A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-04 / 14. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL:

Emberközelben — beszélgetés ANDRASSY SÁNDOR mérnökkel, a Nagylégi (Lehnice) Efsz elnökével

Fister Magda: KÖZMŰVESÍTÉS FALUN

Ozsvald Árpád: TÓTH ÁRPÁD CENTENÁRIUMA

Miklósi Péter: VÉDJÜK AZ ERDŐT

Szemes Piroska:

BORZASKA

(elbeszélés)

Lacza Tihamér:

AZ ELSŐ ŰRHAJÓS

Címlapunkon: Bratislava! csendélet. K. Belický felvétele

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla

Telefon: 332-864

Grafikai szerkesztő: Kral Pétemé

Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor,

inzertné oddelenie, Gorkého 13,

VI. poschodie tel: 522-72,

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

EMBERKÖZELBEN

Bodá Pál mérnököt idestova húsz éve ismerem. Bár nem találkoztunk gyakran, azért olykor-olykor mód nyílt arra, hogy szót váltsunk egymással. Leggyakrabban a kassai (Košice) „ipariban", amely Boda Pál tudatában — saját bevallása szerint — egész életét meghatározóan volt és van jelen. Magánéletében és közéleti munkájában egyaránt. Találkozásunk elején azt kérdeztem tőle, hogy hogyan is jött létre ez a kapcsolat hogyan került az ipariba, s honnan.

— Bodrogközi vagyok, Vékén (Vojka) születtem 1934-ben. Szüleim — ma már csak édesanyám — és testvéreim ma is ott élnek. Iskolába is ott kezdtem járni. Hogy hogyan lettem iparista, az eléggé kacskaringós történet. Az az igazság, hogy amolyan igazi gépészcsalád volt a miénk, s hát én is folytatni szerettem volna apám mesterségét, de inasnak nem vettek fel. A háború után így egy évet jártam a királyhelmecí szlovák gimnáziumba, de nem boldogultam benne. Ezután 1950-ben, amikor ismét megnyílt Kassán a magyar ipari középiskola, ide iratkoztam be. Ez abban az évben nagy dolog volt, hiszen nemcsak a családból, hanem az egész faluból talán én voltam az első, aki így nekivágott a tanulásnak. Az biztos, hogy én vagyok az első Vékéről, aki főiskolai diplomát szerzett.

— Ti voltatok a háború után a magyar ipari első diákjai. Gondolom eléggé heterogén társaság gyűlt össze az osztályban. Hogyan emlékszel az iparista diákévekre 7

— Valóban érdekes osztály volt a miénk. A legidősebb és a legfiatalabb diáktársaim között például tizenegy év volt a korkülönbség. Jómagam a fiatalabbak közé tartoztam. Valahogy felgyorsítva ismertük meg az életet. Számomra nagyon szép volt ez a négy év. Abban az időben a kassai ipariban igen gazdag kulturális életet éltünk. Voltak tánccsoportjaink, volt énekkarunk, színjátszó csoportunk — tanultunk és dolgoztunk, kihasználva az adott lehetőségeket.

— Mint annyian közületek az érettségi után te is tovább folytattad tanulmányaidat.

— Igen. Beiratkoztam a műszaki főiskola gépészeti karára, ahol 1959-ben avattak mérnökké.

— Hogyan kerültél vissza az ipariba ?

— A diplomamunkámat Plzeňben készítettem, s úgy volt, hogy ott is maradok dolgozni. De a lakáshelyzet és egyebek miatt visszajöttem Kassára. Meg is nősültem közben, s végül itt telepedtem le. Az ipariba pedig úgy kerültem vissza, hogy felkértek óraadásra, később, 1959 szeptemberétől pedig rendesen tanárnak. Számomra ez nagy megtiszteltetést jelentett, s bevallom örültem annak, hogy taníthatok.

— Nem sokkal később, úgy tudom, igazgatóhelyettes lettél.

— Igen, méghozzá nagyon fiatalon, 1961-ben. Ez akkor számomra elég sok gondot jelentett, hiszen gyakorlatilag egykori tanáraim munkáját kellett irányítanom, ellenőriznem. Ám a gyakorlat, a mindennapi közös munka, a gondok, sikerek túljuttattak ezeken a problémákon is.

BODA PÁL

mérnök,

a Kelet-szlovákiai Kerületi Népi Ellenőrző Bizottság elnöke

— Ha emlékezetem nem csal, abban az időben neveztek ki az intézet igazgatójává, amikor az ipari megalapításának a századik évfordulóját ünnepelték.

— Érdekes módon tizenegy éves periódusokban zajlott az életem az ipariban. Tizenegy évig voltam igazgatóhelyettes, s 1972- töl ugyanennyi ideig igazgató.

— Közben a pártban és a közéletben is számos tisztséget töltöttél be. Nemrégiben választottak meg az SZLKP Keletszlovákiai Kerületi Revíziós Bizottság alelnökévé. tagja vagy a Csemadok KB elnökségének is...

— Még diákkoromban 1952-ben vettek fel a pártba. Később öt évig voltam iskolánk pártszervezetének az elnöke, s 1973-ban a Kelet-szlovákiai Kerületi Pártbizottság tagjává választottak. Mindez nagy felelőséggel járt és jár, mégis úgy érzem, hogy ezek az évek voltak életem legszebb évei. Az iskolában jó közösséget sikerült kialakítani, s a munkánk is eredményes volt.

— Pedagógusként mit tartottál a legfontosabbnak ?

— A kassai iparinak régi hagyományai vannak, ezek közül a legszebb, hogy magasfokú szakmai ismeretek megszerzésére, emberi helytállásra és mindenkori összetartásra neveli a diákjait. Ezt a hagyományt igyekeztem elevenen tartani s továbbadni.

— Néhány évvel ezelőtt nemvárt fordulat következett be életpályádon. Hogyan fogadtad ezt?

— 1983 október elsején kineveztek a Kelet-szlovákiai Népi Ellenőrző Bizottság elnökévé. Őszintén bevallom, nem találtam valami vonzónak ezt a fordulatot. De, mert úgy éreztem, hogy szükség van rám, a munkámra, elvállaltam, s ugyanazzal az optimizmussal láttam a munkámhoz, mint korábbi beosztásomban.

— Az ellenőrzés a magamfajta laikus számára nem mond valami sokat, vagy ha mégis, úgy feltételezem, hogy amolyan kényes terület, amiről a nyilvánosság előtt nem igen beszélnek.

— Ez a munka természeténél fogva sok tapintatot és körültekintést igényel. De azért nem annyira kényes terület, hogy arról nem lehetne beszélni. A bizottság előre kidolgozott ellenőrzési terv szerint fejti ki tevékenységét a gazdasági és a társadalmi élet minden területén, ahol különböző gondok, problémák merültek fel. Foglalkozunk a dolgozók, a polgárok panaszaival, sérelmeivel, észrevételeivel s azokat nyilvántartjuk. Személy szerint én az egyes járások és az első kategóriás városok ellenőrző bizottságait irányítom, módszertani anyagokat készítek számukra, s koordinálom ezt a munkát. Aztán vannak valóban olyan természetű ügyek is, amelyeket nekem kell tisztázni.

— A műszaki és a pedagógusi munkától ez eléggé távoli terület Hogyan sikerült az átállás annak idején ?

— A problémák politikai vonatkozását úgy-ahogy ismertem. A gyakorlati ügyintézést viszont meg kellett tanulnom. Kezdetben a tájékozatlanság volt a legnagyobb gondom, ezt kellett pótolnom, na és természetesen meg kellett ismernem az előírásokat. Műszaki ismereteimnek s pedagógusi gyakorlatomnak egyaránt sok hasznát vettem, hiszen a panaszok, bejelentések igen magas hányada ilyen vagy olyan módon műszaki vonatkozású is.

— Munkád, úgy gondolom, nem mentes a feszültségektől, a stresszhelyzetektől sem, hiszen néha kellemetlen feladatokat is el kell végezned.

— Valóban vannak helyzetek, amelyek nem a legkellemesebbek. Ezekre az alkalmakra nagyon fel kell készülnöm, hogy megfelelő eréllyel tudjak érvelni. De nem szabad, hogy az adott helyzetben valamiféle rosszindulat vezérelje az embert.

— Mennyit dolgozol naponta?

— Általában 9—10 órát, de inkább többet.

— A családod?

— Ha azt mondom, hogy mi „abszolút iparisták" vagyunk, az egyáltalán nem túlzás. Feleséget is az ipariból választottam, mindkét gyermekem ott érettségizett, fiam a budapesti Műszaki Egyetemen végzett... Ma már kétszeres nagyapa vagyok, két leányunokának örülhetek.

— Van-e valami szenvedélyed, vesszőparipád; mi az, ami kitölti a szabadidődet?

Mindig szerettem volna csendben dolgozni, kerülni a konfliktusokat, sajnos, az élet nem az ember óhajai szerint alakul, így több jutott az ellénkezőjéből. De hitem szerint, amit az ember fölvállal, azt becsülettel el kell végezni. Ami ezek után szabad időm marad, azt olvasásra, kertészkedésre fordítom; szeretem a sportot, ha jut rá időm még ma is eljárok az ipari tornatermébe focizni a kollégákkal ...

GÁL SÁNDOR

2