A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-01 / 18. szám
A HETIJEGY Vasárnap délután. A vonat egyhangú zakatolása kábulatba ringatja az embert A munkahét számomra most ért véget, jöhet az egynapos lazítás, egy kis továbbadás ... — Jó napot kívánok! A menetjegyet kérem! — Szendergésemből a jegykezelő hangja riaszt fel. Készségesen nyújtom a hetijegyet, az igazolványt is készenlétben tartva, s egyúttal azt is demonstrálva, hogy nálam minden a legnagyobb rendben van. Vagy mégse? — A vonatjegye nem érvényes, a következő hetit kérem! — Hiszen ma még csak vasárnap van, tehát még „ez" a hét — próbáltam meg tiltakozni. Eredménytelenül. Értésemre adta, hogy a munkahét vasárnappal kezdődik. Nem szeretem a bonyodalmakat így hót kifizettem a vonatjegyet plusz négy korona büntetést Megjegyzem, e tekintetben meglehetősen információszegény vagyok. Alkalomadtán megkérdeztem egy a vasútnál dolgozó ismerősömet. mi is a valós helyzet. Ecseteltem, hogy havonta csak egyszer veszem igénybe hét végén is a vasutat, igazolványom rendben van stb. — Szerintem — világosított fel — az e heti jegy csak vasárnap reggel, tehát munkába menet érvényes, míg hazafelé már a jövő hetit kell felmutatnod. Hálásan megköszöntem az információt. Legutóbb ismét vasárnap délután — tehát munkából hazafelé — a jegyet kérték tőlem. A kisördög azt súgta, hogy a jövő hetit adjam oda. A jegykezelő megütközve nézett rám: — Miért ezt adja ? — Hát nem ezt kell? — kérdeztem naivan. — Ma még „ez" a hét van, vasárnap. — Akkor elnézést — nyújtottam át a másik jegyemet —, de a kollégája múltkor megbüntetett, mivel vasárnap nem volt meg a jövő hétre szóló hetijegyem. Hitetlenkedve nézett rám: — Ahhoz nem lett volna joga. kollégám helytelenül járt el. — Már mindegy — legyintettem — nem nagy ügy. Csak szerettem volna tudni az igazat. — Ebben meg is egyeztünk, s ő — töprengő arccal bár — de továbbment. Kisvártatva azonban viszszajött: — „Akkor" milyen dátum volt a hetijegyén? — kérdezte. — Előző vasárnapi, mindig vasárnap vásárolom a hetijegyet. — Akkor a kollégámnak mégis igaza volt jogosan büntette meg magát — közölte és továbbment. Most én vágtam töprengő arcot de aztán megvilágosodott előttem: Hiába, kollegialitás is van a világon! CSÓKA GÁBOR 7-DARABKÁK 1. ÖNISMERET Mások legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem azonosak velem. 2. HÁZASÉLET Könnyű volt Rómeónak és Júliának tizenhat évesen meghalni egymásért. Próbálták volna meg negyven évvel később ... 3. KAPTAFÁRA Én Hájfi. Te réz, Ő hájfi Mi réz, Mihályfi Teréz. 4. CSALÁDREGÉNY-TERVEZET Barna Piroska feleségül megy Fekete Barnához és szürke életet élnek. Gyermekük neve Lilla lesz. 5. ÖNLELEPLEZÉS Saját szobrunk felavatása nagy nyilvánosság előtt 6. IRODALOM Az írók, mielőtt dolgozni kezdenek, kiürítik a szemeteskosarat. Van, aki azért hogy helyet csináljon annak, amit írni fog. van, aki azért, hogy eladja azt amit kiszedett belőle. A többi klasszikus lesz. 7. EÖTVÖS KÁROLY IRTA „Úgy lóg a szegen az ember, mint a tarisznya. Csakhogy a tarisznya, ha leveszik a szegről, akkor is tarisznya marad. De az ember, mire leveszik a szegről, annyit sem ér, mint a rongyos tarisznya." Nincs mit hozzátennem. KESZEU FERENC A MOSOLY Párbeszéd az áruházban. — Bocsánat, a maguk osztályán árulnak mosolyt? — Micsodát?! — Mosolyt. — Ugyan miféle mosolyt? — Akármilyet Lehet valódi — lehet mesterséges. — Mondja polgártárs: hol él maga? Hiszen a mosoly hiánycikk. Még a raktárban sincs. A kereskedelmi minisztériumban verekednek érte. — És maguknál nem várható? — Nem tudom. Nézzen be... — Mikor nézzek be? — Hiszen mondtam, hogy nem tudom. A hónap végén nézzen be. Akkor talán kidobunk belőle egy keveset — hogy teljesítsük a tervet — Nem érek rá folyton foiyvást idejárkálni magukhoz. Itt ez a levél. Nagy szükségem van egypár jóféle mosolyra. — Miért nem mondta mindjárt? — az eladónő arcát savanyúédeskés fintor torzítja el. — Olga, nem maradt nálad mosoly? Nincs? Akkor jöjjön el hétfőn 10 órakor. — No, és akkor lesz? — Mérget vehet rá. Bő választékban. Akkor ugyanis csoportképet készítenek kollektívánkról a Kulturált Kereskedelem című folyóirat számára... ANATOUJ RASZ Fordította: Gallért György (APN) EMBERI SORSOK TIZENÉVES ITALOZÓK (Befejezés lapunk 16. számából) B. Erika szeptemberben lesz húszéves. Rimaszombatban (Rimavská Sobota) dolgozik, adminisztrátor. Még a tél elején levélben keresett meg. Azt irta: van egy problémája, ha arra járnék, szívesen kéme tőlem eligazítást. A munkahelyén hatan ülnek egy szobában, ott beszélgetni nemigen lehet. Erika azt ajánlotta: ugorjunk el a Slovan-szálló kávéházába. Amikor két kávét kértem az Erikát ismerősként üdvözlő pincémötől, ő még hozzáfűzte: a szokásosat. — Fura íze van — mondom, amikor belekortyintok az előttem gőzölgő csésze tartalmába. — Miből főzték ezt? Erika elmosolyodik. — Kévéből. Babkávéból. — Annak más ize van. Pedig az. Csak kibéleltem konyakkal. — Kocsival vagyok. És kávéban különben sem szeretem a konyakot. — Akkor kérek magának egy üresét. Ezt meg, hogy ne menjen kárba, megiszom én. — Hány kávét iszik naponta ? — Egyet délelőtt, egyet délután. — Mindig béleltet? — Többnyire igen. Az ürestől elálmosodom. Ez viszont feldobja az embert. — Otthon is így issza a kávét? — Nem. Csak a munkahelyemen vagy itt. Otthon anyu agyon is vágna, ha megérezné rajtam az italt. Apu ugyanis komoly piás, előfordult már, hogy a rendőrséget is ki kellett hívni miatta. — A munkahelyén sem vették még észre, hogy így issza a kávét? — A mi szobánkban általában ilyen kávét iszunk. Az illata is más, mint a szimplának. — Gondolom, ez a két kávé belekerülhet harmincöt-negyven koronába ... — Nagyjából igen. Viszont behozom a kaján, mert nem ebédelek. Reggel eszem, meg estefelé, az anyuékkal. — Mennyi a fizetése? És mennyit ad haza belőle? — Semennyit nem adok. Netto ezemégyből mit adhatnék? — Volt már részeg? — Úgy istenigazában nem. De szolidan előfordult néhányszor. Különböző bulikon. — Volt már magzatelhajtása. Erika? — Nem gondolja, hogy ez magánügy? De ha kíváncsi rá, megmondom: egyszer. (Erika tehát „szolidan" volt már ittas, volt már terhességmegszakitása is — és még húszéves sincs!...) § S 5 Március 11 -én, kedden koradélután Bratislavában, a pezsgőbámak becézett Duna utcai talponállóban két láoy és három tizenéves fiú álldogált. Mindegyikük kezében pezsgő. Hetente többszőr járok erre, a zsúfolt talponálló látványa már nem lep meg. Pezsgőző gimnazistákat azonban még nem láttam itt. Az egyik fiú rám néz, sűrűn pislog, aztán kinyög egy „jó napot kívánok"-ot. Este csöngetésemre ő nyit ajtót. Most is sűrűn pislog rám. pontosan úgy. mint délután. Számra teszem az ujjam, mutatom, nem szólok á szüleinek. Amikor befelé kísér, odasúgja : az osztálytársunknak születésnapja volt azt ünnepelték. A szóban forgó srác apjával klubtársak voltunk valamikor, amikor még mindketten sportoltunk. Néha-néha most is föl ugróm hozzájuk. S mint mindig, most is az üdvözlés után Iván, a pezsgőző fiatalember édesapja, a bárszekrényhez lép és mutatja a választékot. Vodka, Gin, Martini, Whisky, Napoleon, házi készítésű szilvórium és különböző borfélék. Egy jól szituált értelmiségi jól szituéit bárszekrénye. — Nem félsz, hogy a fiad kísértésbe esik? — kérdem. — Lényegében gyerek ez még! Megmagyaráztam neki, hogy a fejlődő szervezetnek káros az ital. Majd ha betölti a tizennyolcat én fogom megkínálni az első pohárral. A gyereknek tartott legényember kísér ki. Mondom neki: — Sok jó ital van apádnak. Nem esel kísértésbe? — Dehogynem. De pótlom egy-egy korty tiszta szesszel. Észre sem veszi a hiányt... $ § $ A statisztika szerint hazánkban — az újszülötteket is beleszámítva — egy lakos évi szeszfogyasztása a következő: 40 liter bor, 125 liter sör és 10 liter tömény. Ezzel a statisztikával valóban előkelő helyen állunk a világviszonylatban jegyzett ranglistán. Hogy a felnőtt lakosság egy része rendszeresen iszik, azt régen tudjuk. Ám hogy a tizenévesek is alkoholizálnak, ez aránylag új jelenség — vagy csupán most kezdünk felfigyelni rá... Nem tudom, vajon mennyi tizenéves lány és fiú iszik rendszeresen, vagy csak alkalmanként. De ha „csupán" néhány ezer (amit viszont erősen kétlekl), már az is baj. Fejlődő szervezetüket rombolja az alkohol, s az ital adta mámor olyan cselekedetekbe sodorja őket amelyeknek következménye egész életükre kihathat. Gondolok itt a garázda tettekre és egyéb bűncselekményekre, az öngyilkossági kísérletekre, a „színes álmokat" kergető kábítószerélvezetre ... A lányok ivászata ennél is súlyosabb következményekkel járhat. Egyrészt fejlődő szervezetüket — a jövendő anya szervezetét — károsítja; másrészt az alkohol a gátlásokat is oldja. Ennek következménye pedig ... A nőgyógyászok a megmondhatói: hány tizenéves lány jelentkezik terhességmegszakításra; indokként pedig azt hozza föl, hogy „piás" volt, úgy történt... Kérdés: vajon az ilyen korban végrehajtott küret után ki tudják-e hordani a majdani, a házasságkötésük után remélt gyermeküket? És ha ki is hordják — a terhességmegszakítás(ok), illetve a rendszeres italfogyasztás „eredményeként" — testilegszeilemileg egészséges utódot hoznak-e világra?! Nemkevésbé fontos kérdés: miért iszik a fiatal ? Azért, mert ezt látja a felnőttektől. Azért, mert megteheti, hiszen van zsebpénze, némelyiknek túlságosan is bőven. Megteheti, mert nem eléggé következetes a szülői ellenőrzés. számonkérés, felelősségrevonás. Megteheti, mert a boltokban és a kocsmákban gyakorta nem tartják be a kiskorúaknak alkoholt eladni tiltó törvényt És ha egyszer „megkóstolják a piát", miért ne tehetnék meg ugyanezt máskor is? Hibás a pohár után nyúló tizenéves gyerek is, de mi felnőttek nemkevésbé. Én, te, ő. mi, ti. ők. Mindannyian. (miklósi) 19 i
