A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-30 / 22. szám
AUTÓISKOLA — „OVISOKNAK" Több alkalommal előfordult, hogy óvodás korú kis barátaimmal — nem éppen a legideálisabb körülmények között — a „közúti forgalomban" találkoztam. Vagyis olyankor, amikor én a gépkocsimon igyekeztem a város belterületén eljutni valahová, kis barátaim pedig csak úgy, szórakozásból „bicajoztak". De hogyan? Egyszer Pötyi előtt tíz centiméternyire fékeztem le sikeresen, ám félig halálraváltan, mert Pötyikének éppen akkor és ott jutott eszébe, hogy átkarikázik az úttest bal oldalára. Irányváltoztatási szándékát persze semmi módon nem jelezte. Más alkalommal Zsolti, a szomszédék négyéves kisfia teljesen „egyéni elképzeléseire" hagyatkozva vígan karikázott velem szemben. Egy szép napon aztán elhatároztam, hogy véget vetek ennek az áldatlan helyzetnek. Magam köré gyűjtöttem a kis ovis sereget és nagy komolyan így szóltam: — Ide hallgassatok! Mit szólnátok, ha nyitnék a részetekre egy autósulit? Autóiskola — ovisoknak! Jól hangzik, nem? Egyáltalán nem voltak meghatódva. Azt hitték, ugratni akarom őket, Zsolti méltatlankodva meg is szólalt: — De hiszen nincs is autónk! — De kerékpárotok van, s azzal mindig az autók között kerekeztek. Fittyet hányva a közúti forgalom szabályainak! Rögtön éreztem, hogy ez a megfogalmazás számukra kissé „magas", áttettem tehát a szöveget „ovis-nyelvre." — Azt sem tudjátok, milyen oldalon szabad haladnotok! Nagy lett a csend. Elbizonytalanodtak. Aztán javasoltam, hogy mindenki menjen háza a kerékpárjáért. Miután visszajöttek, megnyitottam az „autósulit". — Figyeljetek jól! Tegyétek fel a bal kezeteket! Kiderült, hogy autóiskolám nem is egy kis „hallgatója" a jobb kezét véli balnak. Be kell vetnem a „leveske-módszert" — morfondíroztam magamban. — Most azt a kezét tegye fel mindenki, amelyikkel a leveskét eszitek! Szurkoltam magamban, hogy ne legyen köztük balkezes. Szerencsére nem volt. Mindenki jobb kézzel ette a leveskét. — Nagyon jól van! Hát jegyezzétek meg, hogy ha kimentek az útra, az autók közé, mindig csak azon az oldalon haladhattok, amelyik oldalon az a kezetek van, amelyikkel a leveskét eszitek. Az pedig a jobb kezetek! A kis szöszi Évike keservesen pityeregni kezdett. Nagy kék szemeiből egyre potyogtak a könnyek. — Mi a baj. Évikém? — kérdeztem kíváncsian. — Tibi bácsi, én akkor hogy kerékpározzak? — kérdezte szipogva. — Úgy mint a többiek, a jobb kezed, a „leveskés" kezed oldalán haladva — feleltem lassan, kimérten. — De nekem nincs jobb kezem! — mondta Évike most már zokogva. — Nincs? — álmélkodtam el. — Nincs! Anyu a múltkor azt mondta, mikor leejtettem az egyik vázát, hogy nekem két bal kezem van! — Évikém! Aztán melyik „bal kezeddel" szoktál leveskét enni? Elmosolyodott, s felemelte — a jobb kezét... Azóta már többször találkoztam kis barátaimmal a közúti forgalomban. Szépen, fegyelmezetten, óvatosan karikáztak — a „leveskés" oldalon. SÁGI TÓTH TIBOR GYERMEKEKNEK mammsem ■HM Ha elalszol, meglátogat majd minden ami voltál, ami leszel; akit szerettél, akire megorroltál; felkeresnek tündérek és óriások. (Csukcs mese) Egyszer azt mondta a pinty a kislányának: — Fogjad, gyermekem, a vödröt és hozzál a folyóról vizet. A pintyfióka kezdett kibúvót keresni: — Ó, én úgy félek. Félek, hogy beleesem a vízbe. — És miért kellene beleesned? Miközben meríteni fogod a vizet, megkapaszkodsz az ágakban — mondta neki az édesanyja. — És ha az ágak eltörnek? — Csak vastag ágba kapaszkodj. — A vastag ágak érdesek, lehorzsolják az ujjacskáimat. — Akkor húzd fel a kesztyűdet. —- Az érdes ágak széttépik. — Hát aztán? Tünk és cérnánk van. Majd bevarrod. — És ha eltörik a tű? — Megpróbálod egy vastagabbal. — A vastag tű feltöri a gyenge ujjacskámat. — Majd gyűszüt húzol az ujjadra. — És ha a tű lecsúszik a gyűszűröl? De ez már haragra gerjesztette a pintyőke mamáját. — Ejnye, micsoda lusta vagy te! Te nem is vagy az én gyermekem! Az én gyermekem nem keresne ennyi kibúvót, hanem tüstént munkához látna! A pintyőke nagyon megijedt: — Anyukám, aranyos..édesanyám! A te gyermeked vagyok. Mihez kezdenék nélküled? Gyorsan add ide a vedremet, máris repülök és hozok ked vizet. Fordította: Kövesdi Illusztrációk L. apád, anyád, mind a jóbarátok; újratermelődik a világod... Mert az éjszaka olyan álomalagút, amely benned kezdődik, a végtelenbe fut, s mindig visszajut hozzád. Hyen lám az álom: megfoghatatlan, akár Hamupipőke színarany ruhája, valóságos, mint a mezők bármelyik virága . . Szakítsd le a legszebbet hát, legyen könnyű a jó cifra táncot jár egy nép se cipője se otthona ám az arca fél királyság másik felén hajnal pirkad BARAK LÁSZLÓ to c 'to I 3 Q>ÍTJ 8 c: ■8 Ae Ä tb <52 Sj <8 hajnal pirkad csöbör csobban csapott farkú kutya vakkant hová néz a világ szeme ? telt kút indul háznak hegynek!... RAVASZ (Kisfiamnak Gellértnek) pici kút kút mélyében tarka rét tarka réten cifra tánc ropsza e03D3 \ 21
