A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-06 / 23. szám
NMACT HAILOTTUK- ODZASTOK-LATTUK Ez a kastély eladó — eddigi gazdája a Greenwichi Királyi Csillagvizsgáló volt (Az intézetet II. Károly alapította. 1675- ben) Krími orvosok kidolgozták a zenével való gyógyítás speciális módszerét, amelyet eredményesen alkalmaznak több városi és járási kórházban. A jaltai Kujbisev Szanatóriumban módszertani kabinet létesült, amely segítséget nyújt az ország sok egészségügyi intézményének. A szovjet Melogyija hanglemezgyár az orvosok megrendelésére több lemezt készített gyógyászati célokra. Saját kezűleg gyártották, gyakorlott instruktor vezetésével szerelték össze a vitebszki pionírok ezt a minitraktort. *6^ Véber Károly: MEDVÉK, ÖZEK, FARKASOK Sok olvasó kedveli a vadásztörténeteket, jómagam is. A jó vadásztörténet mindig izgalmas, érdekfeszitö olvasmány, nem is beszélve arról, milyen sok ismeretet szerez vele az ember. Nemcsak maga a történet az érdekes, de a környezet leírása, az erdő, mező, vagy akár az őserdő bemutatása a különböző évszakokban. A vadászkalandok olvasásával szinte más világba csöppenünk, különös hangulat, varázs kerít hatalmába bennünket. A vadász-iró, vagy író-vadász nyelvezete elüt az írók nyelvezetétől, olyan egyedi kifejezéseket használ, amelyek meghökkentik az olvasót; meghökkentik és elkápráztatják. Milyen szépen ír például Bársony István, egyik legjobb vadász-írónk a kenderke madárról: „A kenderke alacsony fa vagy tüskeösvény tetejére száll, igénytelen, gyöngéd kis termetét rábízza egy vékonyka száraz galyra, s onnan kezdi meg lágy énekét. Szívéből halkan szállnak szét a méla hangok, mintha álmodó virágok tündérkéi marasztalnák a piros alkonyatot." Persze a legtöbb vadásziró darabosabban ir, nem feledkezik bele annyira a szép stílusba, költői festegetésbe, ám ez a robusztusság semmit sem von le történeteik értékéből. A medvék, őzek, farkasok című könyv, amelyet Véber Károly szerkesztett, s melynek történeteit is ö válogatta, mindössze hat vadász-írót vonultat fel a legjobbak sorából. Azok, akik kedvelik a vadásztörténeteket, bizonyára gyakran találkoztak Újfalvi Sándor, Nadler Herbert, Maderspach Mktor, Thum-Rumbach István vagy Zsindely Ferenc nevével, Bársony Istvánról nem is beszélve, hiszen az ö könyveit újra és újra kiadják, mivel remekművek ebben a műfajban. Az elmondott történetek, emlékezések, vadászkalandok a történelmi Magyarország területére vezetik az olvasót, az erdélyi havasokba, a Kárpátokba, Szepességbe és máshová. A történetekben különböző nagyvadak, apróvadak, madarak szerepelnek. Ezek az írások sok mende-mondát is megcáfolnak, például azt, hogy a farkasok megtámadják és széttépik a magános utast vagy erdőjárót. Ugyanilyen érdekes történeteket mesélnek a vadászok a medvék természetéről, a kószálj sasról, a rókáról, a zergéről vagy az őzbakról. Írásaik szemléletesek, szavahihetőék, olvasmányosak, a természetjáróknak igazi csemege.-dénes-ZOBORALJA Ezzel az átfogó címmel indította útjára a Csemadok nyitrai JB néprajzi szakbizottsága azt a — remélhetőleg hosszú életű — kiadványsorozatát, amely a Néprajzi Közlések alcímet viseli. A vállalkozásnak eddig két füzete látott napvilágot: az első 1984-ben, a második pedig rá egy évre. mindössze 40, ill. 45 példányban, amit csak sajnálni lehet. „Nem vagyunk képzett szakemberek — írják a szerkesztők — de népünk, hagyományaink iránt érzett tisztelet és szeretet késztet bennünket arra, hogy mentsük, ami még menthető, hiszen a szó elszáll, az írás megmarad." Ennek a tiszteletreméltó elhatározásnak az eredményeként olvashatunk aztán Buday Endre, Barth Ilona, Jókai Mária és Sándor János tollából egy sor gyűjtést Zoboralja néprajzából. Egy-egy ilyen helyi kiadvány legfőbb érdeme természetesen nem az egyes jelenségek általános megmagyarázásában, értékelésében, a helyinek az általánosba való behelyezésében rejlik (erre szolgálnak a tudományos monográfiák), hanem inkább megbízható adatközlő jellegükből adódik. Ezért még akkor is örömmel kell üdvözölnünk ezt az új kezdeményezést, ha egyik-másik írását olvashattuk már korábban, másutt. így, együtt mégis szép szeletkéjét mutatják be a tájegység népi kultúrájának. Elsősorban persze nem a „kicsi, de a miénk" kicsinyes, értéket nem tekintő elve miatt örvendünk e kiadványnak, hanem azért, mert az ilyen kezdeményezések, kezdeti botladozásaik. bizonytalanságuk, el-elcsukló hanghordozásuk ellenére egy értékes, színvonalas helyi fórum jövőbeli Ígéretét hordozzák magukban. Ehhez pedig a kezdő lépések megtételéhez való. elismerésre méltó bátorságon túlmenően következetes, kitartó munkára, jó szervezőképességre van szükség. Úgy látom, a nyitraiak kis szerzőszerkesztő gárdája esetében mindez adva van ... Liszka József ✓ & BEETHOVEN : EROICA Köztudott, hogy a nagy zeneköltő életművében jelentős szerepet játszanak szimfóniái is. Beethoven összesen kilenc szimfóniát irt, közülük az egyik legfigyelemreméltóbb a III. Esz-dúr szimfónia Op. 55., mely „Eroica" („Hősi szimfónia") néven vált ismertté világszerte. Az Eroica zeneileg sok újat jelentett Beethoven életművében, méghozzá forradalmian újat. Erre utalnak a mű külső jegyei is, például az egyes tételek terjedelmének, s ezáltal az egész mű időtartamának jelentős megnövekedése. Az Eroica gyászindulója például önmagában olyan hosszú, mint egy korai Haydn- vagy Mozart-szimfónia egésze. A hangszerelési eljárás is újat hozott, hiszen Beethoven heroikus életszemléletének, a hősiesség ábrázolásának kifejezésére valóban egy akkoriban teljesen szokatlan megoldást választott; az addig szokásos két kürtszólamot háromra növelte. Forradalmian új az Eroica a zenei eszközöket illetően is. A szimfónia I. tételének formai kialakításában pl. egyáltalán nem respektálja az addig megszokott formatörvényt, tehát a szonátaforma melléktémáját nem a témákat felsorakoztató expozícióban, hanem a kidolgozási részben jelenteti meg. Szembeszökő a már korábban megfigyelhető tendencia is: Beethoven a szonátaforma addig szinte csak formális zárórészéből új kidolgozási szakaszt alakit ki. Újszerű a Finale variációs megoldása is: a zeneköltő először a téma basszusát variálja, s csak ezután jelenik meg maga a téma. Ezek az újítások tulajdonképpen a hősi eszme minél tökéletesebb megjelenítését szolgálják. A Magyar Állami Hangversenyzenekar az új Hungaroton digitális lemezen a nemrég elhunyt világhírű magyar karmester, Ferencsik János vezényletével kitűnő előadásban szólaltatja meg a müvet. Ferencsik interpretációjában a végzettel szembeszegülő, diadalmas hang szólal meg az Eroicában. Beethovennek ezt a nagy művét olyan világhírű karmesterek is vezényelték már, mint Toscanini és Klemperer. Ferencsik János neve méltán egészíti ki az egyenrangú nagy karmesterek listáját. A Magyar Állami Hangversenyzenekar is feladatának magaslatán állt a mű lemezfelvétele alkalmával. Sági Tóth Tibor REDL EZREDES Ma már inkább csak filmtörténeti kuriózum, hogy a Redl ezredes bemutatása előtt voltak bennfentesek, akik azt suttogták: jó, jó ez a film, de mégsem a Mephisto! És ebben, természetesen, igazuk is volt. A Redl ezredes Szabó Istvánnak és összeszokott alkotói gárdájának egy másik és másféle filmje. Nem tör új utakat a filmművészetben, de a már bevált, szélesre taposott úton biztos léptekkel halad tovább. Tény, hogy ezt a filmet tagadhatatlanul sok szál köti a Mephistohoz. Ez is magyar—osztrák—NSZK koprodukció, a forgatókönyv írásában ismét Dobéi Péter volt a rendező munkatársa, és újra Klaus Maria Brandauer a címszereplő. Ám ennél is lényegesebb, hogy Szabó István új alkotása újfent filmregény: az alkotó egy, a mesével szemben bizalmatlan korban is megőrizte a fordulatos, érdekes és követhető történet rangját. És rokon az is, ami a cselekmény mögött van: az alkotó gondolat. A Brit Filmakadémia különdíját nyert Redl ezredes más korban és más környezetben, de lényegében ugyanarról szól, mint az Oscar-dijas Mephisto: a mindenáron alkalmazkodó, az emberségét áruba bocsátó karrierista szükségszerű tragédiájáról... Alfred Redl nem eleve gyűlöletes, úgymond ördögpofájú kísértet, hanem növendékkorától nagyon is derék, szorgalmas és rátermett eminens, aki hálás a hatalomnak a felemelkedés neki nyújtott lehetőségéért. Az önmagából, eredetéből és egyéniségéből kilépni kívánó hős sokrétű portréját az alkotók a főszereplőt körülvevő ellentmondásokkal teli társadalom árnyalt rajzával és a soknemzetiségű monarchia politikai és erkölcsi bomlásának látleletével teszi nyomatékosabbá. Redl ezredes sorsa nem attól érdekes, hogy párbajok és bálok, homoszexuális vonzalmak tarkítják, hanem attól, ahogyan a karrier érdekében vállalt feltétel nélküli társadalmi hasonulás végül is kudarcba, sőt tragédiába torkollik. Szabó István kipróbált csapatából ezúttal az operatőrt: Kottái Lajost kell elsőnek említeni. A film képi világának lenyűgöző gazdagsága, drámai ereje és iróniája egyaránt példamutató. Színvonalas teljesítményt nyújt a felsorolhatatlanul népes színészgárda is. Természetesen, vonatkozik ez a címszereplő Klaus Maria Brandauerre is, aki kiválóan érzékelteti az alattvalókat is felörlő. jellemeket faló történelmi gépezet mechanizmusát. Miklósi Péter 9
