A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-30 / 22. szám
Az „élő újság" keretében megrendezett vetélkedő győzteseinek Jozef Mičoda elvtárs veterán párttag gratulál A rimaszombati (Rimavská Sobota) új művelődési otthon új színháztermében, a Járási Népművelési Központ dolgozói a közelmúltban „élő újság" keretében emlékeztek meg a CSKP megalakulásának 65. évfordulójáról. Az élő újság azokat idézte és azokat mutatta be, akik a Rimaszombati járásban ott álltak a párt megszületésénél, teljesítették programját. Szó volt a járás fejlődéséről, távlatairól, gazdasági és társadalmi életéről. A kulturális műsorral és vetélkedővel tarkított új népművelési forma, az „élő újság" mindenkinek megnyerte a tetszését. TORPIS JÓZSEF Archívumi felvétel A VÁLTOZÓ FALVAK A Kassa (Košice)-vidéki járásban is megváltozott a falvak arculata. Az utolsó öt év alatt a járásban 2 445 lakás épült, ebből 1 784 modern családi lakóház. A járás lakosságának a száma azonban csupán 270-nel nőtt. Az ellátottság és az életkömyezet további és állandó javítására, a kultúra fellendülésére elsősorban a nagyobb településeken van lehetőség. Mindezt az új választási program is figyelembe veszi. A 2000-ig szóló távlati terv szerint a lakosság többsége a városokban és a központi községekben fog élni, ami további változásokat idéz majd elő a falvak lakosságának számában. IVÁN SÁNDOR a Košice-vidéki Jnb titkára KOMÁMASSZONY, HOL AZ OLLÓ? Az ollók családja kiterjedtebb, mint hinnénk. Mert van manikűroHó. papírvágó olló, metszőolló, sövénynyesőolló, sebészolló, kézimunkaolló, hajnyíró- és hajritkítóolló, hogy csak néhányat említsünk az ismertebbek közüli De az ollók rokoni körébe tartozik az érfogó, a szivarvágó, a gyertyakoppantó, s még számos más szerszám. Az ollómúzeumban — amelynek leghíresebbje az ollóiról is híres So/ingenben található — persze őriznek a felsoroltaknál ritkábban látható darabokat is. így gomblyuk - vágó ollókat amelyek a kívánt lyuk nagysága szerint szabályozhatók, azután kakas formájú tojásvágó ollókat amelyekkel a lágy tojást lehet lefejezni, no meg díszes szőlővágó ollókat melyekkel a terített asztalon szabdalták fel a gyümölcstálra helyezett óriás fürtöket. Akad köztük gyöngyházzal, teknőcberakással, fújtezüsttel, arannyal diszkett is, értékes csont- és bőrtokban. A díszollók egy része gólya vagy daru alakú, vágórésze kiképezett csőrrel. A legrégibb olló, amelyről tudunk, az időszámításunk előtt 2500-ból való. MIT ISMÉTEL AZ ÓRA?^ A modern ember — ha pénze is van hozzá — korszerű digitális órát hord, de antik órákat gyűjt A világ első zsebóratípusa, a valóban tojás alakú nürnbergi tojás azonban ára miatt ma már szinte minden gyűjtő számára hozzáférhetetlen. De a valamivel fiatalabb zsebórák már elérhető árúak, és szintén szépek, ttt-ott előkerülnek apró kulccsal felhúzható, szépmívű ezüstórák, zsebbe való muzsikáló vagy ismétlő órák, gyakran gyönyörű email borítású, dupla fedelű tokban. Akad köztük, amely olcsóbban megszerezhető, mint egy modern karóra. Valaha, amikor nem volt villany, s a gyufát sem találták még fel, nehéz volt tüzet csiholni a lámpa- vagy gyertyagyújtáshoz. Akkoriban ismétlőszerkezettel készültek az ütőórák, hogy aki álmából felriadva nem tudja megszámolni elsőre, hányat ütött az órája a sötétben, még egyszer meghallhassa a pontos időt EMBERI DRÁMÁK NÉLKÜL ... Majd meglátod, ha felnőtt leszel! Itt a fenyegetés, vagy inkább a figyelmeztetés, rendszerint félbemaradt. Nem tudom, csábított-e igazán a szülői intelemként „ígért" perspektíva, annyit azonban sejtettem, hogy a felnőttkor nemcsak az önállósodást, a függetlenséget jelenti majd, hanem a gondokat, a tettekért való felelősséget, a józan mérlegelést s a kompromisszumokat is. AZ Ő DOLGUK? Még március derekán történt, hogy a középkorú férfi voltaképp egy lelki kérdésekkel foglalkozó újságírót keresett. Miután beérte velem is, kicsit körülményesen kezdett mondandójához. — Nem mondom, hogy feláldoztam magam a lányomért, de tény, hogy nem nősültem meg. Egyedül neveltem, ma is együtt lakunk. Most 19 éves. Nem az volt a legnehezebb, amikor pereskedtem érte, hanem a mindennapok időbeosztása, hogy a lehető legtöbbet foglalkozhassak vele. A serdülőkor sem hozott nagy bajokat, és most is nyugodt, kiegyensúlyozott természetű. Elvem az volt, hogy inkább ^ozzánk jöjjenek a barátai, fiúk és lányok, mint hogy ő csavarogjon. Szerencsére nem volt ilyen hajlama. Valóban jó volt a kapcsolat közöttünk. Bármiről beszélhettünk: barátságról, könyvekről, politikáról, csak egy témát kerültünk mindketten: a magánéletet. Ezt mindig elhallgattuk. Én képtelen voltam szóba hozni, és ő sem szólt erről spha. Pedig már érett, kiforrott nő, aki után megfordulnak az utcán. Sokáig azt sem tudtam eldönteni: hogy viselkedjek, ha jön valaki, aki komolyabb, mint a többi? Tudtam,» a fenyegetésekkel, jelenetekkel a bizalmát kockáztatom. Igyekeztem hát nagyvonalú lenni, mert biztos voltam benne, hogy bemutatja. Ezzel kapcsolatban ért az első pofon. A fiú egyáltalán nem volt kiváncsi rám. Egyszerűen bele kellett törődnöm, hogy ők ketten egyre többet vannak együtt, hogy néha még el is utaznak valahová egy-egy hétvégére. — Dolgozom, keresek, felnőtt vagyok — érvelt a lányom, amikor megpróbáltam kérdőre vonni. — Felnőtt. Úgy is! Érted, papa?! A férfi elhallgatott. Kínos ponthoz érkeztünk. Ahhoz, amit a családi életben gyakorta a szőnyeg alá söprűnk, vagy ellenkezőleg, botrányt csapunk érte. A gyermek szexuális életének kezdetével kapcsolatos gondok gyakorta a teljes famíliákban is problémát jelentenek, nemhogy a csonka családokban. Ráadásul szakorvosok a megmondhatói, hogy a lányok nem túl ritkán már 15—16 éves korban engednek a csábításnak, szerencsés esetben „kihúzzák" tizennyolcig. — Ezt mondta a barátnőm is — folytatja az apa. — Nyugodjak bele, nem olyan nagy dolog ez ma. Tegyek úgy, mintha nem létezne probléma. Engem viszont éppen ez aggaszt. A felelősség. NEM TUDTAM KITOMBOLNI MAGAM Az alábbi történetkével riportútjaim egyikén találkoztam. Laci és Éva korengedéllyel házasodtak. A szülök erőltették, s az ifjú pár ma sincs még a harmadik X-nél, pedig már tíz éve élnek együtt. Éva: — Apám, amikor kitudódott, hogy gyerekem lesz, csak annyit kérdezett, hogy hívják, mert ő bizony elkapja a frakkját. Azután házasság lett a dologból, és azóta is együtt vagyunk. Született két srácunk, estin fejeztük be az iskolát, dolgozunk. Mit meséljek még? Azt, hogy párszor itthagyott, de SORSOK mindig visszajött? Hogy szeretnénk egyszer a magunk életét élni, de innen nem lehet elszabadulni... Az „innen" : Losonc (Lučenec) egyik külvárosi övezete. Itt az évek alatt apránként összehozott szülői ház, annak egy része a fiataloké. Biztonság s egyben kötöttség. Laci: — Szó ami szó, kényelmesen és olcsón vagyunk. Elmehetünk, ha akarunk, mondják az apósék, de úgyis tudják, nincs hová mozdulnunk. Ami bánt, hogy nem voltam sohasem igazán fiatal, hogy nem tudtam kitombolni magam. Néha rám jön a rapli, de aztán egy ideig nyugton vagyok. Utálom is magam a gyávaságomért. Örökké csak a pénz, a beosztás, a gyerekek. Másnak most születik az első, az enyém már ötödikes. Néha olyan öregnek érzem magam, mint egy aggastyán; máskor meg úgy bánnak velem, mint egy taknyossal. Leteremtenek, beleszólnak, gondoskodnak. Hát lehet így önállóan élni?! MIVEL TESZÜNK JÓT? Valóban nehéz megtalálni a helyes „lépéstávolságot" gyermek és szülő, illetve fiatal házasok és szülők között. Vannak akik túl szigorúak, mások viszont nem támasztanak követelményeket, mondván: szegény gyerek, ha már dolgozik, legalább élje az életét, legyen meg mindene ... Ezzel kapcsolatban, a fizetésnapok időszakában, érdemes megfigyelni a fölkapottabb áruházak vásárlóközönségét. A 18—20 éveseknek nem drága az ezer koronás csizma, a hasonló áron kapható dzseki vagy egyéb drága ruházati cikk. Vannak személyes tapasztalataim is ebben a témában. Jól ismererh például a 19 éves Tibort, aki havi keresetéből 500 koronát kénytelen-kelletlen lead otthon az anyjának. Alkalomról alkalomra morcos ezért, de megteszi. Különben imádja az öltözködést, a fizetés utáni napokban gyakran ül be preszszókba. Csak üdítőt iszik, de az is eszi a pénzt. Pár nap alatt elfogy a pénze, utána kedvetlen, nem érti, minek dolgozik. Apránként visszakéri anyjától, amit adott. Anna, aki húszéves, szintén nem enged beleszólni az ügyeibe és az életvitelébe. Egy fillért sem ad haza, de pénze igy sem marad. Észrevételt, tanácsot, segítséget csak akkor fogad el, ha valami nagyobb dolgot szeretne. Utazást, magnetofont, extra holmit. Az otthoni szűkösebb, beosztóbb környezetet kicsit lesajnálja, a takarékoskodást értelmetlennek tartja ... Meglepő viszont, hogy mindkét fiatal szüleinek érvei — akikkel nemegyszer beszélgettem e kérdésekről — összecsengenek a gyerekeikével. Igaz, ismerek ellenkező felfogású szülőket is. Akik bár csöppet sem szorultak rá, de szorgalmazták, hogy a gyerekeik a nyári szünetek egy részét munkával töltsék. L. Árpád például 25 éves, és jó ideje a maga pénzéből öltözködik. A szülők egyetemista kora óta tiszteletben tartják a magánéletét. Pályaválasztásában segítettek ugyan, de bizonyítania már neki kellett. Most tényleges katonai szolgálatának egy esztendejét tölti le, de levetve az „angyalbőrt", megfelelő, anyagilag előnyös állás várja. Az egyetemről ajánlották be erre a munkahelyre, mert ismerték szorgalmát, képességeit. Mint mondja: egyetlen problémája, hogy nehéz lesz elhitetnie, miszerint nem protekciós, csupán mázlista. Jómagam úgy látom, hogy „mindössze" okosan szerették és készítették fel őt otthon az életre; igy törés és drámák nélkül léphetett a felnőttkorba, amelyhez — mint tudjuk — nem is olyan egyszerű az út. (miklósi) 19
