A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-13 / 24. szám

EMBERI SORSOK Zs. Nagy Lajos RENDETLEN NAPLÓ A fagylaltozó kutya Helyes, tiszta, majdnem előkelő cukrászda egy új lakótelepen, bő süteményválaszték­kal, nem túl készséges, nem túl szolgálat­­kész személyzettel; mivel itt szeszes italt, sört, bort, pálinkát is mérnek, vasárnap délutánonként óriási a forgalom, a fagylalt­ra sorban álló gyerkőcök feje fölött kótya­­gos, fél- és tökrészeg alakok lépkednek át éktelen sírást, jajgatást, zűrzavart okozva; ilyenkor a cukrászda már se nem tiszta, se nem előkelő, egyszerű külvárosi kocsmává züllík. Mivel e lakótelepen két kilométeres körzetben nincs más „vendéglátóipari üzemegység" — ma már ezen a helyzeten legfeljebb az először idevetődött idegenek csodálkoznak. A múlt vasárnap délután azonban mégis akadt itt csodálkoznivaló — még e sorok Írója számára is, aki pedig már régen arra a meggyőződésre jutott, hogy nincs új a nap alatt. Ültem a kocsmává lefokozott cukrászda egyik sarokasztalánál, előttem üres kólás üveg és egy még üresebb borovicskás stampedli, azon tűnődtem ... Min is? Azon, hogy rendeljek-e még egy kólát, mintha cukrászdában lennék, vagy marad­jak most már a borovicskánál, mint a többi kocsmatöltelék. Ezen töprengtem és tépelödtem fene­mód. és ekkor megjelent az uszkár. (Azt, hogy uszkár volt, csak később, otthon egy kutya-szakkönyvből tudtam meg.) Amikor megjött, akkor egyszerűen kutyának néz­tem őt, méghozzá olyan csúf, visszataszító, elkorcsosult ebnek, amilyen nekem ingyen se kéne; szürke volt, mint a banalitások általában, lógó fülű és lógó nyelvű és olyan rondán körülnyirt, mintha most hagyta vol­na el a fodrászszalont... De az egész jelenségben az volt a leg­megdöbbentőbb, hogy pórázon húzott maga után egy meglehetősen lompos, kó­cos hajú, középkorú hölgyet. (Persze tu­dom, hogy a „lompos" jelző nem épp a hölgyek jellemzésére való, de hát mit csi­náljak, ha egyszer lompos volt!) A kutya határozott léptekkel ment a fagyialtos pulthoz, és mint aki tisztában van pozíciójával, vagyis azzal, hogy az ö kívánságát már a szeméből kiolvassák és szó nélkül teljesítsék: vaníliás fagylaltot rendelt. Kérését nem is akárki, a cukrászda főnö­ke teljesítette. Mosolyogva egy jól föltete­jezett tölcsér piros-fehér fagylaltot nyújtott át... a hölgynek. A hölgy meg, miután körülnézett, hol van hely, leült az én aszta­lomhoz és etetni kezdte az uszkárt: Tes­sék, Alain — mondta neki. Alain meg szépen, intelígensen nyalo­gatni kezdte a fagylaltot. Arra gondoltam, hogy néhai Sátán kutyám egyszerre bekap­ta volna az egészet s még meg is harapott volna, ha a hideg fagylalttól elvásik a foga. (Igaz, hogy nekem eszembe sem jutott . Sátán kutyámat fagylaltoztatni.) Ám azt, hogy „Tessék, Alain!" mások is meghallhatták, nemcsak a szürke uszkár, mert a cukrászda, többségében kótyagos. vendége hangos kacajra fakadt és pimasz, otromba megjegyzéseket tett a hölgyre és kutyájára. Ilyesmit, hogy „Aha, aha, a nya­nya megborotváltatta Alain Delont!" stb. Nincs kedvem elismételni a megjegyzé­seket. Jómagam míg a fagylaltozó kutyát néztem, nagyon szégyenkeztem. Miért? Mert ez a kutya lompos, szomorú szemű (azt is észrevettem, hogy egy nagyon bána­tos asszony volt a kutya gazdája) gazdájá­val együtt nem vegyült el a disznók közé. Nem voltak hajlandók kocsmának nézni a cukrászdát. Fagylaltoztak. Nem ittak se borovicskát, se sört. S egy kicsit szomorúak voltak. B. Rjabikin A TÖKÉLETES HANGVERSENY TITKA Kedvem szottyant valami szépre. Például komoly zenére. Zongoramuzsikára, Cho­pinre, egy noktümre. Előszedem a szótárt, és megnéztem mi áll benne erről. „A noktürn — olvastam — nemesen megformált szerenád jellegű, lírai zenemű". Nemesen megformált és lírai — ez már igen, ezt szeretem. Messze van a hangversenyterem — de hát miért mennék el hazulról? Itt van a televízió a kezem ügyében, csak be kell kapcsolnom, aztán letelepszem a kényel­mes karosszékembe, és máris kezdődhet a koncert. Kezek tűnnek fel a képernyőn. Azután lábak. Lakkcipö — micsoda elegancia! Valaki rácsap a zongora billentyűire. A márkája: Stainway. Aztán egy arc látszik, vállra omló haj, az egész képernyőt betölti, majd elúszik. Arckifejezés szemből. Azután oldal-ka­­meraállás. Ujjak, erőteljes leütés. Divatos kézelőgomb. A művész alakja megint elúszik. A zon­gora megint a képernyőre kerül. Tömzsi kalapácsok. Rácsapnak a húrok­ra. Újabb áttünés — megint az arc látható. Azután a kalapácsok, de most szemtől szembe. Újabb leütés, újra a kézelőgombok lát­szanak. Billentyűk és ujjak. Húrok és kala­pácsok. Kristálycsillár ragyog. Megint elúszás, majd ismét oldal-kame­­raállás, premier plan. Még egyszer és utol­jára. Még az a szerencse, hogy elfelejtettem rákapcsolni a hangot. így aztán költői han­gulatomat semmi sem ronthatta el. (Szovjetszkaja Kultúra) Fordította: GELLERT GYÖRGY KAPASZKODÓ FONÁL Néhány évvel ezelőtt, a CSSZSZK Főügyész­ségének megbízásából, kutatási program kezdődött, amelynek célja az alkoholizmus, a különböző személyiségi zavarok és a bűnö­zés hazai helyzetének feltérképezése volt. A fiatalkori csoportos bűnözés témakörének szakértője dr. Václav Kalibán kandidátus, a Kriminológiai Kutatóintézet munkatársa volt. — Mit értünk fiatalkori csoportos bűnözé­sen? — A tizennégy-tizennyolc év közöttieket tekintjük fiatalkorúaknak, a bűnelkövetés pe­dig akkor csoportos, ha abban legalább három személy vesz részt. A fiatalkorú bű­nelkövetők csoportjai azonban, az esetek többségében, ennél nagyobb létszámúak. — Miért éppen napjainkban került előtérbe ez a téma ? — Az utóbbi években emelkedett a fiatal­kori bűnözés, s ezen belül jelentős volt a társas, csoportos bűnelkövetés arányának növekedése. — Mi jellemzi a csoportosan elkövetett bűn­cselekményeket? — A fiatalkorúak csoportosan elkövetett bűncselekményeinek közel kilencven száza­lékát vagyonellenes akciók teszik ki. Ezeknek több mint kétharmada az állampolgárok ja­vai elleni támadás, míg a fennmaradó rész társadalmi tulajdont károsító bűncselek­mény. Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények aránya megközelítően tíz százalék. A vagyon elleni bűncselekmények közül például a nyilvános telefonkészülékek perselyének kifosztása, gépkocsik feltörése, trafikokba, nyaralókba, lakásokba való beha­tolás, illetve az italboltok és az élelmiszerüz­letek sérelmére elkövetett betöréses lopások jellemzőek. Sajnos, az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények zömének elköveté­se meglehetősen brutális jellegű. Figyelemre méltó jelenségek, hogy ebben a tekintetben a törvényszegő fiatalkorúak csoportjai gyak­ran egymást akarják felülmúlni, szinte túlli­citálni a sértett bántalmazásában. A rablásí eseteknek rendszerint kétféle „forgatóköny­ve" van. Az egyik szerint a fiatalok járókelők­től kis összegű pénzt kémek, majd ha ezek a kérés teljesítését megtagadják, azok pénzét és értéktárgyait erőszakkal veszik el. A másik módszer az ittas emberhez szegődés, akit alkalmas helyen leütnek és kifosztanak. — Hogyan jellemezné ezeket a csoportosu­lásokat? — Sokszínűek. Az ártatlanul szórakozó és barátkozó, a bűnelkövetésbe jobbára csak véletlenül vagy „heccből" keveredő társa­ságtól a különféle zenei és öltözködési divat­­irányzatoknak hódoló csoportosulásokon át, a bűnelkövetéstől sem visszariadó, vagy ép­pen a célból létrejött szervezetekig terjed­nek. A közterületeken csavargó, a magukat társadalmilag függetleneknek valló fiatalok csoportjai a leggyakoribbak. Ezekben a kö­rökben találnak menedéket az otthonról, vagy állami nevelőintézetekből szökött fiata­lok. E csoportok, a bűnelkövetésben való magas arányuk miatt, a fiatalkorú bűnözés szempontjából a legveszélyesebbek. — A felnőtt törvénysértők tetteinek „szak­szótárában" tolvajbandák szintén előfordul­nak. Ismerős ez a fogalom a fiatalkorú bűnö­zők körében is. ? — Tolvajbandák alatt a kifejezetten együt­tes bűnelkövetésre szerveződött társuláso­kat értjük. Tapasztalataink alapján az ilyen jellegű akciók lebonyolításában rendszerint felnőttek is részt vesznek a fiatalok mellett. Zömmel vagyon elleni bűncselekményeket követnek el, főként betöréssorozatokat, zsebtolvajlást, áruházi lopásokat. Összetar­tozásuk csupán a közös bűnelkövetésre szo­rítkozik. A korábbi évekből ismert, jobbára huszonévesek által irányított galeritípusok azonban ma már csak ritkán fordulnak elő. Ha mégis szerveződik egy-egy ilyen társa­ság, tagjaira a személyes bátorság, vagány­­ság, fizikai erő, verekedni tudás és azonos életszemlélet jellemző. — Milyen családi és személyes körülmé­nyek formálják a bűnöző fiatalkorúakat? — Ha az iskolai végzettséget nézzük, nem annyira kedvejőtlen a helyzet. A tudásszint­jük azonban már távolról sem ilyen kedvező. A bűnelkövető fiatalok jelentős hányada ta­nulmányai során évet ismételt. A kisegítő iskolások, az alapiskolai tanulmányaikat csak üggyel-bajjal befejezők szintén tekintélyes hányadot tesznek ki. A magasabb végzett­ség megszerzésére törekvők aránya min­dössze három-négy százalékos. A törvény­­szegő fiatalok jelentős hányada visszaeső bűnöző. Sokuknál, a bűnelkövetésen túl, egyéb negatív jelenségeket is tapasztalni. Például a rendszeres alkoholfogyasztást, en­nél is veszélyesebb esetekben a kábítószer­­élvezetet. Ez utóbbiak körében legelterjed­tebb az úgynevezett „szipózás" vagy „ra­gasztózás"; ritkább a kábító hatású gyógy­szerek nagy mennyiségű szedése, illetve ezek kombinálása alkoholfogyasztással. E fi­atalok körében előfordulnak öngyilkossági kísérletek is, de inkább csak azzal a szán­dékkal, hogy így hívják fel magukra környe­zetük figyelmét. Egyesek ezzel próbálnak némi szeretetet kizsarolni. Rossznak mond­ható a bűnelkövető fiatalok családi helyzete is. A kriminalisztikai adatok arra figyelmez­tetnek, hogy a fiatalkorú bűnözőknek csak valóban kis hányada nő fel ép és teljes családban. Sokan állami gondozottak és ja­vítóintézeti nevelkésre utaltak, s innen meg­szökve sodródnak különböző bűncselekmé­nyekbe. Családi háttérvizsgálat során kide­rül, hogy a bűnöző fiatalok szüleinek körében sokan tekinthetők alkoholistáknak, esetleg érzelmileg siváraknak. Nemegyszer előfor­dul, hogy példaképként" büntetett előéletű, sőt börtönviselt is van a családban. Vizsgála­taink alapján általában az apa helytelen magatartása mételyezí meg a családi lég­kört. A helytelen viselkedésű személyek to­vábbi sorrendje: az anya, a testvérek, a szóban forgó családdal együtt élő rokonok. Ha ehhez a körhöz hozzászámítjuk azokat a fiatalkorú bűnelkövetőket, akiket veszélyez­tetettség miatt már korábban állami gondo­zásba vettek, akkor a csoportos bűnelköve­tésben részt vevő fiatalkorúak mintegy het­venöt százalékánál volt a családtagok kifo­gásolható magatartása felismerhető. — Hogyan ítéli meg a fiatalkori csoportos bűnözés jövőbeli alakulását? — Részben említettem már, hogy a hetve­nes évek elején tetőző galeribűnözést sike­rült visszaszorítani. Bízom benne, hogy a fiatalkori kriminalitás jelenlegi negatív ten­denciái szintén visszafordíthatok. Ehhez azonban — amolyan kapaszkodó fonálként — hatékonyabb családi, iskolai, munkahelyi nevelő munkára és felvilágosításra, illetve a mainál is komolyabb társadalmi összefogás­ra van szükség. (miklósi) 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom