A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-09 / 19. szám
ÉLETÉBŐL énekes (csoport) eredeti stílusban előadott, saját tájegységéből merített produkciója, amelyben általában sok a zenei pontatlanság, vagy egy „egyenruhába bújtatott" énekesé (csoporté), aki viszont tökéletes zenei tisztasággal és biztonsággal szólaltatja meg legkedvesebb népdalait? A cikk egyértelműen az első besorolás mellett tör lándzsát, ami helytelen. Ezért rendeztünk vitát már a IX. Tavaszi szél vizet áraszt folklórverseny előtt, és ezért bocsájtjuk közre az új javaslatot is. Vass Gyula következtetései, hogy „néhány ember — mondjuk inkább, hogy egy nagyon kis létszámú klikk — önkényes határozata volt", sértő és nagyon nagy tájékozatlanságra vall. Hadd ne soroljam fel, hogy a koncepciót hány bizottság és intézmény hagyta jóvá. illetve vitatta meg. Nem ezen állt vagy bukott a verseny, hanem azon, hogyan készültek fel a csoportok, hogyan valósították meg a módszertani útmutatásokat a Csemadok járási bizottságai és a néprajzi szakbizottságok. Tájékozatlanságra vall az is, hogy szövetségünkön kéri számon a módszertani segítségnyújtást — bár kényszerülünk ilyen munka végzésére —, amikor a mi feladatunk a szervezői tevékenység és a rendezvény megvalósítása. Ebben is a társrendezők segítségére vagyunk utalva. Ezzel nem szeretnénk megkerülni a problémát, de a Csemadok Központi Bizottságán egyetlen néprajzi szakelőadó képtelen átfogni — külső segítség nélkül — az egész néprajzi mozgalmat. Már ez is bizonyítja, hogy nem egy „klikk" önkényessége zárta ki a zoboraljaiakat a központi döntőn való szerepléstől. Az igazi okokról a zsűri ma is pontos választ adhat a cikk szerzőjének. Végezetül: a verseny bratislavai döntőjén egy csoport és egy szólóénekes képviselte a „néphagyományokban leggazdagabb magyarlakta tájegységet" (a cikk szerzője sem Zoboralja 6 községében járt): a nagycétényi (Velký Cetín) férfi éneklőcsoport (3. díjat nyert) és a koloni (Kolíňany) származású és Nagycétényben lakó Szládecsek Jarka (2. díj). Ehhez a vidékhez tartozik Nagykér (Milanovce) is, amelynek női éneklöcsoportja szintén a döntő résztvevője volt. Tény, hogy az előző versenyeken zömmel a Nyitrai (Nitra) járás versenyzői vitték el a pálmát. A jó helyezésért viszont meg kell dolgozni és nem elég csak a tradíció. Meggyőződésünk, hogy a zoboraljaíak esetében sem a koncepció volt a ludas ... A IX Tavaszi szél vizet áraszt verseny tapasztalatait leszűrték a szervezők is. Tudjuk, hogy néhány jónak vélt elvet és szándékot a gyakorlat nem igazolt, tehát változtatni kell rajta. A fejlődés visszatarthatatian, nem lehet konzerválni a népművészetet sem. Erről Vass Gyula cikkében Jókai Mária, bár heves indulatokkal, de szemléletesen nyilatkozott. A cikket a Csemadok Központi Bizottsága nevében vitaindítónak szántam, csak töredékét foglalva írásba annak, ami minket a rendezvénnyel és általában a népművészettel kapcsolatban foglalkoztat. Kérjük olvasóinkat, mondják el véleményüket a Tavaszi szél vizet áraszt versenyeivel kapcsolatban és próbáljanak segítségünkre lenni az elkövetkező X évfolyam versenyszabályainak és koncepciójának kialakításában. DEBRŐt D. GÉZA A HAGYOMÁNYŐRZŐK Beszélgetés a néptáncmozgalomról Takács András, illetve Bandi bácsi — ahogy a szakmabeliek nevezik —• a Csemadok Központi Bizottságán néprajzi szakelőadóként dolgozik. 1931. január 8-án született Gömör egyik kisközségében, Sajótíbán (Bohúňovo). Termékeny, gazdag múlt van mögötte. A csehszlovákiai magyar néptáncmozgalomnak nemcsak egyik elinditója, hanem irányítója. szervezője is. A kezdetekről kérdezem. — Közvetlenül a háború után több diáktársammal együtt engem is Magyarországra sodort a sors. Miskolcon szerettem volna folytatni tanulmányaimat. Segítséget, támogatást a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) nyújtott. A tanuláson kívül különböző társadalmi-politikai tevékenységet is végeztünk. Kulturális csoportokat hoztunk létre, szociográfiával, néptánckutatással foglalkoztunk. — 1950. szeptember elsejétől már Csehszlovákiában a komáromi (Komárno) gimnáziumban kezdtem meg az új tanévet. Tánccsoportot alapítottunk, s két hónap alatt sikerült egy egész estét betöltő műsort betanulnunk. Novemberben pedig már hivatásos táncos lettem a Szlovák Állami Népi Együttesben (SLUK). Egy évvel később a Csemadok KB-én kezdtem dolgozni azzal az ígérettel, hogy az alapítandó hivatásos magyar néptáncegyüttes művészeti vezetője leszek. 1953. június elsején meg is alakult a 100— 110 főből álló hivatásos tánccsoport. Engem sajnos besoroztak katonának. Mire leszereltem, 1955 őszén megszűnt a NÉPES, s én visszakerültem a Csemadokhoz. — Mit jelentett akkor központi előadónak lenni a Csemadokban? — A néptáncmozgalomnak nálunk abban az időben nem volt hagyománya. Együtteseket, csoportokat hoztunk létre. Versenyeket, fesztiválokat, gyűjtéseket szerveztünk. A csoportok vezetőit tanfolyamokon képeztük tovább. A kibontakozóban levő mozgalom irányítóira főleg a szorgalom, az igyekezet, az önművelés volt jellemző. Abban az időben létrejött a népművelés és népművészet intézménye, melynek magyar nemzetiségi osztálya is volt. A Csemadok ide irányította szakelőadóit, ahol főleg szakmai feladatokat végeztünk. Mindig arra törekedtünk, hogy a nemzetiségi néptáncmozgalom megtartsa nemzeti jellegét, szerves részévé váljon Szlovákia néptánckultúrájának. Az intézményeken belül megkezdődött az oktatók rendszeres továbbképzése is. Kezdetben kéthetes bentlakásos tanfolyamokat szerveztünk, majd 1961-től 2—3 éves szakérettségivel végződő levelezői tagozatra tértünk át, ahol alaposabban felkészítettük a jelentkezőket. Az intézetben a 80-as évek elejéig, a nemzetiségi osztály megszüntetéséig rendszeresen jelentek meg 100—200 oldalas módszertani anyagok. — Milyen jelentős eredményeket ért el az 50—60-as években a mozgalom? — A néprajzgyűjtést az 50-es években kezdtük el. 1951. december végén tettük meg az első gyűjtöutunkat Ág Tiborral a zoboralji községekben. Sajnos, a gyűjtés területén nem sikerült létrehoznunk egy olyan intézményt, amely biztosítaná a tudományos munkát, feldolgozná az anyagot. A gyűjtés, sajnos, még mindig amatőr szinten folyik. A 60-as években sikerült létrehoznunk a kulturális élet központi fórumait: az országos dal-és táncünnepélyt, a Jókai- és Kodály-napokat, a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalversenyt stb. A Jókai Napokból később kivált, s Duna Menti Tavasz cím alatt folytatódott a fiatalok versenye. A Kodály Napoktól ehhez hasonlóan különült el a Csengő Énekszó. — Hogyan jellemezné a néptáncmozgalom fejlődését? — Az 50-es években ösztönszerűen érdeklődtünk a népi kultúra iránt. Őseink öröksége még bennünk élt. Ma tudatosan fordulunk a néphagyományokhoz. A közvetlen kulturális kapcsolat ugyan megszűnt, de a tudatossággal együtt nőtt a szakmai felkészültség színvonala. A 60-as évek végén megalakult Szőttes Népművészeti Csoport irányítója lett az itteni néptáncmozgalomnak. A 70-es években javult a gyermektánccsoportok munkája, s az évtized végére elérte az országos szintet. Ebben is nagy szerepet vállalt a Csemadok. — Ön kapcsolatot tart fenn a magyarországi néptáncegyüttesekkel is. Miben nyilvánul meg ez az együttműködés? — Nemzetiségi táncmozgalmunk igyekezett a szlovák mozgalom részévé válni, de ez nem jelentette azt, hogy elszakadt a magyarországitól. Tulajdonképpen közvetítő szerepet tőit be. s a két nép kultúrájának ismerete összehasonlítási alapot nyújt, gazdagítja ismereteinket. Állandóan figyelemmel kísérjük a magyarországi együttesek műsorait. Vezetőink minden évben megtekintik az Antológiát, a különböző versenyeket. A magyarországi csoportok rendszeresen szerepelnek a hazai rendezvényeken. Táncok betanítására magyarországi koreográfusokat is felkérünk. A Takács Andrással folytatott beszélgetéskor arról győződtünk meg, hogy a csehszlovákiai magyar táncmozgalom az elmúlt években nagy utat tett meg. Az együttesek jó munkát végeznek és méltóan ápolják haladó hagyományainkat. BOKROS KATALIN • A Csemadok Kassai (Košice) Városi Bizottságának Új Nemzedék tánccsoportja április 19-én ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját. A jubiláns az utóbbi években is számos hazai és külföldi fellépést tartott. Az országszerte ismert együttes a csehszlovákiai magyar tánckultúra egyik legjelentősebb tolmácsolója. • A Csemadok Losonci (Lučenec) Járási Bizottsága karöltve más szervekkel és szervezetekkel a Kármán-napokat ez idén március 1-je és március 11-e között tartotta meg. A kulturális rendezvénysorozat keretében egyebek között előadásokat, bemutatókat és íróolvasó találkozókat szerveztek Losoncon és a környező falvakban. • A Csemadok helyi szervezeteinek táncegyüttesei — a Központi Bizottság által meghatározott irányelvet követve — arra törekednek, hogy rendszeresítsék munkájukat és tökéletesítsék a műsorpolitikát. Az igényesebbé vált munka eredményeképpen több táncegyüttes tavaly részt vett a járási, a kerületi és a központi versenyeken. A legjobbak eljutottak Zselizre (Želiezovce) az Országos Népművészeti Fesztiválra és helytálltak a szlovákiai táncegyüttesek Prešovban és ŽHinában megrendezett versenyén is. A helyi szervezetek bővítik a táncházakat és a népi jellegű táncegyüttesek munkájának tökéletesítésével párhuzamosan népszerűsítik és tökéletesítik a társastánc-együttesek munkáját is. • A Csemadok Központi Bizottsága apparátusának dolgozói közül a járási bizottságok elnökségi ülésein februárban Lukács Tibor, Strasser György, Ozsva/d Árpád Komáromban (Komárno), Sidó Zoltán Érsekújvámtt (Nové Zámky) és Léván (Levice), Petrik József Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), Gyurcsis Imre Bratislavában, Lukács Tibor, Habán Ottó és Madi Ilona Kassán (Košice) vett részt. • A Csemadok Központi Bizottságának Elnöksége a szocialista kultúra ápolása érdekében végzett munkája elismeréseképpen Schleicher Lászlónak (Bratislava) a Csemadok-plakett ezüstfokozatát, a Csemadok Kétyi Helyi Szervezete menyecskekórusának a Csemadokplakett bronzfokozatát. Farkas Gyu/ánénak (Nagyod) pedig a Csemadok Emlékérem bronzfokozatát adományozta. • A Csemadok munkáját a Rozsnyói (Rožňava) Városi Nemzeti Bizottság évente értékeli és nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatja. A közelmúltban megjavíttatta a Csemadokszékházat, a helyi szervezetnek villanyorgonát és hangerősitőt, a Munkásénekkarnak — az énekkar megalakulása 120. évfordulója alkalmából 1984-ben — 54 000 korona értékben ruhát vásárolt. A városi nemzeti bizottság a művelődési otthonon keresztül a vendégelőadók honorálásához is hozzájárul. A helyi szervezetnek jó a kapcsolata a Rozsnyói Állami Gazdasággal is. Az állami gazdaság a helyi szervezet Búzavirág tánccsoportjának munkáját évente 10 000 korona anyagi támogatással segíti. Egyben kedvezményesen biztosítja az együttesnek a vendégszereplésekhez szükséges autóbuszt. 7
