A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-21 / 12. szám
IlJNEli Rudolf Povarnyicin, szovjet magasugró éppen abba a magasságba emelte Krisztina lányát — 2,40 méterre —, mint amely meghozta számára a világbajnoki címet. A Passat kocsik legújabb típusában a csomagtérben kérésre gyermekek szállítására alkalmas ülést helyez el a gyártó cég. A gyermek így kényelmesen és biztonságosan utazhat, ha nem magasabb 135 centiméternél. Ilyen s ehhez hasonló házat többet is láthatunk Észak-Amerikában. Viszonylag komfortosak, de nem ez az egyetlen Készül a Colegium Maximum Nem gondoltam volna, hogy a pontos cím birtokában, kétszeri útbaigazítás után is csak nehezen találok rá az ország és világ egyik ismert és elismert gobelinműhelyére. Az inkább egy régi, kisvárosi iskolára emlékeztető épület olyan szerényen húzódik meg a Jindfichúv Hradec-i vár falának tövében, hogy az az érzésem, 1910-ben az itt „művészi textilműhelyt" alapító Marie Teintzerová biztosan nem gondolt arra, hogy egykoron ország és világ számtalan tájáról járnak majd műhelyébe a megrendelők. De hadd tegyem hozzá, a nyolcvanegy évet élt Teintzer asszony megérte még mindezt. A műhely művészeti vezetője Josef Müller iparművész. — Amint látja, nem is olyan nagy a mi műhelyünk, — mondja — mindössze harmincöt alkalmazottunk van és három „inaslányunk". Elsődleges feladatunk a monumentális falikárpitok kivitelezése, amelyek főleg társadalmi megrendelésre készülnek. De készítünk lakásokba való, kisméretű falikárpitokat is, hogy mindenki számára elérhető áron elégítsük ki az ilyen jellegű esztétikai igényeket is. Egyedi lakástextíliát is szövünk régi, kézműves eljárással, és a történelmi gobelinek restaurálását is mi végezzük. — A fenti teremben éppen egy készülő monumentális falikárpitot láttam . . . — igen. A Károly Egyetem részére, pontosabban, a jogi kar nagy üléstermébe készül. A Colegium Maximum címet viseli majd. Itt a tervezőasztalon Véra Drnková- Záfecká alkotását másolom át, amely elkészülte után a Ruzynéi repülőtér kormányszalonjába kerül. — Milyen a munkamenete egy ilyen monumentális alkotás kivitelezésének? — Általában a kivitelező felkéri valamelyik képzőművészt egy falikárpit megtervezésére. A művész a kész tervet elhozza hozzánk, mi a terv alapján egy prágai laboratóriumban megfestjük a kellő mennyiségű fonalat, esetenként egy-egy színnek akár több száz árnyalatát is. A tervet én átmásolom az úgynevezett munkakartonokra, melyekből egy a szövőgépbe a vezérfonalak alá, egy pedig a szövőnők háta mögé a falra kerül, s aztán már nagyrészt az ő ügyességükön múlik a kivitelezés. Persze, menet közben is szükség van az alkotóval való konzultációra, s esetenként menet közbeni korrekcióra is sor kerülhet. Zene színekre A* • női kezekre és szövőszékre Restaurálás közben — Kikkel dolgoznak együtt leggyakrabban? — A szlovák művészek közül Janko Alexy, Ľudovít Fulla, Július Nemčík vagy Lea Mrázová monumentális falikárpitjait például mi kiviteleztük. A cseh művészek közül a már említett Dmová-Záfeckán kívül említhetem Jan Bauchot, Cyril Boudát, Alojz Fišáreket, Antonín Kybalt, Sta-Modern falikárpit J. Müller terve alapján nisiav Ježeket, Radék Kolárt, és persze a fiatal képzőmüvészgárdát is. Az utóbbi években együtt dolgoztunk a szlovákiai, magyar származású Nemes Endrével is, aki a hitleri fasizmus elől menekült annak idején Svédországba, s akit én nagyon nagyra becsülök. A közelmúltban érkezett halálhíre nagyon lesújtott. Az ő tervei alapján készült munkák ott vannak például a legrégebbi stockholmi bankban, vagy a Volvo gyár központjában, Göteborgban is. — Hol mindenütt találhatók már az itt kivitelezett alkotások? — Hát, az országnak és a világnak is nagyon sok helyét kellene felsorolnom, ezért inkább úgy mondanám, hogy itthon szinte minden állami szerv és intézmény, külföldön a legtöbb csehszlovák külképviseleti szerv székhelyén, állami adományként több nemzetközi intézményben, s ma már néhány jelentősebb képzőművészeti múzeumban is. — Az előbb említette, hogy a kivitelezés döntő mértékben a szövőnők ügyességén, szaktudásán múlik. Mi a mestersége tulajdonképpen az Önt körülvevő hölgygárdának ? — A gobelinszövő szakmát tanulták ki, ám a hároméves tanulmányi idő után még legalább tízéves gyakorlat szükséges ahhoz, hogy a mesterségbeli tudást teljes egészében elsajátítsák. Egyrészt nagyon jó színérzékkel kell rendelkezniük, másrészt kellő művészi, alkotói érzék is kell ahhoz, hogy értsék a sokszor merőben eltérő alkotói elképzelések „nyelvét" is. Tudja, nem is lehet velük kapcsolatban csak mesterségről beszélni. Én, ha ez kerül szóba, mindig a zenét, a zenészeket hozom fel összehasonlításként. Számukra, ha úgy vesszük, a falikárpit terve egy partitúra, s ahogy egy zenekartól elvárják, hogy az adott partitúrát magas művészi szinten interpretálja, ugyanez az elvárás lányainkkal, asszonyainkkal szemben is. Egy-egy alkotás kivitelezését nálunk is egy „team" végzi, mondjuk egy „kamarazenekar", s tagjainak egyformán hangoltaknak kell lenniük, hogy egyformán fejezhessék ki magukat, hogy benne legyen ebben az együttalkotásban az a bizonyos „muzikalitás", a képzőművész elgondolásának megértése. NÉMETH GYULA Fotó: a szerző 8
