A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-30 / 22. szám
elkívánkozna ide, ahol Elmélkedéseinek az első könyvét írta, egész bölcseletét megtoldaná még egy kötettel, és abban azzal foglalkozna, hogyan tud egy falu a huszadik század végére felgyorsuló időben ennyire összeforrottan élni? Innen is kijárnak dolgozni az emberek a papírgyárba és Zselizre, meg innen is elköltöznek néhányan, de a fa törzse rendíthetetlenül áll, ha le is perdül és el is sodródik néhány levele. S a császár azt venné észre leghamarább, hogy ez a Bény szokáshagyományban gazdag falu, és hogy ez a Bény a szokásaihoz ragaszkodé. azokat ma is éltetni akaró falu! A múlt hónapban, április 13-án, a szép nagy művelődési házban egész estét betöltő műsort mutattak be 140 szereplővel, teltház előtt. Honnan ez a csodálatra méltó kedv? Ezen nyilván úgy elmélkedne a császár, hogy miként a szőlőnek és mezőnek, úgy a szokásoknak is szüksége van őriző pásztorra. Ilyen pásztor pedig sok van Bényben, hiszen ritka az olyan falu, ahol ennyien szerepelnének gyermekek, felnőttek és öregek a műsorban. De hogy ennyi ember együtt legyen lelke melegével a hetenkénti egyszeri próbán, az évenkénti egyszeri helybeli bemutatón, a Csemadok KB rendezte zselizi Virágba szőtt álmok népviseleti bemutatón, a szőgyéni (Svodín) járási dal- és táncünnepélyen, ahhoz megint olyan ember kell, mint a bényi születésű, 59 éves Csókás Ferenc, aki a falu több gyerekes családhajlamára rácáfolva egyetlenkéje lett a szüleinek, minden bizonnyal azért, hogy haláláig vonzódjék a község nagy családjához. Húsz éve papírgyári munkás, a kátránypapír alapanyagát készítő gép vezérlő termében termelési irányító, s mióta az eszét tudja, adatközlőkkel dolgozik, és az éjszakai órákban rendszerezi gondolatait. — Tizennegyedik folklórjátékunkat mutattuk be áprilisban. Mindegyiknek megvan a néprajzi anyaga — mondja, miközben előzékenyen bevezet az udvarába. Aztán míg megmutatja manzárdtetős házát, az istállóját, amelyben fejőstehén és növendék bika kérődzik, azt meséli, hogy Magyarországon három néprajzi dolgozata nyert pályázaton. Tagja a Csemadok KB néprajzi szakbizottságának, a Néprajzi Közlésekben is megjelentek már szakdolgozatai. Bemegyünk a régi ház „maradékába", ahol a felesége fogad bennünket kedvesen, ennivalóval kínál, és tréfálkozik. — Mások a férjemnek, én meg másoknak énekelek! Elég valamit kétszer elénekelni előttem — mondja Csókásné, lánykori nevén Jankus Julianna. — Én is elmondhatom magamról, hogy nótás kedvű volt az apám. Még él, és Dalos Csókás Imrének hívják. Mi jól összekerültünk a feleségemmel. Dalolni, táncolni nagyon szeretünk — teszi hozzá a férj, a barna, szemüveges, középtermetű és nyugodt természetű Csókás Ferenc, aki az apja kis gazdaságában dolgozott sokáig, és gyermekkorától szenvedélye volt a gyűjtés. Szegény emberek között, cigányok közelében nőtt fel, velük élte szokásaikat. Házasember korában színdarabokban játszott, kórusban énekelt. Hamar rácsodálkozott a felnőttek és az öregek világára, aztán ceruzát fogott, és lejegyezte, amit az emberek érdemesnek tartottak elmondani. Lassan másfél évtizede jár az adatközlők nyakára, a Csemadok KB néprajzi szakbizottságának az irányításával természetesen, de néha magyarországi szakemberek is megfordulnak a házában. Adatközlői vannak helyben, a környéken, a kurta szoknyás falvakban mindenütt. A vacsora- és feketekávé-fogyasztás szünetei azzal telnek, hogy énekelteti a feleségét, mintha én is gyűjtőként érkeztem volna. Úgy üljük körül az asztalt, hogy Csókásné Jankus Julianna énekel, az ura emlékezik, én meg jegyzetelek. Mindenkinek van dolga, de leginkább a ház gazdájának, aki már ott tart, hogy ha a hadisátrat vert Marcus Aurelius megírta Bényben Elmélkedéseinek az első könyvét, ő is szerzője lett számos forgatókönyvnek, amelyek Lakodalmas, János-napi pásztorszokások. Regruta búcsúztató, Nagy májfa állítás. Juhász ballada. Húsvéti szokác sok. Párválasztás, Aratási szokások, Bényi fonó. Szőlő és bor, Farsangi szokások stb. címmel mind bemutatásra kerültek. — Régebben Takács Lászlóné tanító nénivel, azután Csókás Károly igazgatótanítóval, most meg Kovács Sándorral, a 250 tagot számláló Csemadok helyi szervezet elnökével írom a forgatókönyvet. Nehéz munka, nem lehet mellébeszélni, a kurta szoknyás viseletükhöz még mindig ragaszkodó öregasszonyok felszólalnának a színpadra, hogy az nem úgy vót — mosolyintja el magát Csókás Ferenc. — Persze mit érne az ő munkája, ha nem lennének a színpadra vitelre vállalkozó, készséges emberek? Míg Csókásné nagyon kellemes hangon egy újabb dalt énekel, én a hihetetlent próbálom sebtiben lejegyezni, a sok csoportot a közepes nagyságú Garam menti faluban. A folklórcsoport vezetője Csókás Ferenc. A II. néptánccsoport vezetője Benefi Mária gimnazista. A III. néptánccsoport vezetője Turányi Erika gimnazista. A IV. néptánccsoport vezetője Csepiga Mária tanítónő. Az esztrádcsoport vezetője Dibuzné Simonies Katalin napközis pedagógus. Még Kecskés Ferenc nyugdíjas tanítónak is van egy csoportja. De az örök nyüzsgő-mozgó ember maga Csókás Ferenc, vagy ahogy a faluban hívják: Feri bácsi, aki időnként le-letesz valamit az asztalra, ami nem hagyja nyugodni az embereket. Ő sem nyugodt, más se legyen az! — Amikor a papírgyárban vagyok, akkor szíwel-lélekkel ott vagyok. De életemnek a nagyobb részét a falumban töltöm. A családban, a nagy családban, az udvarban, meg Hegyfarkon, ahol egy kis szőlőnk, gyümölcsösünk van. Olvasni szeretnék sokat, ha lenne rá időm. A papírgyári munka, a háztáji föld, az állattartás gondja és a kulturális élet teljesen elfoglal. Sokan megkérdezik tőlem, mért csinálom, különösen az utóbbit? Mit mondhatok erre? Minden embernek küldetése van ezen a világon. Átéltünk több változást. Ismerve a biztosított és szavatolt jogainkat, mi bényiek a szokáshagyományainkban búvárkodunk, hogy megmaradjunk a jövőnek. Felesége már álmosakat pislant, de azért még rázendít egy további nótára. Milyen jó, hogy két fülem van. Egyikkel az ismét felélénkült asszonyt hallgatom, a másikkal Csókás Ferencet, aki éppen azt magyarázza, hogy Bény minden házában őrzött kincs a kurta szoknyás népviselet. De a fiatalabbak már csak alkalmakkor öltik magukra. A szokások megelevenítő éltetése közben. Bény minden házának köze van e szokások színpadra viteléhez is. Szemléltetésként csupán az ő családját említi. Feri fia a citerásokat fuvarozza, felesége és Juli lánya a folklórcsoport tagja, a veje kellékes, a lánya után való Péter és Kati unokája szintén a folklórcsoport tagja. Elég későre jár, amikor megelégelem a „vendégeskedést", s ők sem erőltetik tovább a maradásomat. Kint járok megint az udvaron. a kapuban, ahol Csókás Ferenc búcsúzásképpen még azt fejti ki előttem, hogy a bényi születésű Molnár János tagja lehetett-e a Rózsa Sándor bandájának? Bizonyítására kezembe nyom egy dolgozatot, vagy inkább elmélkedést, hogy majd otthon figyelmesen olvassam el. S állapítsam meg belőle, hogy elmélkedni nemcsak Marcus Aurelius tudott... MÁCS JÓZSEF Fotó: PrandI Sándor A Lux típusú sátrak egyike (Archivumt felvétel) Jó pihenést, jó nyaralást! Egy-egy új termékre mindenki felfigyel. S az új termékek — főleg ha azok minőségileg kiválóak —, hamar gazdára találnak. Sokan az üzleteket is a keresés szándékával járják. Hátha találnak valami újat, valami rendkívülit, divatosat. Bizonyos, hogy a közszükségleti cikkeket bemutató bmói nemzetközi vásárra is a legtöbb embert a kíváncsiság vitte. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen közszükségleti cikkeket gyárt az ipar, illetve milyen kínálatra számíthatunk a jövőben. Elöljáróban elmondhatom: volt mit megnézni, volt mire rácsodálkozni. Az immár 17. brnói nemzetközi vásár minden eddiginél nagyobb területen — öszszesen 45 000 négyzetméteren — hét napon át tartotta nyitva kapuit. A nemzetközi vásáron 33 ország mutatta be a legkiválóbb közszükségleti cikkeit. A külföldi kiállítók között a legnagyobb kiállító ezúttal is a Szovjetunió volt, majd a sorban — a kiállítás nagyságát tekintve — Jugoszlávia, Ausztria, az NDK és az NSZK következett. Az előbbi évekhez viszonyítva ez idén bővitette kiállítási területét Magyarország, Japán, Brazília és Nagy-Britannia is. A fejlődő országok szintén szép számban és figyelemre méltó termékekkel képviseltették magukat. A vásárt nagy érdeklődés övezte mind a szakemberek, mind a lakosság, illetve a vásárlók részéről. Bár a kiállított tárgyak egyikét sem lehetett megvenni, az ország minden részéből az emberek ezrei látogattak el Brnóba és ismerkedtek azokkal a korszerű, szebbnél szebb közszükségleti cikkekkel, amelyek közül a legtöbb csak a harmadik vagy a negyedik negyedévben, esetleg csak jövőre kerül a piacra. Csehszlovákia kiállítói részéről az üveg-, a bizsu-, a kerámia-, és a porcelánáru szerepelt kiemelt helyen. De nagy kiállítási területen mutatták be a bútor-, a cipő- és a textilipar termékeit is, valamint a sportfelszerelési cikkeket. Az utóbbiak közül különösen a rövidesen piacra kerülő új típusú sátrak és hátizsákok nyerték meg a látogatók tetszését. A színben változatos, formájukat tekintve célszerű sátrak és hátizsákok minden igényt kielégítenek. A turisztikát kedvelők ezreit segítik majd a jó pihenésben és a jó nyaralásban. A két- és háromszemélyes LUX 120 Z és a LUX 200 Z típusú sátort az üzletekben aligha kell majd reklámozni. Ha kaphatók lesznek, nyilván hamar gazdára találnak. És hasonló lesz a helyzet a vásáron bemutatott számos új típusú hátizsákkal is. Szeretném megjegyezni azt is, hogy az új termékeknek nemcsak a külalakjuk megnyerő; az áruk is mérsékelt, elfogadható. Sok újdonságot mutattak be a gépipari, az elektrotechnikai és az elektronikai közszükségleti cikkek előállítói is. Egyben érzékeltették, hogy kiállított áruik termelése miként alakul mennyiségileg és minőségileg. A cipőipar termékeit bemutató részleget a luxustermékek arányának a növelésére, a gyorsabb választékváltásra, a sorozatgyártás csökkentésére és a piac szükségleteinek a rugalmasabb kielégítésére irányuló törekvés jellemezte. A vásáron rendezett sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a Csehszlovákiában előállított közszükségleti cikkek egynegyede külföldön talál gazdára. Hagyományosan fontos kiviteli cikkünk az üveg-, a bizsu-, a kerámia- és a porcelánáru. Ezeknek az áruknak — a hosszútávú elképzelések szerint is — az évenkénti termelési növekedése kétszerte lesz nagyobb a könnyűipar más jellegű termékeinek a növekedésénél. A közszükségleti cikkek 17. nemzetközi vására igen sok látnivalót nyújtott, igen sok új termékkel ismertette meg a látogatókat. Jozef Hloušek, a csehszlovák kiállítás igazgatója a bemutatót egyebek között Így jellemezte: — Ismét rengetegen tekintették meg ezt az immár hagyományos, világszerte jó hírnévnek örvendő nemzetközi vásárt. A mostani, 17. nemzetközi vásárnak is az volt az egyik legnagyobb jelentősége, hogy hozzájárult a szocialista országok közötti együttműködés fejlesztéséhez és lehetőséget teremtett a nem szocialista országokkal folytatott kooperáció bővítésére. A vásártól tarsolyunkban mi is sok szép emlékkel jöttünk haza. Ma is a szemünk előtt vannak a vásáron látott gyönyörű üvegtárgyak, a cipő- és ruházati cikkek, valamint a sátrak és a hátizsákok. Jó lenne, ha a korszerű közszükségleti cikkek és a jó pihenéshez és a jó nyaraláshoz szükséges sportfelszerelések az üzletekben is minél előbb megjelennének. BALÁZS BÉLA 5
