A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-18 / 16. szám
Az ügyeletes törzsfőnök teljes felszerelésében nyát. Dollárköteget lobogtat a bennszülött előtt. Az üzletet még így sem üthetik nyélbe, s a pólóinges angol csalódottan távozik. Az emberi koponyákon kívül még krokodilusok és vaddisznók koponyái is sorakoznak a polcokon. Ezek már hozzáférhetőbbek, a sokféle tárgyhoz hasonlóan, amelyeknek a bennszülöttek szerint varázsereje van. A falun túl — magyarázza a kísérőnk — áthatolhatatlan dzsungel veszi át a hatalmat. Pilótáink azt mesélik, hogy a fák sűrű koronái és a bozótok szövevényei miatt eggyetlen tisztás rét sem látható felülről. Mi mégis jártunk a dzsungelben, persze már egy jól kitaposott ösvényen, mely egy turisztikai attrakcióhoz vezet. A II. világháborúban lelőtt japán vadászgép fekszik a sűrű bozótban, s kissé odább egy ugyancsak japán páncélkocsi romjai rozsdásodnak. Az áthatolhatatlan dzsungel és a gyilkos éghajlat lehetetlenné teszi itt az életet és megnehezíti a sziget ásványkincseinek feltárását. Nappal, de olykor éjjel is olyan a levegő, mint az üvegházban. Éjjel a mocsarakra ereszkedik a pára és kibírhatatlanná teszi az életet. Mindezt alkonyatkor betetőzik a moszkitórajok. Akik csak rövid ideig is laktak ezen a szingeten, kivétel nélkül azt állították, hogy ez a táj a fehér emberek temetője. Szerencsére másnap a meleg kicsit mérséklődik, így hőgutától való félelem nélkül várhatjuk a beígért nagy attrakciót: az országos vásár és a mezőgazdasági kiállítás területén több száz törzs vonul fel teljes harci díszben. A résztvevőket már napokkal ezelőtt autóbuszokon szállították a vásárba. Megdöbbentő és csodálatos látvány tárult elénk. Mintha Verne Gyula emberevői kerültek volna testközelbe ... A félmeztelen, rikító színekkel kifestett pápuák tömött sorokban vonulnak, félelmetes táncokat lejtenek, hadonásznak, rikoltoznak. A harci játékok — vezetőnk szerint — néha tragikus csetepatékhoz is vezetnek. Szerencsére most semmi rendellenesség nem történt. A felvonuláson valamennyi bennszülött törzs képviselői megjelentek. A csaknem fehérektől a kreolbőrüeken keresztül a szurokfeketékig, minden embercsoportot láthatunk. Méltóságteljes férfiakat és nőket csakúgy, mint elkorcsosult népcsoportokat, kőkorszaki szinten élőket. A menet végén a törzsek félelmetes évezredes rituáléjai is bemutatásra kerülnek. Halottsiratást, ráolvasást is láthatnak a kíváncsi turisták. Este, amikor véget ért a felvonulás, került sor a maszkok tűzhalálára. A tömeg lassan ritkul, a turistacsoportok elindulnak a szórakozóhelyek felé, a táncosokat pedig hazaszállítják, mert másnap már munkába állnak az amerikai-angol tökéből felépített üzemekben, farmokon, ültetvényeken. Nincs kizárva, hogy a ma még primitív népcsoportok néhány évtized alatt talán ezeréves elmaradottságot hoznak majd be. A pápuák, akik egykor meztelenül jártak, öltözködni kezdenek. A csontokból készült eszközöket fémtárgyak váltják fel. Mindezt persze meg kell vásárolni, meg kell fizetni. A bennszülötteknek pénzre van szükségük, tehát munkára kényszerülnek. Éjjel, volt, és mi a szálloda felé vettük utunkat. Reggel a menetrend szerinti járattal tértünk vissza Észak-Ausztráliába, Darwinba. DR. TRGO IMRE A szerző felvételei GYERMEKEKNEK PAVEL ČERNÝ: Élt valaha, nagyon régen egy szépséges tündér. Gazdag volt és hatalmas, mégis bánat és magány gyötörte. Találkozott egyszer egy pásztorfiúval, aki a juhait legeltette. Mivel csinos volt és gyönyörűen játszott a furulyáján, rögtön megtetszett a tündérnek. — Boldog vagy? — kérdezte a legényt. — Igen — válaszolta a pásztorfiú. — De szeretnék már megnősülni. — És engem nem akarnál feleségül venni? — kíváncsiskodott a tündér. — De igen! — bólintott a fiú. Ekkor a tündér aranygyűrűt húzott az ujjára, s a pásztorfiúból daliás herceg lett. — Most menj haza — mondta a pásztornak — búcsúzz el az édesanyádtól és holnap térj vissza. Elviszlek a kastélyomba. Mikor a tündér eltűnt, a pásztorfiú elindult hazafelé. Útközben egy királyi hintóval találkozott, amelyben egy királynő ült. A királynőnek megtetszett a daliás herceg, hintájába hívta őt és fölajánlotta neki a kezét és a királyi trónust. A pásztorfiúnak nem kellett sok rábeszélés. A tündért elfelejtette. Ám amikor a hintóba akart ülni, megtört a varázs, s a hercegből ismét szakadt ruhájú pásztorfiú lett. — Hát te ki vagy? — kiáltott föl meglepetten a királynő, és elkergette a legényt. Azóta a pásztorfiú járja a világot és fújja furulyáját. De a gyönyörű tündérnek már híre sincs, nyoma sincs. Fordította G. Kovács László Milyen színűre kell kifesteni azt a léggömböt, amely Peti kezéből elszállt? N. LÁSZLÓ ENDRE Hová repülsz, merre szállsz, meleg otthont hol találsz ? Réten hálsz, erdőn hálsz, meleg otthont nem találsz. Falevélen vagy fűszálon fogja le szemem az álom. Erre jöttem, erre szálltam, örülök, hogy rádtaláltam. I.Afrikai mese) ügy beszélik, hogy egyszer az oroszlán megbetegedett. Már mindenféle állat járt nála látogatóban, csupán a sakálnak nem fűlt hozzá a foga. Észrevette ugyanis, hogy az oroszlánhoz vezető csapáson a nyomok mind odafelé vezettek, vissza egy sem. A sakál meg a hiéna már régebbtől nem szívlelték egymást. A hiéna csak az alkalomra várt, hogy bosszút álljon. Elment hát az oroszlánhoz, hogy bevádolja a sakált: — Látod, én eljöttem hozzád — kezdte a hiéna —, de a sakál rád se hederít. Eszébe sincs, hogy log ílább néhány kedves szóval vigasztaljon. Felbőszült erre az oroszlán. Nyomban megparancsolta a hiénának, kerítse elő a sakált és hozza elébe. Loholt a hiéna, már hogyne sietett volna, el is kapta a sakált és az oroszlán elé vezette. Az oroszlán ráför — Miért nem jöttél el meglátogatni? Jól tudod, hogy beteg vagyok! — Jaj, bátyámuram, hát az úgy volt, hogy amikor megtudtam, milyen beteg vagy, rögvest fölkerekedtem a bölcs varázslóhoz, aki az orvosságok legjobb tudója. A tanácsát kértem, ugyan mi könnyítene az én kedves bátyámuram fájdalmán. A doktor ezt tanácsolta: — Menj a bácsíkádhoz, és mondd meg neki, hogy kerítsen valahol egy hiénát, nyúzza meg, s amíg még meleg a bőre, borogassa vele a testét. Mindjárt megszűnik a fájdalma. Olyan egészséges lesz tőle, mint soha annak előtte. Az oroszlán meghatódott a sakál szavain. Úgy tett, ahogy tanácsolta: elkapta a hiénát és lenyúzta a bőrét. A még meleg bőrrel beborogatta törődött testét és bízva bízott, hogy meggyógyul tőle. S a sakált méq meg is jutalmazta a jó tanácsért. Vércse Miklós fordítása 21
