A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
Kitűnő írónknak riportom mottójául választott mondata Galántán (Galanta) jutott eszembe. Egy csillagfényes áprilisi estén, amikor a rügyező fákkal szegélyezett főutcán, az alkalomról alkalomra oly emlékezetes Kodály-napok színhelyéül is szolgáló amfiteátrum és a járási nemzeti bizottság több szintes épülete között ballagtam. Azon töprengtem, vajon mitől olyan ez a város, amilyen: benne miért érzi magát úgy az idegen is, mint aki hazaérkezett; hangulata miért olyan jókedvűen élénk, de nem kapkodó, mért oly szemet nyugtatóan rendezett és csendes, de nem kihalt... Ám ne vágjunk a dolgok elébe. Már csupán azért sem, mert választások előtt állunk. Érdemes hát egy röpke pillantást vetni a Mátyusföld délnyugati részén elterülő járásszékhely múltjára is, de legfőképpen arra: mi változott, mi épült, milyen gondok enyhültek itt a most záruló választási időszak alatt. Galánta földrajzi adottságai kedvezőek, így aligha véletlen, hogy mai területe már az újabb kőkorban is lakott táj volt. A róla szóló első írásbeli feljegyzések időszámításunk XIII. századának első feléből származnak: az 1237—1242 között végzett birtokösszeírások „Villa Galantha" néven a pannonhalmi apátság birtokaként említik, a tatárjárás után pedig több nemesi család tulajdona lett. Leghuzamosabb ideig az Eszterházyak kaparintották meg ezt az erdőkben és vadon élő állatokban gazdag vidéket. Nemcsak a város két jelenleg is álló kastélyát építették, henem fölvették a „de Galantha" utónevet is ... A XVII. században piac- és vásártartási joggal felruházott mezővárossá alakul Galánta, a következő század legelején viszont heves harcok színterévé válik. Történelmének egyik fénypontja az 1703-as esztendő, amikor a föld elnyomott népe II. Rákóczi Ferenc felhívására fegyvert fog, és a kuruc csapatok előnyomulása révén négy teljes esztendőre a galántai várkastély is kuruc kézre kerül! 1849 júniusában<*»mkevésbé puskaporos itt a'levegő: ekkor a Féred (Tešedíkovo) és Zsigárd (Žiharec) között lezajlott csaták, illetve a Galántán keresztül végrehajtott katonai csapatfelvonulások révén hadműveleti területté válik a város is. Galántát a XIX. század második felében járásszékhelyé léptetik elő, ami — az erre haladó fontos vasútvonalak kiépítésével együtt — jelentősen hozzájárult további fejlődéséhez. Rangját bizonyítja, hogy 1892-től „Galánta és Vidéke" címmel saját hetilapja volt, 1913-ban pedig nemzetközi mezőgazdasági gépversenyt és gépkiállítást rendezhetett. Időközben a munkásmozgalom szintén erősödött, ami például az építömunkások helyi szakszervezetének létrejöttében nyilvánult meg. Ez utóbbi hagyomány folytatását hozták századunk húszas-harmincas évei, mikor Galánta és környéke heves szociálpolitikai harcok, csendőrsor - tüzek színtere lett. 1 938-ban a nem messzi Vágtornócon (Trnovec nad Váhom) rendeztek nagygyűlést a köztársaság egysége érdekében. Természetesen, Galánta arculata a felszabadulás óta alapvetően megváltozott, és az 1960-ban végrehajtott területi átrendezés ellenére is megmaradt járásszékhelynek. Pedig vetélytársa lenne rögtön kettő is! Az egyik a számszerint több lakost számláló Szered (Sered), a másik pedig Vágsellye (Šaľa nad Váhom). Hogy mégis Galánta a járás közigazgatási központja, az részint a hagyománytisztelet, részint az előnyös földrajzi fekvés eredménye. Gondolom, a ritkábban utazók is tudják, hogy közvetlen belföldi gyorsvonati összeköttetése van például Prágával, Bratislavával, Zsolnával (Žilina) vagy Kassával (Košice), hogy lényegében átszállás nélkül lehet innen Lipcsébe, Varsóba, Budapestre, vagy a még délebbre fekvő fővárosokba utazni. Csupán utalásszerűén jegyzem meg, hogy hasonlóképpen élénk a buszforgalma is. — Jó értelemben vett lokálpatrióta kisváros vagyunk mondja Végh András a Galántai Városi Nemzeti Bizottság 42 éves titkára. — Erre a józan patriotizmusra büszkék vagyunk. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy mi az ésszerű városszeretet hívei vagyunk, nem pedig a meglehetősen szűk látókörű hűségé. Ez utóbbi szerencsére kiveszőben van, bár itt-ott még tapasztalható. Véleményünk szerint hasznos, ha az egyes városok érdekei hangot kapnak, ám együttes törekvéseik szabják meg a járás fejlődésének irányát és ütemét. — Többször hallottam: Galánta nem kér a „nagyvárosságból", hanem jó értelemben véve kisváros akar maradni... — Az összkomfortossághoz, az urbanizálódáshoz nem csupán toronyház szükségeltetik. A szellősebb léptékű tervezés szintén találkozott a lakosság akaratával, s így történhetett, hogy városunk már nemegyszer a társadalmi összefogás ritka példáit szolgáltatta. Hadd említsem például a zöldövezetek kialakításának mostanában sokat vitatott kérdését. Részben a helyi összefogás eredményességét hangsúlyozom, ha azt mondom: öt esztendővel ezelőtt 32 hektárnyi zöld területről gondoskodtunk, jelenleg viszont már 46 hektárnál tartunk, ami fejenként kis híján 29 négyzetméternyi egészséges levegőjű pihenőterületet jelent. íme, a szakmunkásképző-intézet korszerű épülete 12
