A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
TUDOMAWY-TECHNIKA A japán Sony es a holland Philips csaknem egyidoben kezdte gyártani a digitális kompakt hanglemezjátszót A DIGITÁLIS LEMEZJÁTSZÓ A hangrögzítés technikája Edison fonográfjának megszületése óta óriási fejlődésen ment keresztül, ennek ellnére ma is gondot okoz a felvétel fokozatos romlása az ismétlődő visszajátszások hatására; a legmodernebb mikrobarázdás lemezek is kopnak a használat következtében, ami a felvett hang minőségi jellemzőinek romlásával jár. A lemezjátszók új generációjának kikísérletezésekor ezért súlyosan esett a latba a követelmény, hogy a lemez lehetőleg ne károsodjon használat, tehát lejátszás közben. Az már az űrtechnológia nyomán egyre terjedő televíziós gyakorlat tapasztalataiból is kitűnt, hogy a hagyományos (analóg) jel számkódokká — impulzuskombinációkká — alakítása, digitalizálása egy sor előnnyel jár: nagymértékben megnöveli a dinamikát, a nem kívánt, parazita jeleket könnyen kiszűrhetővé teszi, megnövekszik a jelzörej arány. Tehát az előző technológiához viszonyítva sokkal jobb minőség elérését teszi lehetővé. Csakhogy a megfelelő képminőség eléréséhez százmillió információs egységet (bitet) kell másodpercenként feldolgozni, ami még a leggyorsabb, nagy integráltságú áramkörök (VLSI) számára sem könnyű feladat. A berendezések áráról nem is beszélve. Ennél jobb a helyzet a hangtechnika terén: a hallható hang rezgésszáma nem éri el a húszezer hertzet, ami a tévékép hatmillió hertzével szemben szinte elhanyagolható, ez kétségkívül előnyös. Ahhoz, hogy a legnagyobb rezgések (tehát a 20 kHz) is megfelelően torzításmentesek legyenek, a Nyquist-kritériumnak megfelelően az ún. mintavételi frekvenciának (annak a rezgésnek, amely a jelet szaggatja, ezzel lehetővé teszi impulzuskombinációvá való alakítását) a felső rezgésszám legalább kétszeresének kell lennie. A hangtechnikában érre a célra általában 48—50 kHz-es jelet használnak. A fül érzékenységét tekintetbe véve annyi hangerőszintet kell figyelembe venni, hogy ehhez 16 bites ún. bináris szót kell használni. Ennek következtében másodpercenként csaknem kétmillió bit (nulla vagy egyes, tehát impulzus vagy annak hiánya) kell a teljes hallható hangtartomány megfelelő feldolgozásához. Az eljárást leginkább a Morse-ábécéhoz lehetne hasonlítani, ahol szintén két jellel — a pont és a vessző segítségével — lehet összefüggő szöveget, tehát jelkombinációt továbbítani. Helyettük ebben az esetben a villamos impulzus jelenléte vagy hiánya tartalmazza a hangot. Már régebben látható a hagyományos mikrobarázdás lemezek borítóján is a „Digital recording" felirat. Ez azt jelenti, hogy bár a lemezt hagyományos eljárással sajtolták, a felvétel alapját tartalmazó magnetofonszalag — amelyről a mesterlemezt készítik — már digitális eljárással készített felvétel. Persze hamarosan kiderült, hogy minőségi áttörés csak abban az esetben érhető el, ha a hanglemez is digitális formában tárolja a jeleket, hiszen csak ez szavatolja az állandó hangminőséget és -tisztaságot. Ennek következtében hamarosan megjelentek a digitális hangfelvételről készült digitális hanglemezek is. Ezek azonban nemcsak méretükben, de lejátszási és felvételi technikájukban is különböznek a mikrobarázdás felvételektől. Többfajta rendszer született egyidejűleg a világ különböző tájain, ezek közül a lézersugaras technika tekinthető a legegyszerűbbnek, a legtökéletesebbnek és a legmegbízhatóbbnak, mindamellett eleget tesz a legfelsőbb követelménynek: a tökéletes hangzás mellett a lemez gyakorlatilag örökéletű. így aztán nem kellenek különösebb látnoki képességek ahhoz, hogy megállapíthassuk, ezé a rendszeré a jövő. Napjainkra az egyik fogas kérdés, a lemezméret problémája is megoldódott. A lézeres lemezjátszóknál a 135 mm átmérőjű ún. CD (compact disc) lemezt használják. Ennek mesterlemeze műanyagból készül, az erre felvitt alumínium fóliába lézersugárral égetik be a digitálisan kódolt hangjegyeket. A mesterlemezről aztán préselés útján állítják elő a műanyag alapanyagú hanglemezeket. Ennek megfelelően általában a hanglemez mikroszkopikus nagyságú „csúcsai" tartamazzák az információt. A hangminőség romlásának megakadályozására a lemez felületét tükörsima, teljesen átlátszó műanyagróteggel vonják be. így aztán a hagyományos hanglemezek legfőbb ellensége, a por nem tehet benne semmilyen kárt, hiszen egyszerűen letörölhető a lemez felületéről, amelyen nincsenek barázdák, amibe lerakodhatna. Lejátszásnál szintén nincs lehetőség a lemez rongálódására, mivel semmilyen alkatrész sem érintkezik a lemezfelülettel: a letapogatás teljesen optikai úton, lézersugár segítségével történik. A digitális lemezjátszó fordulatszáma 250/min, tehát többszörösen meghaladja analóg társáét. A nagy fordulatszám és a kis lemezméret (a mikrobarázdás lemezzel szemben, amely 30 cm-es, ez csupán 13,5 cm átmérőjű) ellenére a felvett műsoridő egy óra. A lejátszás lézersugárral történik oly módon, hogy az emberi hajszálnál is vékonyabb lézersugár esik a lemez felületére. A felvitt információnak megfelelően a fény a lemezről visszaverődik, vagy azon elnyelődik. Ennek hatására a visszavert lézerfény a lemezre felvitt információnak megfelelően modulált lesz. Ez a visszavert fénysugár egy fényérzékeny diódára vetül, ez alakítja át a fényrezgéseket villamos impulzusokká. A jelet analóggá alakítva az erősítés már hagyományos módon történik. A leírtakból egyértelműen kiderül, hogy a CD lemezjátszó új korszakot jelent a hanglemeztechnika történetében: teljesen új eljárással jeleníti meg a hangot, amiből világosan adódik a következtetés, hogy a rendszer összeférhetetlen az eddigi típusokkal, vagyis az új lemezjátszó csupán a digitális CD lemezek lejátszására alkalmas. Tehát belátható időn belül a HIFI-rajongó nem szabadulhat meg régi lemezjátszójától sem, hiszen ebben az esetben használhatatlanná válnak hagyományos lemezei. Eközben persze egyre erősebb lesz a csábítás az új berendezés részéről. Önként adódik a kérdés: valójában érdemes-e egy jóminőségű lemezjátszó árának két-háromszorosáért CD lemezjátszót vásárolni? A műszaki adatok alapján egyértelmű igennel válaszolhatunk. A berendezés frekvenciatartománya tartalmazza az egész hallható hangsávot (20 Hz—20 kHz), miközben a torzítás kisebb 0,02 százaléknál, legalább 84 dB dinamika és -84 dB' alaprajzszint mellett. Erre a hagyományos lemezjátszó távolról sem képes. Európában a lézeres szórakoztatóipari elektronika legfőbb bajnoka a Philips gyár: elsőként jelent meg a piacon lézeres képlemezjátszójával, ugyancsak az elsők között volt a lézeres CD hanglemezjátszójával is. így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy amikor Csehszlovákiában felmerült a digitális lemezjátszók gyártásának kérdése, a szakemberek a Philips-kooperáció mellett tették le a garast. Ennek következtében a bratislavai Tesla vállalat szórakoztató elektronikai gyáregysége a múlt év folyamán a Philips-rendszerű digitális lemezjátszókat kezdte gyártani, amely a karácsonyi piac egyik szenzációja volt. Most már hazánk fonoamatőreinek is meg kell birkózniuk a fogas kérdéssel: érdemes-e a jövőben hagyományos lemezjátszóba fektetni a pénzt, ha már a hazai piacon is megjelent az új termék. Egyelőre a választást megkönnyíti, hogy a lemezjátszó s a CD lemezek fehér hollók az üzletek polcain. Csakhogy ez minden bizonnyal nem sokáig lesz így. Már csak azért sem, mivel az új év első heteiben a meglepetés erejével hatott a szakfolyóiratokban és az ismeretterjesztő kiadványokban publikált hír: a Tesla ütővel gyár MC 900 elnevezéssel digitális lemezjátszót kezd gyártani. A berendezés műszaki jellemzői a publikált adatok szerint lélegzetelállítóak: az átvitt rezgésszám 2 Hz-töl 20 kHz-ig terjed, 0,3 dB ingadozással (az emberi fül ennek kétszeresét, 3 db-ot képes csak megkülönböztetni), a hangdinamika 90 dB, az alapzajzszint —90 dB, a harmonikus torzítás pedig csupán öt ezrelék! A lemezjátszóhoz készült hanglemez védőborítása 1 mm vastagságú, ennek köszönhetően a lézersugár letapogatásánál a lemezfelszín szennyeződése (porszemcse, karcolás stb.) a letapogatott felület síkjába milliószoros kicsinyítésben vetül. Ezek az adatok magukért beszélnek: a stúdióban felvett nagyon jó minőségű hang otthoni körülmények között korlátlan ideig minden esetben visszajátszható, tehát valóra válik a régi álom: a stúdióval azonos minőségben hallható a felvétel a sorozatgyártásban készülő lemezről is. Természetesen a külföldi tapasztalatokhoz hasonlóan hazánkban sem várható, hogy mindenki egycsapásra csupán az új lemezjátszót kezdi vásárolni és hogy megszűnik a hagyományos típusok gyártása. Még nagyon hosszú időn keresztül jól meg fog férni egymással a két rendszer, ennek megfelelően a jövőben a legtöbb lemez két változatban kerül majd forgalomba: hagyományos felvételként és CD lemezként. Természetesen elsőként a hivatásos intézmények — rádió, televízió, színházak stb. — vásárolják majd az új lemezjátszót, hiszen elsőrendű érdekük a lehető legjobb hangminőség biztosítása műsoraik sugárzásánál. A digitális lemezjátszó fokozatos térhódításával egyre olcsóbbá válik a gyártási technológia, ennek következtében a jövőben várható a lemezjátszók és a lemezek árának csökkenése is. Adig is az új iránt lelkesedő CD lemezjátszó-tulajdonosok keblét méltán dagaszthatja a büszke tudat: unokáik is velük azonos hangminőségben hallhatják majd egykoron a ma vásárolt lemezeket. Mivel napjainkban az új technika hőskorát éljük, a ma vásárolt lemezek majdan ugyanolyan becses múzeumi darabnak minősülnek, mint egy-egy fonográfhenger vagy múlt századi hanglemez korunk gyűjtője számára. OZOGÁNY ERNŐ 16
