A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-04 / 14. szám

Gondolom, elsősorban ez a tudat teszi felelősségteljessé a jövő városképét kialakítani hivatott építőművész munkáját. Különösen ha azt is tudatosítja, hogy hazánkban — sajnos — sok esetben számos külső körülmény is befolyásolja, el-eltor­­zítja az eredeti műépítészeti elképzeléseket. Hogy csak néhány példát említsek: a járulékos beruházások kései áta­dása, a parkosítás és a zöldövezetek kialakításának problé­mái, a panelgyárakban előállított épületelemek minősége és fakó egyhangúsága, de több más tényezőt is felsorolhat­nék ... Ezért korai lenne mérvadó véleményt alkotni, esetleg ítéletet mondani a most létesülő városrészről. Jó tempóban egyelőre jobbára csupán a lakóházak épülnek, a járulékos beruházások megvalósítására viszont csak fokozatosan kerül sor. A városi légkör, a sajátosan jellemző hangulat kialakítá­sának végső határidejét nagyjából az ezredforduló táján jegyzik. Addig pedig még sok víz folyik le a Dunán .. . 3. Mi az hát, ami már elkészült a rövidesen közigazgatásilag is önálló városkörzetté alakuló Petržalkában; és mi az, ami a tervrajzokon ugyan tapintható közelségben van, a valóság­ban ellenben még csak a jövő „zenéje"? Ami kész, az elsősorban a rengeteg lakás, hiszen jelenleg már százezernél több lakosa van e városrésznek! Épülnek az iskolák, az óvodák és bölcsődék, meg az üzletek is. Pillanat­nyilag 162 kereskedelmi és 144 szolgáltatási egység műkö­dik itt. A most kezdődött ötéves tervidőszakban több mint 34 ezer négyzetméternyi kereskedelmi és 12 ezer négyzet­méternyi szolgáltatóipari terület, illetve több, összesen 1300 személy ellátására képes vendéglátóipari létesítmény átadá­sát (is) tervezik. Egy másik, talán ennél is lényegesebb kiindulópont, hogy az elmúlt évek során sikerült megoldani a Duna jobb partján elterülő település egyik évszázados gondját: az árvíz elleni védelmet, hiszen a víz örök idők óta rettegésben tartotta a ligetieket. A folyam medrének korszerű szabályozása nem­csak egy esetleges árhullám, hanem javarészt az alulról feltörő belvizek veszélye ellen szintén biztonságot nyújt. Érdemes megemlíteni, hogy a vízvédelem néhány gyakorlati kérdését nemzetközi összefogással sikerült megoldani. Bra­tislava ugyanis 1967-ben nemzetközi műépítésztalálkozó színhelye volt, ahol a Duna jobb partjának beépítésével kapcsolatban több pályaművet vitattak meg. Lényegében az itt szerzett tapasztalatok alapján jött létre az a gondolat, miszerint az új városrészt — a tömbházak méreteinek játékával — úgy kell megépíteni, hogy az annak külső pereme felé „lejtsen". Teljes megépítése után a most formálódó városrész — természetesen felülnézetben — egy hatalmas amfiteátrum hatását fogja kelteni, mintegy belesimulva a peremházak tőszomszédságában zöldellő ligetek, berkek, holtágak csöndjébe ... Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a belvároshoz, a Dunához közelebb eső részeken lesznek a toronyházak, a kereskedelmi és szórakozási központok. Pél­dául a folyam bal partján fekvő Štúr utca folytatásaképpen, az erdőpark árnyas fáinak szomszédságában, amolyan nagy­városi körút őrzi majd az óváros nyüzsgésének hangulatát. Kijjebb haladva a másfélszázezer lakost számláló városrész utcáin egyre ritkul majd a forgalom; ehelyett több lesz a sétány, a pihenést nyújtó szabad térség. Jelenleg még kevesen sejtik, hogy a jövőben a Duna túlsó partjára költözik a közgazdasági főiskola; hogy a most épülő vásári csarnokok mellé kongresszusi központ is létesül. Csaknem másfél milliárd koronás beruházással 1991-ig korszerű kórházat és a legújabb diagnosztikai eszközöket használó rendelőintéze­tet szintén kap Bratislava legfiatalabb városkörzete. El ne felejtsem megemlíteni, hogy a Duna mindkét partján terebé­lyesedő szlovák fővárosnak a jövőben gybrsvasútja is lesz a közlekedési gondok enyhítésére. Az egykori Ligetfalu gyors városiasodása munkaerőgazdálkodási szempontból szintén fontos, hiszen az itt élő emberek több mint harmada helyben fog munkalehetőséget találni. Ez pedig nemcsak az ingázók számát fogja csökkenteni, hanem tehermentesíti majd a közlekedést is. 4. Gondolom, ez a jövőbe vetett pillantás is elég volt ahhoz, hogy a belváros utcáit járva, vagy a Várban, a Slavínon, a Duna-parton sétálva már a holnapra gondoljon az ember. Hogy gondolatban a tenyerén lássa ezt a most formálódó és ■ a közelgő választások után már közigazgatásilag is függetle­nített városkörzetet; hogy saját szemével is lássa: miként fejlődik Petržalka, az egykori munkáskerületként ismert Li­getfalu. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György fantomváros helyett —, mielőbb igazi otthon, tehát nagyvá­rosi, ha úgy tetszik, hát fővárosi hangulat fogadja az ide költözőket, vagy az ide látogató vendéget. Stanislav Talašt ritkán adódó műépítészi feladattal ajándé­kozta meg a sors: ma ő áll annak a tervezői munkacsoport­nak az élén, amely húsz-huszonegy évvel ezelőtt nekilátha­tott Ligetfalu várossá fejlesztése építőművészeti terveinek kidolgozásához. Arról faggatom hát őt: vajon miképpen készültek az első vázlatok és rajzok; vajon miképpen valósul­nak meg a gyakorlatban az akkori álmok? Röviden eltűnődik, azután a szemembe néz és csak ennyit mond: — Egy műépítész munkája sohasem lehet pusztán ábrán­dos álmodozás. Az ilyesmi aligha lenne megvalósítható a gyakoriatban. Ezért minden elképzelésnek reális alapokon kell nyugodnia. Jókora tervrajzot terít az asztalra, s mutatóujjával találom­ra behatárol egy területet: — A műépítész sorsa olyan, akár az erdészé — mondja. — A jelenben él, de tulajdonképpen a jövő nemzedék számára alkot... Egy unalmas könyvet nem kell végigolvasni, a gyári selejtet szemétdombra lehet hajítani, de egy rosszul tervezett házat, egy utcát, egy lakótelepet, netán egy egész városrészt azonban nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni vagy lebontani. n KEDVES OL VASÓINK! Hetente három híres író, költő arcképét közöljük rövid, ismertető szöveggel. A kérdésre adott helyes válaszokat tíz napon belül, a versenyszelvénnyel együtt be kell küldeni a szerkesztőségünkbe. A megfejtők között min­den héten két darab 100 korona értékű könyvutalványt sorsolunk ki. Várjuk a megfejtéseket és sok szerencsét kívánunk szórakoztató játékunkhoz. Költészete a magyar líra egyik csúcsteljesítménye. Formanyelvébe szinte az egész magyar haladó irodal­mi hagyományt beolvasztja. Művei a közélet és magáné­let, a közösségi és az egyéni sors páratlan mélységű és erejű dokumentumai, ame­lyekben korának minden alapvető politikai ellentmon­dása, emberi drámája meg­található. Hatása meghatá­rozó az utána következő nem­zedék munkásságában. Kérdés: Versei közül nevezzen meg kettőt. A modem német dráma­­irodalom kiemelkedő egyé­nisége. Költő, prózaíró, szín­házi rendező. A „polgári színház" naturalista, megkö­vesedett hagyományait rom­bolja szót és az agitativ jelle­gű színházat teremti meg. A tanításban látja a színház feladatát, drámái nemcsak lelepleznek, hanem gondol­kodtatnak is. Egyik híres mű­vének végső kicsengése, hogy a háborún senki sem nyerhet, bármennyire ügyes­kedjen is. Kérdés: Művei közül nevezzen Világhírű amerikai költő, elbeszélő, kritikus. Verseire a legnagyobbfokú művészi tudatosság jellemző. Poe te­kinthető az un. detektívno­­vellák, bűnügyi történetek megteremtőjének. Egy-egy rejtélyes, abszurd esemény titkát következetes logikával deríti fel. Prózai költe­ményeiben a hangulatot a szavak és a rímek zenéje mesterien érzékelteti, s a cse­lekményt alárendeli az em­beri érzelmeknek. Kérdés: Nevezzen meg művei A 9. számú fejtörő nyertesei: Hernádi Katalin, Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) Gróf Jenő, Alistál (Hroboňovo) BERTOLT BRECHT (1898 — 1956) meg egyet. EDGAR ALLAN POE (1809—1849) közül egyet. JÓZSEF ATTILA (1905—1937) 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom