A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-16 / 20. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: EMBERKÖZELBEN - beszélgetés NAGY KÁZMÉRRAL, az SZSZK munka- és szociálisügyi miniszterével Keszeli Ferenc: TAVASZI HANGULATOK Szabó G. László: SAN REMO-I BABÉR Miklósi Péter: EMBER, VÁROS OTTHON Örökség: GYÖRY DEZSŐ Sebes Tibor: RIO ÉS A CARIOCÁK Címlapunkon F. Tomik felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN A haja öszes, a tekintete élénk, a szava sok-sok tapasztalaton átszűrt. Az öltözéke ünneplős, a tisztségviselés hosszú évei szoktatták hozzá. A cigaretta mindig az ujjai között, vagy a szájában füstöl. A nyugodtsága és a higgadtsága szinte lenyűgöző. „Ne siesd el a dolgot, aludj rá még egyet" — féle típusa a tisztségviselőknek. Még soha nem ragadták el az indulatai. Számára Lenin életműve iránytű. Szerinte Lenin most is időszerű, és mindig is az lesz. Tavaly, 60. születésnapját köszöntve, a Hét 20. számában részletesen megismertettük olvasóinkat az életével. Most tehát csak a kérdések következzenek. — A funkció helytállás is. Minél magasabb a poszt annál nagyobb a szó súlya. Mit mondana erről? — Azt fűzném még hozzá, hogy minél nagyobb a funkció, annál nagyobb a felelősség! Ha én történetesen rosszul dolgozom, vagyis nem azt teszem, amit az adott helyzetben tenni kell, akor nem felelek meg az elvárásoknak. Vegye végre tudomásul mindenki, hogy nem csak azért bíznak az emberre fontos funkciót, mert magyar, azért is, mert jól dolgozik. Nem tartom helyesnek, ha a nemzetiséginél elnézik a szakmai és politikai felkészültség hiányosságait. Ez a mi országunk, kötelességünk felkészülten részt venni társadalmunk építésében. — A magas funkció megköveteli a mindig ünneplőt. Megszokta már? — Én a kapitalizmusban tanultam bútorasztalos mesterséget. És az volt a legfőbb gondom, hogy lesz-e munkám? Aztán változtattunk a társadalmi rendszeren, vagyis jó munkát végeztünk, azt pedig ünneplőben kell megbecsülni. A falusi ember is ünneplőt ölt a hetente jól elvégzett munka után. A jó munka alapvető a mi társadalmunkban. Két oldala van. Konkrét és szervező. Mind a kettőt gyakoroltam. Az utóbbi a nehezebb. — Hogyan bontaná évekre a konkrét és a szervező munkát7 — Hatvanegy éves vagyok, és 1948 februárjáig munkás voltam. Műbútorasztalos. Aztán Prágába küldtek politikai főiskolára, ahol az új rendszer kiválasztott igazgatóit készítették fel. 1950-ben, huszonöt évesen, az egyik nagy üzem igazgatójának neveztek ki. Az összes akkor épült gyárban mi végeztük a szerelési munkát. Én tehát a gyakorlati munkában ismertem fel, micsoda hatalmas erő rejlik a munkásosztályban. — Azt mondta, hogy a szervező munka a nehezebb... — Igen. Ezt tapasztaltam bizonyos lépcsőfokokat végigjárva. 1955-ben a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság nemzetgazdasági osztályára kerültem. Az egész gazdasági folyamatot kellett látnom. Mostani szemmel nézve az egyetemi végzettséggel felérő tapasztalatok voltak ezek. Az útmutató mindig ugyanaz volt. Együtt dolgozni a tömegekkel, kölcsönösen hatni egymásra. Mikor az ember a fizikai munkát hagyva egyre magasabb posztra kerül (évekig voltam miniszter is), még fontosabb a kapcsolattartás a „lentiekkel". Ha a vezető nem tudja felmérni a reális helyzetet, dönteni sem tud helyesen. Ezt látom a szervező munkában a legnehezebbnek. A reális helyzetfelmérés még annak is nehéz, aki alulról felfelé végigjárta a lépcsőfokokat. — Mióta képviselő? — 1965-től. Tíz évig a nyugat-szlo-KROCSÁNY DEZSŐ, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke vákiai kerület képviselője voltam. 1975-től a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője vagyok. És az a tapasztalatom, hogy a választók nyíltak és igényesek. Szavaikban az egyéni és a társadalmi érdek hol találkozik, hol különválik. A képviselő kötelessége összhangot teremteni. Én szerettem Krupinát, a választókörzetemet. Soha nem éreztették velem, hogy más nemzetiségű vagyok. Aki segíteni akar és tud, annak nem firtatják a nemzetiségét! Királyhelmecet és a környékét, a Bodrogközt is jól ismerem. Becsületes, dolgos, odaadó és érzékeny nép lakja. Nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy a mostani választáson a képviselőjelöltjük lehetek. — Képviselő történetei közül hallhatnánk legalább egyet? — Még kerületi képviselő koromban Csallóközcsütörtökben bemutattak, és a választóim egyhangúlag olyan véleményt nyilvánítottak, hogy már sok képviselő megígérte nekik Bratislava és Csallóközcsütörtök között az utat, és semmi. Állást kellett foglalnom, hogy ilyen helyre a képviselő nem jön egy zsák pénzzel: itt van, csinálják az utat, de a dolog bántott. Ott. akkor, nem Ígértem semmit, de közbenjárásomra elkészült az út három év alatt. — Mit jelent önnek az alelnöki szók? — Óriási felelősséget, hiszen minden fontos nemzetiségi kérdésben kikérik a véleményemet. A magyar képviselet mellett persze más beosztásom is van. Felügyelek az ipar, az építészet, a nemzeti bizottságok és a honvédelmi nevelés munkájára. Azonkívül az SZLKP KB Ellenőrző és Revíziós Bizottságának is tagja vagyok. Posztomból következik, hogy leggyakrabban nemzetiségi problémákkal foglalkozom. Állandóan felméréseket végeztetünk, hogyan hajtják végre a kormány programját. A Szlovák Nemzeti Tanácsnak van nemzeti bizottságok és nemzetiségek bizottsága. Ennek a munkáját is irányítom. — Most mi a legfőbb gond? — Hogyan vonhatnánk be jobban az alsóbb fokú képviseletet a törvények megalkotásába. — És a kétnyelvűség elvének a be- vagy be nem tartása a gyakorlatban ? — Ez is állandó odafigyelést kíván. — Van-e olyan érzése, hogy elszakadt a „lentiektől"? — Nincs. Mindig erősen kötődtem az osztályomhoz. És szeretek az emberek közé menni. Ha erre nem lenne módom, akkor a funkciómat sem tudnám betölteni. — Visszahívja még Nagylég. a szülőföld? — A múló évekkel erősödik a vágy! Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érzem jól magam a mostani helyemen. Én tulajdonképpen már vissza is mentem, ahogy Ady Endre írja, a falumba. Ott van a házam és a műhelyem, amely nélkül nehéz lenne elképzelni a tökéletes nyugalmat és a pihenést. Bár a Csallóközben azt mondják, hogy a pihenés a legnagyobb fáradtság. — A család? — Feleségem és három gyermekem van. Mind a három önálló családi életet él. A vöm cseh, a fiam felesége szlovák, de probléma nincs, szeretjük egymást, internacionalista család a miénk. — Döntőtt-e valamikor hibásan? — A nagy tévedésekért felelősségre vonják az embert. Ez még nem történt meg velem. — Az 7965-ös csallóközi árvíz idején kormánybiztosként a mentési és újjáépítési munkát vezette. A vízkárosult Nagymegyer díszpolgárává választotta. Hősnek tartja-e magát? — Ezt senki nem tarthatja magáról. Hányatott életem volt, sokszor kerültem életveszedelembe, fel kellett ismernem, hogy nincs felemelöbb érzés annál, mint másokon segíteni. Az árvízkárosult csallóköziek ma is messziről kalapot emelnek. Ennél nagyobb elismerés nem is érheti az embert. Véleményem szerint kinek-kinek két kötelessége van magával szemben. Hogy becsületesen szolgálja azokat, akiket képvisel, és hogy jól gazdálkodjon az éveivel. — Hogyan látja a magyar nemzetiségűek káderutánpótlását? — A szövetkezetekben, üzemekben és intézményeinkben sok derék, becsületes káderünk van. Attól függ minden, van-e elég bátorságunk nagyobb feladatokat bízni a fiatalokra. Mindig a nehéz, a felelősségteljes munka komolyítja az embert. — Ön a Csemadok Központi Bizottsága Elnökségének is tagja. — A Csemadok a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége. Ezt kétszer alá kell húzni. Az a küldetése, hogy a magyar dolgozók kulturáltan, legjobb tudásukat nyújtva vegyenek részt a szocialista társadalom építésében. — Újra a választók elé áll és most a Bodrogközben. Mit fog mondani? — Hogy mit fogok mondani, azt már tudom, amit pedig a választóimtól fogok hallani, arra kiváncsi vagyok. Beszélgetett MÁCS JÓZSEF 2
