A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 3. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — beszélgetés MERVA LÓRÁNTTAL Zolczer László: A 9 717-es TÚLÉLŐ Gál Sándor: HARMINCÖT ÉVES A ROZMARING Lacza Tihamér írása G rendel Lajos új könyvéről Mács József: BÁNYAVÁROS J. Sharkey: SZELLEM A SAROKBAN (elbeszélés) Morovics Béla: CH. MESSIER ÉS KATALÓGUSA Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő : Krá! Rétemé Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaée, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kés Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — A rendszeres testedzés vajon miképpen egyeztethető össze a sportdiplomata ezernyi teendőjével? — Aki talán azt hiszi, hogy pusztán kötelességből, amolyan foglalkozási ártalomból teniszezek, annak elárulhatom: rendszeresen kocogok is. A lakhelyemhez közel esik a strkoveci, azaz a kavicsosi bányató, oda járok futni. A tenisszel pedig úgy vagyok, hogy,hetente kétszer-háromszor reggel ötkor kelek, és másfél-két órai játék után nyolckor már a hivatali szobámban ülök. — Mi az Ön reszortja a testnevelési szövetség szlovákiai titkárságán? — Elsősorban a gazdasági ügyek és a szervezeti élet feladatainak lebonyolítását irányítom. Természetesen, értük is felelős vagyok. Ha elárulom, hogy" Szlovákiában a testnevelési berendezések anyagi és műszaki bázisának pénzben kifejezhető értéke 4 milliárd korona, akkor talán legalább egy töredékét sikerült érzékeltetnem mindennapi munkánk komolyságának. — Nyilván hasznát veszi annak, hogy korábbi munkahelyein szintén a gazdasági dolgok szakértője volt — Természetesen! Elméleti tudásomat s eddigi tapasztalataimat gyakorlati tudásként fogom fel. amelynek feladata, hogy a sportmozgalom népszerűsítését és az élsportot támogató döntések megszületését segítse. Több mint huszonöt esztendő tapasztalatai már nagyban segítik az embert abban, hogy az információk megfelelő szelektálásával megpróbáljon talpraesett javaslatokat, jó döntéseket szorgalmazni. — Szűkebb értelemben vett szakmai tapasztalatain kívül mit tart a legfontosabbnak ebben a tisztségben ? — A szélesebb értelemben vett szakmai tudást! E munkakör betöltése szinte elképzelhetetlen lenne anélkül, hogy ne tudnék magánemberként is lelkesedni a sportért. Ha a számok, kimutatások, jelentések s egyéb adminisztrációs teendők özönében közömbös lenne számomra például jégkorongozóink tavaly nyert világbajnoki címe, vagy ha nem dobbant volna egyet a szívem a DAC első ligába jutásakor. Tudni kell tehát a sportolók nyelvén, érteni kell a testneveléshez, bár a megfelelő családi háttér legalább ennyire fontos. Tavaly például az esztendő 52 víkendjéből összesen 12 szombatot és 23—24 vasárnapot töltöttem otthon ... Ha a feleségem nem támogatna kellőképpen, akkor már réges-régen le kellett volna mondanom. — Ön is úgy látja, hogy pillanatnyilag bizony eléggé siralmas helyzetben van a szlovákiai labdarúgás? — Sajnos valóban hullámvölgyben botorkál a csapatok zöme, legföljebb az újonc dunaszerdahelyiek hatodik helye az, aminek örülhetünk. Nagy siker lenne, ha a DAC tavasszal is tartani tudná ezt az előkelő helyezést. A bajnokságban szereplő több szlovákiai csapatnak pedig lényegesen többet kell majd nyújtania az ősszel látottaknál. — Véleménye szerint miben kell keresni az imént említett hullámvölgy elindítóját? — Sok a helytelen, gyakorta egyenesen fejetlenségről tanúskodó intézkedés a csapatok szakvezetőinek munkájában. Céltudatosság és rugalmasság helyett alibizmust, kapkodást, az anyagi tényezők túlzott eluralkodását tapasztalni. Általában divat lett az edzőcsere, a játékosok — a fegyelmet, erőnlétet, játékosságot növelő utasítások teljesítése helyett — sok esetben a szakvezetők dr. BALOGH GÉZA a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának alelnöke A honi testnevelési és sportmozgalom vezető beosztású, magyar nemzetiségű dolgozóinak egyike 1941 februárjában, a Csallóköz szívében: Vásárúton (Trhové Myto) született. Az általános iskola befejeztével kereskedelmi iskolába járt, ahol 1959-ben érettségizett. Ezután a szakmájába vágó foglalkozások egész sorát töltötte be. Kezdetben az egykori Nagymegyeri (Calovo) Járási Nemzeti Bizottság üzemi ellenőre volt, majd két esztendeig a Dunaszerdahelyi (Ounajská Streda) Járási Állategészségügyi Intézet vezető közgazdásza. 1961-ben a várkonyi (Vrakúft) állami gazdaság ökonómusa, röviddel később pedig a Csehszlovák Állami Bank dunaszerdahelyi fiókjának dolgozója. 1965-ben az akkori ifjúsági szövetség: a CSISZ kerületi bizottságának gazdasági vezetője lesz, 1968-tól 1972-ig viszont már a CSISZ, illetve a SZISZ SZKB gazdasági osztályvezetője. Közben — 1967/68-ban — a Szovjetunió ifjúsági szövetségének a KOMSZOMOLNAK központi iskolájában, Moszkvában tanul; ahová 1972-ben ismét visszatér. Ezúttal már az SZKP KB Politikai Főiskolájának hallgatójaként. Tanulmányait 1975-ben zárja le. s ekkor az SZSZK Nemzeti Frontja központi bizottságának osztályvezető-helyettesévé nevezik ki. Innen kerül jelenlegi munkakörébe: 1978- ban a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának alelnökévé választják meg. Aki ismeri öt tudja róla: tisztségbe kerülése nem volt véletlen, hiszen gyermekkora óta rendszeresen foglalkozott a sporttal. Az iskolában tornászként kezdte, később előszeretettel ping-pongozott s versenyszerűen röplabdázott; újabban pedig — már csupán hobbiként — teniszezik. tekintélyének aláásásán fáradoznak. Persze, az edzők sem „angyalok". Vannak, akik idegenkednek az új edzésformáktól, és a kitaposott ösvényeket járva csak rutinszerűen dolgoznak. Évekkel ezelőtt, amikor a szlovákiai labdarúgás az ország élvonalában szerepelt, ezeket a gondokat csupán alig, vagy ennél is szerencsésebb esetben legföljebb hírből ismertük. — Mi a teendő ebben a helyzetben? — Nem szeretném, ha öntömjénezésnek tűnne, de sokszor még abban a kevéske szabadidőmben is ezen töprengek. Tény, a szlovákiai sportmozgalom irányító szerveiben arra a megállapításra jutottunk, hogy a sportéletben is az egyéni követelményrendszer fokozását szorgalmazó társadalmi törekvéseket fogjuk alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy sportolóink jutalmazási rendszere az eddigieknél rugalmasabban alkalmazkodik majd teljesítményeikhez; hogy lényegesen nagyobb egyensúlyt teremtünk az élsportolók részére mindeddig természetesnek tűnő elvárások, illetve a nekik nyújtott munkajogi és anyagi kedvezmények között. Régi népi igazság, miszerint kevés muzsikáért, kevés pénz jár... A sportban ugyanis íratlan törvény hogy aki nem hagyja ott a lelkét is a pályán, az nem nyújthat jó teljesítményt. Enélkül pedig nincs csapatgyőzelem, az egyéni sportok űzőinél jó helyezés!... — Szabadjon föltennem egy közszájon forgó, de sok-sok pontatlan válaszszál járó kérdést: vajon hogyan születnek ma a sportolók egzisztenciáját, illetve a sportélet egészét érintő szabályok? — A törvényerejű rendeletek, a különböző jogszabályok egy része a sporthatóságokon kívül születik és valamennyi állampolgárra vonatkozik. Hadd említsek pusztán egy példát: köztudott, hogy a sportoló egyesületének bázisszervével van munkaviszonyban. Logikus hát, mivel a sportoló is alkalmazott, hogy öt is ugyanazok a jogok és érdekvédelmi előírások illetik meg, mint a szóban forgó üzem többi dolgozóját. Ha viszont a különböző rendeleteket s jogszabályokat, a sportélet sajátos követelményei miatt, hozzá kell igazítani a mindennapi élet viszonyaitól eltérő igényekhez, akkor az érdekelt szervek egyeztetik álláspontjaikat. Ha viszont pusztán a sport szervezeti-igazgatási életéhez kapcsolódó „belügyről" van szó, akkor a testnevelési szövetség központi szervei hozzák meg a szükséges határozatokat. — Engedjen meg egy személyes kérdést: milyen főnöknek tartja magát? — Igyekszem megértő lenni és főleg türelmes. Nem kedvelem viszont, ha hozzám jönnek egymásra panaszkodni azok, akik a problémákat lényegében maguk is megoldhatnák. — És szurkolóként milyennek látja önmagát? — Azt hiszem, semmiben sem különbözöm szurkolótársaimtól. Szeretem a jó játékot, ha szívvel játszott a csapat, akkor a vereséget is megbocsátom. A felelőtlen, rossz játékot viszont a legszívesebben kifütyülném, dehát ebben a tisztségben még a stadionok lelátóin sem ildomos füttyögni. — Gondolom, a csallóközi származású sportvezetőt joggal kérdezhetem: az országos bajnokság befejeztével a tabella hányadik helyére várja a DAC-ot? — Nem szoktam, nem szeretek tippelni. Annál inkább kívánom viszont, hogy akárcsak az őszi idény után,* majd akkor is a „felsőházban" végezzen. MIKLÓSI PÉTER
