizennégy-tizennyolc év közöttieket tekintjük fiatalkorúaknak, a bűnelkövetés pedig akkor csoportos, ha abban legalább három személy vesz részt. A fiatalkorú bűnelkövetők csoportjai azonban, az esetek többségében, ennél nagyobb létszámúak. — Miért éppen napjainkban került előtérbe ez a téma ? — Az utóbbi években emelkedett a fiatalkori bűnözés, s ezen belül jelentős volt a társas, csoportos bűnelkövetés arányának növekedése. — Mi jellemzi a csoportosan elkövetett bűncselekményeket? — A fiatalkorúak csoportosan elkövetett bűncselekményeinek közel kilencven százalékát vagyonellenes akciók teszik ki. Ezeknek több mint kétharmada az állampolgárok javai elleni támadás, míg a fennmaradó rész társadalmi tulajdont károsító bűncselekmény. Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények aránya megközelítően tíz százalék. A vagyon elleni bűncselekmények közül például a nyilvános telefonkészülékek perselyének kifosztása, gépkocsik feltörése, trafikokba, nyaralókba, lakásokba való behatolás, illetve az italboltok és az élelmiszerüzletek sérelmére elkövetett betöréses lopások jellemzőek. Sajnos, az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények zömének elkövetése meglehetősen brutális jellegű. Figyelemre méltó jelenségek, hogy ebben a tekintetben a törvényszegő fiatalkorúak csoportjai gyakran egymást akarják felülmúlni, szinte túllicitálni a sértett bántalmazásában. A rablásí eseteknek rendszerint kétféle „forgatókönyve" van. Az egyik szerint a fiatalok járókelőktől kis összegű pénzt kémek, majd ha ezek a kérés teljesítését megtagadják, azok pénzét és értéktárgyait erőszakkal veszik el. A másik módszer az ittas emberhez szegődés, akit alkalmas helyen leütnek és kifosztanak. — Hogyan jellemezné ezeket a csoportosulásokat? — Sokszínűek. Az ártatlanul szórakozó és barátkozó, a bűnelkövetésbe jobbára csak véletlenül vagy „heccből" keveredő társaságtól a különféle zenei és öltözködési divatirányzatoknak hódoló csoportosulásokon át, a bűnelkövetéstől sem visszariadó, vagy éppen a célból létrejött szervezetekig terjednek. A közterületeken csavargó, a magukat társadalmilag függetleneknek valló fiatalok csoportjai a leggyakoribbak. Ezekben a körökben találnak menedéket az otthonról, vagy állami nevelőintézetekből szökött fiatalok. E csoportok, a bűnelkövetésben való magas arányuk miatt, a fiatalkorú bűnözés szempontjából a legveszélyesebbek. — A felnőtt törvénysértők tetteinek „szakszótárában" tolvajbandák szintén előfordulnak. Ismerős ez a fogalom a fiatalkorú bűnözők körében is. ? — Tolvajbandák alatt a kifejezetten együttes bűnelkövetésre szerveződött társulásokat értjük. Tapasztalataink alapján az ilyen jellegű akciók lebonyolításában rendszerint felnőttek is részt vesznek a fiatalok mellett. Zömmel vagyon elleni bűncselekményeket követnek el, főként betöréssorozatokat, zsebtolvajlást, áruházi lopásokat. Összetartozásuk csupán a közös bűnelkövetésre szorítkozik. A korábbi évekből ismert, jobbára huszonévesek által irányított galeritípusok azonban ma már csak ritkán fordulnak elő. Ha mégis szerveződik egy-egy ilyen társaság, tagjaira a személyes bátorság, vagányság, fizikai erő, verekedni tudás és azonos életszemlélet jellemző. — Milyen családi és személyes körülmények formálják a bűnöző fiatalkorúakat? — Ha az iskolai végzettséget nézzük, nem annyira kedvejőtlen a helyzet. A tudásszintjük azonban már távolról sem ilyen kedvező. A bűnelkövető fiatalok jelentős hányada tanulmányai során évet ismételt. A kisegítő iskolások, az alapiskolai tanulmányaikat csak üggyel-bajjal befejezők szintén tekintélyes hányadot tesznek ki. A magasabb végzettség megszerzésére törekvők aránya mindössze három-négy százalékos. A törvényszegő fiatalok jelentős hányada visszaeső bűnöző. Sokuknál, a bűnelkövetésen túl, egyéb negatív jelenségeket is tapasztalni. Például a rendszeres alkoholfogyasztást, ennél is veszélyesebb esetekben a kábítószerélvezetet. Ez utóbbiak körében legelterjedtebb az úgynevezett „szipózás" vagy „ragasztózás"; ritkább a kábító hatású gyógyszerek nagy mennyiségű szedése, illetve ezek kombinálása alkoholfogyasztással. E fiatalok körében előfordulnak öngyilkossági kísérletek is, de inkább csak azzal a szándékkal, hogy így hívják fel magukra környezetük figyelmét. Egyesek ezzel próbálnak némi szeretetet kizsarolni. Rossznak mondható a bűnelkövető fiatalok családi helyzete is. A kriminalisztikai adatok arra figyelmeztetnek, hogy a fiatalkorú bűnözőknek csak valóban kis hányada nő fel ép és teljes családban. Sokan állami gondozottak és javítóintézeti nevelkésre utaltak, s innen megszökve sodródnak különböző bűncselekményekbe. Családi háttérvizsgálat során kiderül, hogy a bűnöző fiatalok szüleinek körében sokan tekinthetők alkoholistáknak, esetleg érzelmileg siváraknak. Nemegyszer előfordul, hogy példaképként" büntetett előéletű, sőt börtönviselt is van a családban. Vizsgálataink alapján általában az apa helytelen magatartása mételyezí meg a családi légkört. A helytelen viselkedésű személyek további sorrendje: az anya, a testvérek, a szóban forgó családdal együtt élő rokonok. Ha ehhez a körhöz hozzászámítjuk azokat a fiatalkorú bűnelkövetőket, akiket veszélyeztetettség miatt már korábban állami gondozásba vettek, akkor a csoportos bűnelkövetésben részt vevő fiatalkorúak mintegy hetvenöt százalékánál volt a családtagok kifogásolható magatartása felismerhető. — Hogyan ítéli meg a fiatalkori csoportos bűnözés jövőbeli alakulását? — Részben említettem már, hogy a hetvenes évek elején tetőző galeribűnözést sikerült visszaszorítani. Bízom benne, hogy a fiatalkori kriminalitás jelenlegi negatív tendenciái szintén visszafordíthatok. Ehhez azonban — amolyan kapaszkodó fonálként — hatékonyabb családi, iskolai, munkahelyi nevelő munkára és felvilágosításra, illetve a mainál is komolyabb társadalmi összefogásra van szükség. (miklósi) 19
