A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-25 / 17. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — beszélgetés Somogyi László belkereskedelmi miniszterhelyettessel Mécs József: A MÁSODIK SZÜLŐFALU Németh Gyula: ÉRZELMEK ÉS HANGULATOK Miklósi Péter: MUNKÁSARCKÉP Hoffman András: Ismerősünk: MEXIKÓ William Saroyan: A NARANCSOK Címlapunkon Ján Strieš felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krá! Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Hogyan, milyen körülmények között, miért ment tanulni? — Az apámnak immár négy évtizede csak az emléke él, de még ma is tehetséges emberként emlegetik őt a falumban. Ennek ellenére nagyon alacsonyról kellett indul­nom, de a nagybátyáim azt mondták: tanulj fiam, ne légy te senkinek a szolgája. Szegé­nyek voltunk. Emlékszem, sosem feledhe­tem, hogy anyánk, aki most hetvenkilenc éves, egy elnyűtt, piros színű iskolatáskából foltoztatta meg a fekete csizmánkat. Aztán a főiskola előtt szövetkezetekben házaltam, mecénást kerestem, hogy valaki ösztöndíjjal küldjön Nyitrára. Ez többé-kevésbé sikerült, csupán, hadd ne részletezzem. Végül, diplo­mával a zsebemben, szülőfalum ösztöndíja­saként térhettem haza. ahol nemsokára el­nökké választottak, de még hosszú eszten­dőkig abban a szoba-konyhában laktunk, ahol megszülettem. Feleséggel és két gye­rekkel. — Rég feltűnt nekem, hogy Ön a nehéz évekről is megnyugtató de­rűvel. nyugalommal beszél. Ne te­kintse rokonszenv-nyilatkozatnak. de hadd kérdezzek rá jellemző tulajdonságainak hátterére, ame­lyekért feltételezésem szerint sze­retik. becsülik Önt az emberek. Szerénynek, derűsnek, munkabí­rónak. szokatlanul jóindulatú, nyílt embernek ismerem. Boldog­nak érzi magát? — Igen. Én boldognak születtem. Bár­milyen hangzatosnak is tűnik, nem mondha­tok mást, csak azt, hogy én a boldogtalansá­got nem is tudnám elviselni. A boldogság az egyensúlyzavar ellentéte. Egyensúlyzavarban az ember leszédül, még a puszta földön is — legyen e szédülés háttere öröm vagy bánat, önteltség vagy bizonytalanság, bárminek a hiánya vagy a többlete. Az életet tehát taná­csos józan és becsületes egyensúlyban tar­tani, mert nélküle élni, dolgozni aligha lehet úgy, ahogy az méltó az emberi fajhoz. De nem szeretném a kérdést túlbölcselkedni, mert a cselekvés, s az általa teremtett álla­pot ennél mindig fontosabb. — Gondolom, nem könnyű ezt az egyensúlyállapotot tartani egy olyan embernek, aki felelős gaz­dasági vezető, de ezen túlmenően még számos, nem formális tiszt­ség viselője is. — Sosem gondoltam, nem is tapasz­taltam, hogy könnyű. Ám ez nem ok a panaszra, annak ellenére sem, hogy az em­bernek rengeteg a napi teendője. Mert minél több, annál nagyobb rendet kell tartania a feladatai között. Mert a rend kizárólag az elvégzett, a jól elvégzett feladatokból szerve­ződik. Egy szövetkezet vezetése nagyon sok napi tennivalóval jár. Ha az állatgondozó nincs a helyén, az állat megsínyli. Ha a vezető nincs a helyén, annak is kárát látja valami. Az asztalomon örökké meghívók hal­mozódnak. Több, mint ami egy napba bele­fér, de azért igyekszem rendet tartani a fontos és kevésbé fontos feladatok között. Akkor van igazán jó napom, ha ott lehetek, ahol a munkát irányítjuk, ahova eredeti fela­datom szerint állítottak. — Nyugodt ember Ön? — Azt hiszem igen. Persze nem olyan értelemben, hogy fát lehetne a hátamon aprítani. — Fáradt? — Egyelőre még nem. — Nagymegyeren dolgozik So­­morján lakik, gyakori teendői van-GAÁLSÁNDOR a nagymegyeri (Öalovo) efsz elnöke, az SZLKP KB tagja___________________ 1937-ben született Kulcsodon. Édesapja eltűnt a második világháborúban, édes­anyja özvegyen nevelte két gyermekét. A dunaszerdahelyi gimnáziumban érettségi­zett 1955-ben. Katonaévei letöltése után a JEDNOTA illetve szülőfaluja szövetke­zetének könyvelőjeként dolgozott, majd 1961-ben felvették a Nyitrai Mezőgazda­­sági Főiskolára, ahol 1966-ban üzemgaz­dász! diplomát szerzett. Ezt követően szü­lőfalujában megválasztották a szövetke­zet elnökévé, majd a csilizközi szövetke­zetek egyesítése után e szövetkezet fő­mérnöke lett. 1981-től a Nagymegyeri Efsz elnöke. 1957-től tagja a pártnak. 1981 óta az SZLKP Nyugat-szlovákiai Ellenőrző- és Revíziós Bizottságának tag­ja. Ez év tavaszán az SZLKP kongresszu­sán beválasztották az SZLKP Központi Bizottságába. Feleségével, két gyermeké­vel Somorján lakik. nak Bratislavában, az ország egyéb, közelibb és távolabbi pont­jain. Ez nagyon sok utazással jár. amely időt nyilván a pihenőidőből kell elvenni. — Szerencsére a volán mögött tudok pihenni, azonkívül nem mindennap marad idő a hazautazásra, mert a napi teendők az estébe nyúlnak, a holnapiak meg már hajna­liak. Ilyenkor a falumban, a növéreméknél alszom és bizony sokszor kínoz a tudat, hogy nem lehetek együtt annyit a családommal, amennyi időt kölcsönösen szeretnénk egy­másra szánni. — Hadd jegyezzem meg mégis, hogy feltűnően jó a családjában a hangulat eleven. nyugalmat árasztó kapcsolatokat érzek Önök között Ez nagy érték. — Magunk is annak tartjuk. Ezzel tö­rődni kell, ezt ápolni kell, mert az említett egyensúlynak döntő része a családi élet nyugalma. — Tudom, szereti a képzőművé­szetet nem egy tárlat megnyitó­ján találkoztunk már, és itt a faia­kon is van néhány jó festmény. — Nem értek a képzőművészethez, de ha ezek a képek valóban jók, annak nagyon örülök, mert szívem szerint válasz­tottam őket s korántsem azért, hogy értéket halmozzak bennük, mert hiszen attól én messze állok. Építkeztem, ami anyagilag is nagy erőpróba volt, sőt, egy ideig még ma­radnak is a terhei. — Feltűnik nekem, talán mások­nak is. hogy Ön nem amolyan „nagymenőként" ét. ahogy azt egy szövetkezet elnökéről sokszor — joggal vagy jogtalanul — felté­telezik az emberek. Imponáló a szerénysége. — Erről nem tudok többet mondani, csak azt, hogy én igy vagyok boldog. Se nem szégyellni, se nem mutogatnivaló, hogy ez az öreg Wartburg lassan tizenöt esztendős lesz. De jól szolgál. — Tudom, hogy tud hegedülni. — Igen, tudok valamennyire. Amo­lyan falusi zenét. Láthatja, van a házban két öreg. fekete zongora. Hogy miért kettő ? Mert az egyiket száz koronáért vettem és egy hangszer nem szolgálhat rá arra, hogy sze­métre kerüljön. Mint ahogy a könyv se. — Jó könyvei vannak és nem ke­vés. Látom, itt van a hazai magyar irodalom színe-java. egészen friss könyvek is. — Szeretek olvasni és nem kerülöm el a könyvesboltokat. — Vadászat? — Valahogy belecsöppentem, aztán lassan a szenvedélyemmé vált, de most már egyre ritkábban vadászom, bár odahaza, a falumban én vagyok a vadászszervezet elnö­ke. Itt van ez a néhány trófea. Azt hiszem szépek. A vadászat időnként nagyon ki tudja kapcsolni az embert. — Milyen legyen a jó vezető ? — A legfontosabb a gondolatok azo­nosítása. Ez nálam elv, talán mások is rám jellemzőnek találják. Ha a gondolatokat az emberek között nem tudjuk azonosítani, ak­kor baj van. Le kell ülni, meg kell beszélni, egyeztetni kell a gondolatokat és indokolnia mindenkinek a sajátját hogy objektivizálhas­­sunk. Mert ha én ezt mondom, a másik azt — és nem hallgatjuk meg egymás érveit, akkor a gondolat rögeszmévé lesz, ami sem­mire se jó. Mert egy szempont szerint gye­rekjáték dönteni, de nem biztos, hogy a döntés jó is lesz. — Az Ön által irányított szövetke­zetben 3 300 korona fölötti az át­lagkereset. rendkívül jók a gazda­sági eredmények. Hogyan csinál­ják. hány ember dolgozik a szö­vetkezetben? — Hogy hogyan csináljuk, azt nem olyan egyszerű elmondani. Mindenesetre becsülettel. Ezt szinte minden tagunkról el­mondhatom. 550 tagunk van. ebből 340 az aktív dolgozó. — Hányat tudna név szerint fölso­rolni a tagok közül? — Ne tekintse nagyképűségnek: név szerint fel tudnám sorolni a tagságunkat. — Ez azt jelenti, hogy Ön ott van az emberek között nemcsak író­asztal mögül irányit. — Igen. — Lehet hogy ennek is szerepe van abban, hogy néhány hete Ön az SZLKP Központi Bizottságénak a tagja lett? — Lehet. KESZEL1 FERENC 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom