A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
Tovább a lenini úton A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa megmutatta, hogy a párt képes levonni a múlt tanulságait átfogóan, lenini módon reális és kiegyensúlyozott cselekvési programot tud kidolgozni. Az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsítása a pártnak a kongresszus által jóváhagyott stratégiai irányvonala. Az SZKP XXVII. kongresszusát az elvszerűség és az egység, az igényesség és a bolsevik igazság, a fogyatékosságok és a mulasztások nyílt feltárása, a társadalom fejlődése, belső és külső feltételeinek mély elemzése jellemezte. Megállapították, hogy az új gazdasági feladatok sikeres megoldása végett alaposan át kell alakítani a gazdasági mechanizmust a szocializmus lehetőségeit teljesebben feltáró, egységes, hatékony és rugalmas irányítási rendszert kell létrehozni. A gazdaságirányítás állandó tökéletesítésre szorul a Szovjetunióban is. A tökéletesítés célja, hogy a népgazdaság az egész termelést valóban a társadalmi igényeknek, az emberek szükségletei kielégítésének rendeljék alá, hogy javítsák a hatékonyságot és a minőséget, és gyorsítsák a tudományos-műszaki haladást. Ugyanakkor fejleszteni kívánják a dolgozók érdekeltségét a munka eredményében támogatva a kezdeményezéseket és a szocialista vállalkozókedvet a népgazdaság minden területén. Az irányítás a szocialista termelési viszonyok egész rendszere tökéletesítésének fő kritériuma a társadalmi gazdasági fejlődés meggyorsítása, a szocializmus megszilárdítása. Külpolitikai téren a kongresszus döntései abból indulnak ki, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A szocializmus valamennyi haladó és békeszerető erő történelmi hivatása a háború megakadályozása és az emberiség megóvása a katasztrófától. Az SZKP külpolitikai stratégiájának legfőbb célja, hogy biztosítsa a szovjet nép munkájához a tartós békét és a szabadságot. Ezért nemzetközi színtéren a párt tevékenységének fő iránya a jövőben is a nukleáris veszély és a fegyverkezési hajsza ellen az egyetemes béke megóvásáért és megszilárdításáért folytatott küzdelem lesz. A Szovjetunió külpolitikájának központi feladata — a kongresszusi határozatok értelmében — küzdelem a tömegpusztító fegyverek teljes felszámolásáért, annak a programnak a megvalósításáért, amelyet Gorbacsov elvtárs terjesztett elő ez év január 15-i nyilatkozatában. A nukleáris fenyegetés körülményei között a kapitalizmus és a szocializmus küzdelme csakis a békés versengés formájában mehet végbe. Az SZKP külpolitikai törekvései közé tartozik a szocialista közösség tagállamai közötti gazdasági integráció fejlesztése, a tagállamok politikai együttműködésének elmélyítése. A Szovjetunió Kommunista Pártja bővíteni kívánja kapcsolatait és együttműködését a szociáldemokrata pártokkal, minden erővel, amely fellép a háború ellen a nemzetközi biztonság erősítéséért, azért, hogy siker koronázza a nukleáris háború veszélye elleni küzdelmet.-SJohannesburg elővárosában, az Alexandra nevű néger gettó közelében mintegy harmincezren vettek részt március 5-én a februári tüntetések 17 halálos áldozatának temetésén. A Dél-afrikai Köztársaságban a faji és szociális elégedetlenségek két éve alatt ezidáig 1 200-an vesztették életüket, ebből 780-an a különleges állapot bevezetése óta váltak a rendőri terror áldozatává. "VISSZAPIILAUTÓ MÁRCIUS '86 George Schultz amerikai külügyminiszter arra próbálta rávenni a képviselőház tagjait, hagyják jóvá azt a 100 millió dolláros összeget, amelyet Reagan elnök a nicaraguai ellenforradalmárok megsegé-SZERDA 5 lyezésére szán. Az indítványt a képviselőház külügyi bizottsága elutasította, rámutatva, hogy a nicaraguai beavatkozással az Egyesült Államok egy „vietnami típusú" konfliktusba keveredhetne. Moszkvában befejezte munkáját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa, amelyen több mint 19 millió kommunista képvi-CSÜTÖRTÖK 6 seletében 5 ezer küldött vett részt. A kongresszus jóváhagyta az SZKP új szerkesztésű programját és a párt módosított szervezeti szabályzatát. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter-helyettesei Budapesten találkozót tartottak, amelyen Viktor Karpov nagykövet, a nukleáris és az űrfegyverekről folytatott PÉNTEK 7 szovjet—amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség vezetője tájékoztatót tartott a tárgyalások e héten befejeződött fordulójáról. Giuseppe Consolo, a II. János Pál pápa elleni merényletben való részvétellel vádolt Szergej Antonov védőügyvédje a római tárgyaláson szombaton befejezte védőbeszédét. SZOMBAT 8 Hangsúlyozta a bolgár állampolgár ártatlanságát. Az ügyvéd rámutatott, hogy a vád Ali Agca, a török merénylő állításaira épült, ám időközben kiderült, Agca rendre hazudott. Fidel Castro legfelsőbb kubai vezető Phenjanban tárgyalt Kim Ir Szénnél, a KNDK elnökével és az ország más veze-VASÁRNAP 9 tőivel. A megbeszéléseken a kétoldalú együttműködés kérdéseiről, valamint a nemzetközi problémákról volt szó. Gyűlést tartott Prágában a Szakszervezetek Közponri Tanácsának pártcsoportja. A tanácskozáson Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnökségének tagja, HÉTFŐ 10 a KB titkára az SZKP XXVII. kongresszusának lezajlásáról és eredményeiről tájékoztatott. A kutatócsoportok, amelyek az Atlanti-óceánban a lezuhant Challenger amerikai űrrepülőgép maradványait keresik, megtalálták a pilótafülke egy részét. A pilótafülke ma-KEDD 11 radványait, amelyekben a várakozás szerint a tragikusan elhunyt űrhajósok holtteste található pénteken észlelték, mintegy 30 méter mélységben. HÉTVÉGI LEVÉL Nyelvünk értelmező szótárának útmutatása szerint a kampány rövid időtartamú és lelkesedéssel végzett, de azután könnyen ellanyhuló munka. Mindezt azért említem, mert márciust mutat a naptár, ami azt jelenti, hogy túl vagyunk az esztendő első heteiben tartott munkaértekezletek időszakán, ahol az időszerű teendők meghatározása mellett többnyire köszönő szavak is elhangzottak a tavaly végzett eredményes munkáért. Gyakran ugyanott, ahol év közben nem is egyszer buzdították a dolgozókat serényebb munkavégzésre. Az emberben akaratlanul fölmerül a kérdés: vajon hogy is van ez? Miért épp az év végi hajrában embereljük meg magunkat, számtalan munkahelyen miért csak az esztendő utolsó heteiben biztosítják a terv teljesítésének feltételeit? Talán nem is volna céltalan összeszámlálni egyszer, hogy hányszor és milyen területeken igyekszünk efféle hajrákkal pótolni év közbeni elmaradásainkat s mulasztásainkat. Egy ilyen számvetés keretében arra is fény derülhetne, hogy munkaszervezés, munkafegyelem dolgában hol szorít legjobban a cipő. Hol fordul elő a leggyakrabban, hogy csupán az esztendő utolsó negyedében fut be az eredetileg hónapokkal korábbra ígért nyersanyag, esetleg ennél is rosszabb esetben a mindaddig csak szóban ígért megrendelések tömkelegé. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy például aratáskor, a cukorgyártásban, vagy más rövid lejáratú idénymunkákban szükség van a kampányra, ám az egyéb esetek zömében hiányra és szervezetlenségre figyelmeztet, ami viszont csak kérészéletű sikereket hozhat. Hadd említsek egy-két konkrét példát! Mondjuk az őszi szállítási csúcsforgalom táján rendszeresen meghirdetik a kirakodási és egyéb árumozgatási kampányokat. Ebben a tekintetben lehet egy-egy hétvégén sikereket elkönyvelni, miszerint ennyi és ennyi kocsi szabadult fel, s közben annyi és annyi tonnát mozgattak meg az illetékesek. Kétségtelen, hogy jóleső érzést keltő siker az ilyesmi, de arra már kevesebben gondolnak, hogy ez az alkalmi nekirugaszkodás esetleg elkerülhető lett volna; hogy ettől még nem javul a tehervagonpark minősége, nem emelkedik a használható mozdonyok száma és az alkatrészellátás sem lesz valóban jobb. Talán arra is kevesebbet gondolunk a kelleténél, hogy az év végi hajrában sietve és sebtében átadott lakások végeredményben drágábbak, mint a rendes határidőben elkészültek. Mert az a közhellyé koptatott népi bölcsesség, miszerint a hamar munka ritkán jó — kegyetlen következetességgel érvényesíti itt is igazságát. Kétségtelen, hogy a kampányban készült otthonokról irt hibajegyzék jóval vastagabb az esztendő más időszakában készült listánál; arról a kárról nem is beszélve, amelyet a benne lakók rossz közérzete, a javítgatások s az utánajárások okoznak. Jó lenne hát mielőbb eltűnődni a termelés kampányszerűségének hátrányain. Mert „a szokottnál intenzívebb, rövid időtartamú munka valamely alkalmi feladat gyors megoldására" elűzheti ugyan a termelési és gazdasági gondok felhőit, de semmi esetre sem lenne szabad, hogy beépüljön évről évre ismétlődő szokásaink közé. Meggyőződésem, hogy a rendszeres kampányokat csupán a rendszeres és alapos, egész évben tartó átgondolt munkával, illetve e tevékenység feltételeinek megteremtésével lehet kiküszöbölni. 3
