A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-18 / 16. szám

A CSEMADOK A könyvvel végzett munka sikere Az irodalomnépszerűsítés, a könyvvel vég­zett munka a Csemadok művelődési tevé­kenységének talán a leghatékonyabb mun­kaformája a Komáromi (Komárno) járásban. A Csemadok járási bizottságának elnöksége állapította ezt meg. amikor a XIII. országos közgyűlés óta eltelt időszak irodalomnépsze­­rüsitö és nyelvművelő tevékenységét értékel­te. A megállapítás alapjául elsősorban az szolgált, hogy az értékelt négyéves időszak­ban mintegy kettőszáz ilyen jellegű rendez­vény valósult meg a járásban. Ezeknek a rendezvényeknek a jelentős részét az író­­olvasó találkozók és dedikációs estek, vala­mint az árusítással egybekötött könyvkiállí­tások teszik ki, kisebb részben pedig irodal­mi tematikájú előadásokról vagy irodalmi emlékestről van szó. Az elmúlt négy év alatt összesen nyolc­vankét író—olvasó találkozót, dedikációs es­tet rendeztek a járásban. A találkozók száma évenként változó ugyan, ám az évi húszas átlag révén a járás országos viszonylatban is előkelő helyet foglal el e téren. A számszerű­ség mellett az sem mellékes, hogy a dolgo­zók döntő többsége színvonalas volt. A nyolcvankét találkozó húsz szerző közremű­ködésével valósult meg. közülük tizenkilenc hazai magyar irodalmunk képviselője volt. Talán nem teljesen érdektelen annak felsoro­lása sem, hogy az értékelt időszakban Gál Sándor tizenhárom, Szénássy Zoltán tizen­kettő, Mács József tíz, Ozsvald Árpád és Cselényi László hat, Kancsol László és Soóky László öt. Püspöki Nagy Péter, Cúth János és Zalabai Zsigmond, Gyurcsó István, Duba Gyula és Verseghy Erzsébet kettő. Mészáros János. Tóthpál Gyula, Dobos László, Turczel Lajos, Berecz József és Ordódy Katalin egy­­egy találkozón, dedikációs esten vett részt a járásban. Az említett rendezvényeket huszon­egy helyi szervezet, illetve a járási titkárság szervezte. Az író—olvasó találkozók mellett az árusí­tással egybekötött kiállítások is népszerűek. A négy év során megvalósított közel száz ilyen rendezvényen összesen 134 ezer koro­na értékű könyv talált gazdára, s ennek a tételnek igen jelentős részét hazai magyar szerzőink könyvei teszik ki. A járási bizottság titkársága jól együttműködik a Steiner utcai könyvesbolttal, ennek eredményeként az író—olvasó találkozók döntő többségére kellő mennyiségben biztosítani tudja a szer­zők könyveit, és színvonalasan szervezheti meg a Jókai Napok dedikációs estjeit, vala­mint annak könyvvásárlását. A könyvvásár megvalósításában az utóbbi években jelen­tős szerepet vállalt a Magyar Tannyelvű Gim­názium is, hisz annak diákjai árúsították a könyveket a rendezvény egész ideje alatt. A könyvesbolttal és a Madách Könyvkiadóval való együttműködés eredménye a Jókai Na­pok idejére időzített reprezentatív könyvkiál­­litás a PRIOR áruház és a Jednota fogyasztá­si szövetkezet székházának kirakatában. A könyvsátor szerves tartozékává vált az évenkénti járási dal- és táncünnepélyeknek is. Ezeknek a könywásárfóknak a létjogosult­ságát az erkölcsi tényezőkön túl kellőképpen alátámasztja az a számszerű adat. hogy a Jókai Napok egy hete során általában 10—15 ezer, a járási dal és táncünnepély egyetlen napján pedig kettő és félezer koro­na értékű könyv talál gazdára. E járási mére­tű könyvvásárlók mellett természetesen je­lentős szerep jut a helyi szervezetek által megvalósított könyvakcióknak is. Az irodalmi jellegű előadások, irodalmi emlékestek szervezése, megvalósítása terén az elnökségi értékelés szerint még jelentős tartalékok vannak, mert az értékelt időszak­ban meglehetősen alacsony volt az ilyen jellegű rendezvények száma. Ugyanez a megállapítás vonatkoztatható a nyelvműve­lésre is, ahol mennyiségileg, minőségileg is jelentősebb munkát kell végezni a közeljövő­ben. Értékeltük a Csemadok Központi Bizottsá­ga által meghirdetett irodalmi-történelmi ve­télkedőket is. A járás versenyzői mindkét vetélkedőbe bekapcsolódtak. A sznf 40. év­fordulója tiszteletére meghirdetett verseny járási fordulójában tíz, hazánk felszabadulá­sa 40. évfordulójára rendezett versenybe pedig tizenegy csoport nevezett be. Mindkét versenyben a kerületi döntőig volt elegendő a járás legjobbjainak tudása és szerencséje. Az irodalomnépszerűsitést a járási bizott­ság elnöksége pozitívan értékelte, egyben feltárta a hiányosságokat, azok eredőit, s vázolta a továbblépés hogyanját. NÉMETH GYULA A kísértet házhoz ■ ■■ jón Aki nem hiszi, járjon utána! — mondják most már a nagymácsédiak (Vefká Mača) is. mi­után a helyi kultúrházban végignézték, iz­gulták a fenti című háromfelvonásos vígjátékot a nagyfödémesi (Vefké Úľany) amatőr színjátszók előadásában. A darab Os­car Wilde: A Canterville-i kísértet c. el­beszélése alapján készült. Az előadók ezúttal csaknem telt házra találtak kultúrtermünkben. Ez az örvendetes tény — szerencsére — kicsit ellene szól azoknak a gyakran hallott elmarasztaló kije­lentéseknek, miszerint: „Á, nem érdekli fa­lunk népét a kultúra; ma már mindenkinek elég a tévé; a fiatalok csak a diszkónak élnek. stb. A szép számú közönség minden­képpen azt jelezte, hogy a szórakozási igény, a művelődési vágy megvan mind a fiatalok­ban, mind az idősebbekben. „A kísértet házhoz jön" története a jelen­ben játszódik. A színhely Anglia, pontosab­ban a canterville-i kastély, a híres-hirhedt kísérlet-laktanya. Sir Simon, a kastély egyko­ri tulajdonosa nem nyughat a sírjában, mert annak idején megölte a feleségét. Tettéért úgy bűnhődik, hogy szelleme már 300 esz­tendeje nem „hál”, kísérti a kastély lakóit. Az átok alól — amint azt a kastély falán függő szöveg-tábla hirdeti — egy ártatlan, fiatal leány csókja menthetné fel. Hihetetlen, de a három évszázad alatt nem akadt egyetlen alkalmas vállalkozó sem. Pedig Sir Simon nagyon unja már a „mesterségét", alaposan belefáradt az állandó lidércmunkába. Ekkor étkezik egy négytagú család Budapestről, amely egyrészt a férj üzleti ügyeit elintézen­dő, másrészt nyaralás céljából — hadd irigy­kedjenek otthon a szomszédok! — pár hétre bérbe veszi a szóban forgó kastélyt. A szülők egy percig sem titkolják, hogy az angol fiatalember (az üzleti partner) szemé­lyében ígéretes vöt látnak lányuk. Veronika számára. Mi tagadás, a fiatalok sem közöm­bösek egymás iránt. Sir Simon szelleme predig, hogy csókra bírja Veronikát, — bízva annak ártatlanságá­ban — teljes erőbedobással dolgozik. Össze­szedve tudománya legjavát, éjszakánként fé­lelmetes halál-csontváz-mezben. rémítő su­hogások és foszforeszkálások közepette ri­ogatja a ház lakóit. Azazhogy riogatná, ha azok hagynák magukat! Ám azok számára egy kísértet ma már bagatell, és eszük ágá­ban sincs megijedni. Szegény szellem! Mi­után Veronika csókjaitól sem szűnt meg szellemvolta, még kompromisszumra is ké­pes : várjon még 18 évet, s akkor a lány saját kislányát küldi el. akinek az ártatlanságára majd jobban ügyel. Az előadás sikerült, a taps nem maradt el. Érdekes volt a rendezés, a zene hangulat- és hatáskeltő erejével kitűnő. A proénok nagy­részt jól „sültek el", s úgy hiszem, ez a szereplők érdeme is. Többségük szerencsé­sen oldotta meg a feladatát, s láthatóan élte és élvezte a szerepét. GÁL MARGIT 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom