A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-25 / 17. szám

vXh m 11 o" i n j nail u bourn ml Mia. UCíitm* nit (oattntvl f utwramn MKi Az öszhajú mester sok-sok szeretettel mesél az itt töltött évekről. Munkásdinasztiákra emlékezünk — mint a Pupák és a Hanzel család, ahol apa után a fia is itt nevelődött. — Tanítványaim az egész országban szét­szóródtak, van közöttük ezredes is, büszke vagyok rájuk. Bohoš Ľudovít nem az egyedüli tapasztalt szakoktató. Többen is vannak, akik még az ötvenes években kezdték itt a szakmunkás­nevelést. Ilyen például Kothaj Géza is. Elő­ször a régmúlt időkről faggatom, arról, mi változott meg az eltelt harminc-egynéhány év alatt? — Elsősorban a gyerekek mentalitása, a munkához való viszonyuk változott a legtöb­bet. — 1955—65 között jobban igyekeztek el­sajátítani a fortélyokat — egészíti ki a kérde­zettet Bohoš Ľudovít. — Jobban odafigyeltek arra, amit mondunk, szorgalmasabbak vol­tak. A mai ifjúság játékosabb, lezserebb ... Ennek ellenére nagyon szeretem őket. — A mi munkánk folytonos és állandó, nem egyhangú taposómalom. Az eredmény két-három év után tisztán lemérhető — foly­tatja a gondolatsort Kothaj Géza. — Az évfolyamok jönnek, mennek. Mi maradunk. Most is vannak elsőseim, másodikosaim és harmadikosaim. Tizennégy évesen jönnek hozzám, tizenhét éves korukig vagyok velük. Sokat változnak ez alatt az idő alatt. Érzé­keny korszaka ez az életnek. Ahogy nőnek, úgy nő velük szemben az igényesség. Célunk nagyobb tudású munkásgeneráció nevelése. Csoportommal, évfolyamonként tizenkét gyerek, nincs probléma. Nincs baj a munka­erkölccsel, kevés a hiányzás és csak beteg­ség miatt fordul elő. Különösebb, szigorúbb fegyelmezésre sincs szükség. Reggel meg­beszéljük az aznapi munkát, megértik, elvég­zik. A tanulást követő első munkanapon nehezen illeszkednek bele a műhely légköré­be. Ez egy zárt helyiség, a munka álló munka, helyhez kötött és nincs 45 percenként szü­net, ezért megterhelő. Kothaj Géza csoportjai minden tekintet­ben megállják a helyüket. Megnyerték a munkaversenyt, tanítványai az iskola legjobb diákjai, az ö keze alól is kerülnek ki majdani főiskolások. Persze, nemcsak az ő csoportjá­ban vannak jeles tanulók. — A szakma szeretete az én tanítványaim között is apáról fiúra száll — emlékezik tovább a mester. — Számtalan jelenlegi tanítványomnak az apját is én tanítottam. Meglett apukák állítanak meg az utcán, az ország bármely pontján. Itt a gyárban, ha kimegyek, órákig tart, míg célhoz érek. Minduntalan megállítanak egy-egy szóra a volt diákjaim. Érdekes, hogy a csibészek, akiket valamiért megbüntettem, a hálásab­­bak, ők köszöntenek messziről. Ha az éppen végzős gyerekeimet kiviszem a majdani munkahelyükre és ott a volt tanítványaimmal találkozunk, máris kész az élő kapcsolat, a folytonosság. Az „egy fészekből vagyunk" elve könnyű beilleszkedést biztosít. A folytonosság jegyében, a hagyományok­ra építve folyik az oktatás és a szakmai gyakorlat az iskolában. Nyugdíjas tanárokat is foglalkoztatnak, várják a fiatal pedagógu­sokat, nevelik az új szakoktatókat. Munkájuk évekkel később a népgazdaság nagyon fon­tos ágában gyümölcsözik. FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei Köztudottan sörivó ország vagyunk, sörgyár­tásunk is világhírű. A Prazdroj, a Budvar, a Staropramen vagy újabban az Aranyfácán neve világmárka. Tán ezért is lepett meg, amikor az egyik dél-csehországi kisváros szállodájának portáján néhány üveg Budvart akarván vásárolni a portásnö — Budvar híján — a számomra addig ismeretlen, tŕeboňi Bohemia Regentet ajánlotta, állítva, hogy vetekszik az a Budvarral. Nos, a Regent tényleg ízlett, s továbbjárva Dél-Csehorszá­­got, még többször is találkoztam ezzel a márkával. Amikor aztán nem sokkal később, egy más alkalommal éppen Treboňban jár­tam, nem mulasztottam el, hogy a legilleté­kesebb helyen, a sörgyárban kérdezzek rá az előbb említett szállodai portásnö állításának helytállóságára. — Nos, minden sörgyárnak és sörnek megvan a maga különlegessége — mondta Ivan Dufek mérnök, termelési igazgatóhe­lyettes. — A mi négyhetvenes Bohemia Re­­gentünk tényleg közkedvelt és jobb, mint a négykoronás átlagtizenkettes sörök. De azért nem hasonlítanám a Budvarhoz, mert az mégiscsak exportsör, a tengerentúl is is­mert, mi pedig, bár egy időben szintén exportáltuk sörünket, jelenleg a hazai keres­letet vagyunk hivatottak kielégíteni minőségi sörrel. Főleg Dél-Csehország keleti felében. Nyolc, tíz és tizenkét fokos sört gyártunk, mintegy 280 ezer hektolitert évente. De nem véletlen azért, hogy éppen a Bohemia Re­gent a márkánk. A Bohemia jelentése ugye ismert, a Regent szó pedig lényegében ran­got jelent, az ismert halastóépítő, Jakub Krčin rangjaként maradt meg a köztudatban. Jelentése: az uralkodó helytartója, ami ugye mégiscsak egy bizonyos (nem is akármilyen) erőt, hatalmat jelöl. Az igazgatóhelyettes irodájából a nyolc­vanéves örökifjú František Fajtl kíséretében indulok el az ódon falak között meghúzódó üzemmel ismerkedni. Az egykori igazgatót látogatásom kedvéért hívták be erre a napra. Nem lehetne ugyanis hivatottabb, hozzáér­tőbb kalauzom nála. Életének több mint félszázadát szentelte a cseh sörgyártásnak. geiben alig ketten-hárman szorgoskodnak a padlón szétterített csírázó árpasávok között. Kísérőm szinte szakmai értekezéssel felérő kiselőadást tart számomra a sörgyártás for­télyairól. Elmondja, hogy a sör meglehetősen régi eredetű, mert időszámításunk előtt két­ezer évvel Mezopotámiában és Egyiptomban már készítettek a sörhöz hasonló, gabonából erjesztett italt. Ma pedig szinte az egész világon gyártják és isszák a sört. Persze sör és sör között lényeges különbségek vannak. Minőségét illetően három alapanyagának, a vjznek, komlónak és malátának van jelentős szerepe. A cseh világos sörhöz például a lágy víz felel meg legjobban, s ezért a csehországi sörgyárak nagy része felszíni vizet használ a sörfőzéshez. A tŕeboňi például az egyik leg­nagyobb halastó, a Svét vizét. A laikus számára szinte hihetetlen, mégis így igaz; egy hektoliter sör előállításához — mindennemű vizet felszámolva — nyolc-tíz hektoliter vízre van szüksége a sörgyárnak. A másik alapanyag, a komló adja meg egyrészt a sör jellegzetes kesernyés ízét, másrészt pedig színt és tartósságot is ad a sörnek. Érdekességként Fajtl igazgatóhelyettes el­mondta'azt is, hogy régebben különböző fűszereket, többek között a tölgyfakéreg fő­zetét használták erre a célra. Ma már persze, komlónagyhatalom lévén, nemcsak a hazai sörgyártáshoz, hanem a külföldi piacra is jut a komlóból. Akárcsak a sör harmadik alap­anyagából, a malátából. A klasszikusnak számító négyüstös főzdé­­ben megkóstoltam a rézcsöveken folyó, még meleg friss főzetet. Az üzemben tett sétánk során a mindenütt tapasztalható példás tisztaságra kísérőm kü­lön is felhívta a figyelmet. — A sör — mondta — nem tűri a tisztát­­lanságot. Az irodába visszatérve arról érdeklődtem, hogy a cseh sör minek köszönheti hírnevét? Kérdésemre Dufek mérnök válaszolt: — A jó alapanyagoknak és a becsületes munkának. NÉMETH GYULA A szerző felvételei A hírnév titka Palackokba kerül a Bohemia Regent Volt sörgyári munkás, technikus, üzemmér­nök s igazgató is. A kisujjában van az egész szakma. Amíg az irodából a malátagyártó részleg­hez értünk, megtudtam tőle, hogy a tŕeboňi sörfőzdét 1379-ben alapították. Nem a je­lenlegi helyén, hanem az országúinak a má­sik, a vár felöli oldalán, a „Sáncon". Amikor Tŕeboň a Schwaertzenbergek birtokába ke­rült, akkor telepítették át mostani helyére, az 1710-es évek táján. Abba az épületbe, amely annak előtte a Rožmberk dinasztia fegyvertára, fegyverműhelye volt. A malátarészleg boltíves csíráztatóhelyisé-A sörgyár, az egykori Rožmberk fegyvertár belső udvara + t 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom