A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-01 / 18. szám

A HETIJEGY Vasárnap délután. A vonat egyhangú zakatolása kábulatba ringatja az embert A munkahét számomra most ért véget, jöhet az egynapos lazítás, egy kis to­vábbadás ... — Jó napot kívánok! A menetjegyet kérem! — Szendergésemből a jegykeze­lő hangja riaszt fel. Készségesen nyúj­tom a hetijegyet, az igazolványt is ké­szenlétben tartva, s egyúttal azt is de­monstrálva, hogy nálam minden a legna­gyobb rendben van. Vagy mégse? — A vonatjegye nem érvényes, a kö­vetkező hetit kérem! — Hiszen ma még csak vasárnap van, tehát még „ez" a hét — próbáltam meg tiltakozni. Eredménytelenül. Értésemre adta, hogy a munkahét vasárnappal kez­dődik. Nem szeretem a bonyodalmakat így hót kifizettem a vonatjegyet plusz négy korona büntetést Megjegyzem, e tekin­tetben meglehetősen információ­­szegény vagyok. Alkalomadtán megkér­deztem egy a vasútnál dolgozó ismerő­sömet. mi is a valós helyzet. Ecseteltem, hogy havonta csak egyszer veszem igénybe hét végén is a vasutat, igazolvá­nyom rendben van stb. — Szerintem — világosított fel — az e heti jegy csak vasárnap reggel, tehát munkába menet érvényes, míg hazafelé már a jövő hetit kell felmutatnod. Hálásan megköszöntem az informáci­ót. Legutóbb ismét vasárnap délután — tehát munkából hazafelé — a jegyet kérték tőlem. A kisördög azt súgta, hogy a jövő hetit adjam oda. A jegykezelő megütközve nézett rám: — Miért ezt adja ? — Hát nem ezt kell? — kérdeztem naivan. — Ma még „ez" a hét van, vasárnap. — Akkor elnézést — nyújtottam át a másik jegyemet —, de a kollégája múlt­kor megbüntetett, mivel vasárnap nem volt meg a jövő hétre szóló hetijegyem. Hitetlenkedve nézett rám: — Ahhoz nem lett volna joga. kollé­gám helytelenül járt el. — Már mindegy — legyintettem — nem nagy ügy. Csak szerettem volna tudni az igazat. — Ebben meg is egyez­tünk, s ő — töprengő arccal bár — de továbbment. Kisvártatva azonban visz­­szajött: — „Akkor" milyen dátum volt a heti­jegyén? — kérdezte. — Előző vasárnapi, mindig vasárnap vásárolom a hetijegyet. — Akkor a kollégámnak mégis igaza volt jogosan büntette meg magát — közölte és továbbment. Most én vágtam töprengő arcot de aztán megvilágoso­dott előttem: Hiába, kollegialitás is van a világon! CSÓKA GÁBOR 7-DARABKÁK 1. ÖNISMERET Mások legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem azonosak velem. 2. HÁZASÉLET Könnyű volt Rómeónak és Júliának ti­zenhat évesen meghalni egymásért. Pró­bálták volna meg negyven évvel ké­sőbb ... 3. KAPTAFÁRA Én Hájfi. Te réz, Ő hájfi Mi réz, Mihályfi Teréz. 4. CSALÁDREGÉNY-TERVEZET Barna Piroska feleségül megy Fekete Barnához és szürke életet élnek. Gyer­mekük neve Lilla lesz. 5. ÖNLELEPLEZÉS Saját szobrunk felavatása nagy nyilvá­nosság előtt 6. IRODALOM Az írók, mielőtt dolgozni kezdenek, ki­ürítik a szemeteskosarat. Van, aki azért hogy helyet csináljon annak, amit írni fog. van, aki azért, hogy eladja azt amit kiszedett belőle. A többi klasszikus lesz. 7. EÖTVÖS KÁROLY IRTA „Úgy lóg a szegen az ember, mint a tarisznya. Csakhogy a tarisznya, ha leve­szik a szegről, akkor is tarisznya marad. De az ember, mire leveszik a szegről, annyit sem ér, mint a rongyos tarisz­nya." Nincs mit hozzátennem. KESZEU FERENC A MOSOLY Párbeszéd az áruházban. — Bocsánat, a maguk osztályán árulnak mosolyt? — Micsodát?! — Mosolyt. — Ugyan miféle mosolyt? — Akármilyet Lehet valódi — lehet mesterséges. — Mondja polgártárs: hol él maga? Hiszen a mosoly hiánycikk. Még a rak­tárban sincs. A kereskedelmi minisztéri­umban verekednek érte. — És maguknál nem várható? — Nem tudom. Nézzen be... — Mikor nézzek be? — Hiszen mondtam, hogy nem tu­dom. A hónap végén nézzen be. Akkor talán kidobunk belőle egy keveset — hogy teljesítsük a tervet — Nem érek rá folyton foiyvást ide­járkálni magukhoz. Itt ez a levél. Nagy szükségem van egypár jóféle mosolyra. — Miért nem mondta mindjárt? — az eladónő arcát savanyúédeskés fintor torzítja el. — Olga, nem maradt nálad mosoly? Nincs? Akkor jöjjön el hétfőn 10 órakor. — No, és akkor lesz? — Mérget vehet rá. Bő választékban. Akkor ugyanis csoportképet készítenek kollektívánkról a Kulturált Kereskede­lem című folyóirat számára... ANATOUJ RASZ Fordította: Gallért György (APN) EMBERI SORSOK TIZENÉVES ITALOZÓK (Befejezés lapunk 16. számából) B. Erika szeptemberben lesz húszéves. Ri­maszombatban (Rimavská Sobota) dolgozik, adminisztrátor. Még a tél elején levélben keresett meg. Azt irta: van egy problémája, ha arra járnék, szívesen kéme tőlem eligazí­tást. A munkahelyén hatan ülnek egy szobában, ott beszélgetni nemigen lehet. Erika azt ajánlotta: ugorjunk el a Slovan-szálló kávé­házába. Amikor két kávét kértem az Erikát ismerősként üdvözlő pincémötől, ő még hozzáfűzte: a szokásosat. — Fura íze van — mondom, amikor bele­­kortyintok az előttem gőzölgő csésze tartal­mába. — Miből főzték ezt? Erika elmosolyodik. — Kévéből. Babkávéból. — Annak más ize van. Pedig az. Csak kibéleltem konyakkal. — Kocsival vagyok. És kávéban különben sem szeretem a konyakot. — Akkor kérek magának egy üresét. Ezt meg, hogy ne menjen kárba, megiszom én. — Hány kávét iszik naponta ? — Egyet délelőtt, egyet délután. — Mindig béleltet? — Többnyire igen. Az ürestől elálmoso­­dom. Ez viszont feldobja az embert. — Otthon is így issza a kávét? — Nem. Csak a munkahelyemen vagy itt. Otthon anyu agyon is vágna, ha megérezné rajtam az italt. Apu ugyanis komoly piás, előfordult már, hogy a rendőrséget is ki kellett hívni miatta. — A munkahelyén sem vették még észre, hogy így issza a kávét? — A mi szobánkban általában ilyen kávét iszunk. Az illata is más, mint a szimplának. — Gondolom, ez a két kávé belekerülhet harmincöt-negyven koronába ... — Nagyjából igen. Viszont behozom a kaján, mert nem ebédelek. Reggel eszem, meg estefelé, az anyuékkal. — Mennyi a fizetése? És mennyit ad haza belőle? — Semennyit nem adok. Netto ezemégy­­ből mit adhatnék? — Volt már részeg? — Úgy istenigazában nem. De szolidan előfordult néhányszor. Különböző bulikon. — Volt már magzatelhajtása. Erika? — Nem gondolja, hogy ez magánügy? De ha kíváncsi rá, megmondom: egyszer. (Erika tehát „szolidan" volt már ittas, volt már terhességmegszakitása is — és még húszéves sincs!...) § S 5 Március 11 -én, kedden koradélután Bratis­­lavában, a pezsgőbámak becézett Duna ut­cai talponállóban két láoy és három tizené­ves fiú álldogált. Mindegyikük kezében pezs­gő. Hetente többszőr járok erre, a zsúfolt talponálló látványa már nem lep meg. Pezs­gőző gimnazistákat azonban még nem lát­tam itt. Az egyik fiú rám néz, sűrűn pislog, aztán kinyög egy „jó napot kívánok"-ot. Este csöngetésemre ő nyit ajtót. Most is sűrűn pislog rám. pontosan úgy. mint délu­tán. Számra teszem az ujjam, mutatom, nem szólok á szüleinek. Amikor befelé kísér, oda­súgja : az osztálytársunknak születésnapja volt azt ünnepelték. A szóban forgó srác apjával klubtársak voltunk valamikor, amikor még mindketten sportoltunk. Néha-néha most is föl ugróm hozzájuk. S mint mindig, most is az üdvözlés után Iván, a pezsgőző fiatalember édesapja, a bárszekrényhez lép és mutatja a választé­kot. Vodka, Gin, Martini, Whisky, Napoleon, házi készítésű szilvórium és különböző bor­félék. Egy jól szituált értelmiségi jól szituéit bárszekrénye. — Nem félsz, hogy a fiad kísértésbe esik? — kérdem. — Lényegében gyerek ez még! Megma­gyaráztam neki, hogy a fejlődő szervezetnek káros az ital. Majd ha betölti a tizennyolcat én fogom megkínálni az első pohárral. A gyereknek tartott legényember kísér ki. Mondom neki: — Sok jó ital van apádnak. Nem esel kísértésbe? — Dehogynem. De pótlom egy-egy korty tiszta szesszel. Észre sem veszi a hiányt... $ § $ A statisztika szerint hazánkban — az újszü­lötteket is beleszámítva — egy lakos évi szeszfogyasztása a következő: 40 liter bor, 125 liter sör és 10 liter tömény. Ezzel a statisztikával valóban előkelő helyen állunk a világviszonylatban jegyzett ranglistán. Hogy a felnőtt lakosság egy része rendsze­resen iszik, azt régen tudjuk. Ám hogy a tizenévesek is alkoholizálnak, ez aránylag új jelenség — vagy csupán most kezdünk felfi­gyelni rá... Nem tudom, vajon mennyi tizenéves lány és fiú iszik rendszeresen, vagy csak alkal­manként. De ha „csupán" néhány ezer (amit viszont erősen kétlekl), már az is baj. Fejlődő szervezetüket rombolja az alkohol, s az ital adta mámor olyan cselekedetekbe sodorja őket amelyeknek következménye egész éle­tükre kihathat. Gondolok itt a garázda tet­tekre és egyéb bűncselekményekre, az ön­gyilkossági kísérletekre, a „színes álmokat" kergető kábítószerélvezetre ... A lányok ivá­­szata ennél is súlyosabb következményekkel járhat. Egyrészt fejlődő szervezetüket — a jövendő anya szervezetét — károsítja; más­részt az alkohol a gátlásokat is oldja. Ennek következménye pedig ... A nőgyógyászok a megmondhatói: hány tizenéves lány jelent­kezik terhességmegszakításra; indokként pedig azt hozza föl, hogy „piás" volt, úgy történt... Kérdés: vajon az ilyen korban végrehajtott küret után ki tudják-e hordani a majdani, a házasságkötésük után remélt gyermeküket? És ha ki is hordják — a terhes­­ségmegszakítás(ok), illetve a rendszeres ital­­fogyasztás „eredményeként" — testileg­­szeilemileg egészséges utódot hoznak-e vi­lágra?! Nemkevésbé fontos kérdés: miért iszik a fiatal ? Azért, mert ezt látja a felnőttektől. Azért, mert megteheti, hiszen van zsebpénze, né­melyiknek túlságosan is bőven. Megteheti, mert nem eléggé következetes a szülői el­lenőrzés. számonkérés, felelősségrevonás. Megteheti, mert a boltokban és a kocsmák­ban gyakorta nem tartják be a kiskorúaknak alkoholt eladni tiltó törvényt És ha egyszer „megkóstolják a piát", miért ne tehetnék meg ugyanezt máskor is? Hibás a pohár után nyúló tizenéves gyerek is, de mi felnőttek nemkevésbé. Én, te, ő. mi, ti. ők. Mindannyian. (miklósi) 19 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom