A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-14 / 11. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — beszélgetés Magyarics Vincével, az SZLKP Dunaszerdahelyi (D. Streda) járási bizottságának vezető titkárával Kongresszusi küldöttek Németh Gyula: ZENE SZÍNEKRE, szövőszékre Gál Sándor írása Gyimesi György új könyvéről Fister Magda: ÖSSZEGEZÉS ÉS ELŐREPILLANTÁS Dr. Vörös Zoltán: ÚJ TÉNYEK AZ URÁNUSZRÓL Címlapunkon riportkép A fa igazi érték című riportunkhoz Fotó: M. Halóin A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Péterné Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: RNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Ön két éve a Slovosivo vezér­­igazgatója. Kérem, mutassa be ol­vasóinknak a vállalatot. — Azzal kezdem, hogy a Slovosivo egy ideje már nem vállalat, hanem tröszt, tudományos, termelési társulás, melynek ke­retében több vállalat mellett hét kutatóinté­zet, tizenkilenc állami birtok tömörül, — mintegy tizennyolcezer alkalmazottal, száz­ezer hektárnyi földterülettel. Működési programja rendkívül szerteágazó, hiszen mezőgazdasági, ipari, kutatási területeket ölel fel, amely területek a tröszt népgazdasá­gi küldetése szerint szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Programunk az új növényfajták előállítása és nemesítése, nem utolsósorban pedig a szaporítása is. Ennek megfelelően az általunk művelt százezer hektáron állítjuk elő a szlovákiai vetőmagszükséglet 50—60 szá­zalékát, ezen túlmenően pedig mezőgazda­sági üzemekkel és szövetkezetekkel szerző­déses viszonyban szaporittatjuk is a vetőma­got, — a virágmagtól kezdve a zöldségen, a gabonaféléken keresztül egészen a facseme­tékig, felölelve szinte a fogalom teljes skálá­ját. Üzemeinkben ezt az anyagot feldolgoz­zuk, elosztjuk és a kereskedelmi vállalatain­kon keresztül forgalmazzuk. Ily módon fele­lünk tehát Szlovákia teljes vetőmag- és sza­porítóanyag szükségletének biztosításáért. Kivételt csak a szőlővenyige képez, mert a borászat programjához tartozik. Évi két és félmilliárd koronás forgalommal 260 millió koronás tiszta haszonnal dolgozunk. — Tudomásom szerint ez a szer­kezeti átszervezés az Ön vezetése alatt körvonalazódott, melynek megvalósítása még természete­sen folyamatban van. Milyen el-' képzelések szerint és milyen gon­dokkal jár ez a folyamat? — Alapelvnek tekintjük, hogy az eddiginél sokkal intenzivebben kapjon helyet a mun­kánkban a tudományos kutatás minden elér­hető eredménye, és azok a műszaki vívmá­nyok, csúcstechnikának számító berendezé­sek, amelyek alkalmazása a modem üzem­­szervezésben ma már elkerülhetetlen. Mert bár az emberi képességeket tekintjük a leg­felsőbbrendűnek, el kell ismerni azt is, hogy az élet nagyon sok területén ma már a technológia sokkal megbízhatóbb. Mondok egy példát. Nálunk a legszigorúbb technoló­giai fegyelemre van például szükség a vető­magok szántásánál. Amíg a szárítók hőfokát egy élő, tehát szubjektív munkaerő köteles szabályozni, addig számtalan motiváció okán megtörténhet, hogy a szárítót túlheví­tik; és máris tökretették a mag csíraképessé­gét. Ezzel nem csak az adott pillanatban keletkezik kár, hanem megindul e kár hatvá­­nyozódásának folyamata is. Egy ilyen jellegű vállalkozásban a korrektség úgymond terme­lőerőnek tekintendő. — A Slovosivo most már magába elosztotta a kistermelőket ellátó Semexet is. Milyen előnyökkel számolhat ezután a kistermelő? — A kistermelőknek a zöldség és gyü­mölcs megtermelésében nem kicsi a szere­pük. Létre kívánunk hozni egy olyan egysé­ges, országosan elterjesztett üzlethálózatot, ahol a vetőmagtól a növényvédő szerekig mindent forgalmazni szeretnénk. Kisgépet, szakirodalmat, szaktanácsadást, termelői technológiákat és azok teljes eszközkínála­tát. De hadd tegyem itt hozzá, hogy a mezőgazdasági tárca a legmodernebb mű-NÉMETH JENŐ — a Slovosivo vezérigazgatója 1931-ben született Ekecsen. A polgári is­kola befejezése után munkásként, majd gyakornokként dolgozott a nagymegyeri (Čalovo) állami gazdaságban. 1950-ben gazdasági iskolára ment Lévára, (Levice) de a következő tanévben már Komárom­ban folytatta, ahol akkor nyílt meg a magyar tannyelvű gazdasági iskola. Érett­ségi után, 1954-ben Prágában, a mezőgaz­dasági főiskola közgazdasági szakán foly­tatta tanulmányait, melynek utolsó évfo­lyamát már a nyitrai főiskolán végezte, ahol 1959-ben diplomázott. Agronómus­­ként kezdett dolgozni, nem sokkal később járási főagronómusként folytatta, majd szülőfalujában megválasztották a szövet­kezet elnökének s ezzel egyidőben a járási pártbizottság elnökségi tagjának is. Ezt követően két évig a dunaszerdahelyi járá­si pártbizottság mezőgazdasági titkára, 1966-tól 1969-ig pedig a járási termelési igazgatóság élén töltötte be az igazgatói tisztséget. 1969-től 1984-ig a Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági miniszterhelyettese volt és 1984-ben ki­nevezték a Slovosivo vezérigazgatójává. szaki felszereléssel készül a piaci termékek minőségének szigorú ellenőrzésére, az egész­ségvédelmi normák betartásának szabályo­zására. — Beszéljünk Németh Jenő ma­gánéletéről. — Feleségemmel, két lányommal Duna­­szerdahelyen élek. A szülőföldemen tehát, a Csallóközben. Pár napja gyakorló nagyapa vagyok, ami igen felemelő érzés. Kötődöm ehhez a tájhoz, a földhöz, az itt élő emberek­hez, akiket úgy érzem, személyes ismerő­seimnek, barátaimnak tekintek — szinte ki­vétel nélkül. Ismerem a mentalitásukat, be­csülöm a ragaszkodásukat, a képességeiket, munkaszeretetüket. Nem tudnék soha elsza­kadni. A magánélet fogalmát jórészt a sza­badidő fogalma tölti ki. Nekem kevés a szabadidőm, — bár amikor a munkaidőmről kérdeznek, mindig nyolc órát mondok, mert nyilván nagyképűség lenne huszonvalahány, akár huszonöt órás munkaidőről beszélni, ami képletesen sem fedheti mindig a valósá­got. Én nagyon szeretek dolgozni, kivált, ha ez a munka alkotó jellegű. — És mennyiben az ? — Azt hiszem, teljes mértékben, — amire abból következtethetek, hogy a napi operatí­­váktól eltekintve, csaknem abszolút mérték­ben alkotó jellegű. A gondokkal együtt per­sze. Mert a feladat gondja a feladat öröme is lehet. Egybetartozik. Valahogy úgy, ahogy az emberhez a legszebb tulajdonságként tarto­zik hozzá a munka szeretete. Persze, abban az értelemben, hogy az igazi, az emberhez méltó munka csak az, amit örömmel végez., Modem fogalmazással szólva, én mindig iparkodtam megvalósítani önmagamat a munkám által. Ez gyakran sikerült. — Sokat utazik... — Igen, ez szükséges velejárója annak, amit csinálok. Szerencsére én az autóban írni is tudok, de elkerülhetetlen munkaesz­közömmé vált a diktafon. Azonkívül olvasni, sőt aludni is tudok a kocsiban, ami külön szerencse. — Fáradt? — Amikor fáradt vagyok, akkor megpróbá­lok kikapcsolódni, megpihenni. Nem életele­mem a fáradtság. — Tudom, hogy szeret olvasni. — Erről csak annyit, hogy része az életem­nek. Boldogtalan lennék nélküle. De ne men­jünk bele, mert ez hajnalig is eltartana. — Akkor beszéljünk az orchideák­ról. — Az sem egy rövid téma, ám legyen. Aki ismer, az tudja rólam, hogy az orchideák bolondja vagyok. Nem csak a szépségük nyűgöz le, de a tudatalattiban nyilván ott dolgozik az a tényező is, hogy orchideát nevelni sokkal nehezebb, mint mondjuk .pa­radicsomot. Prsze, a legtöbb vonatkozásban a kettő egyenértékű, mert hiszen paradi­csomot, karalábét, gombát termelni is ugyan­úgy magasfokú emberi teljesítmény, mint megszerkeszteni egy gépet. Én azért foglal­kozom az orchideával, mert mindig is von­zottak a nehéz feladatok. Szeretem megkí­sérteni akár a lehetetlent is — ha az a saját számlámra megy, a kockázat egyszemélyes. Ez szélesebb értelemben is igaz, de immár az ésszerűség határain belül. — Orchideát nevelni talán éssze­rű? — Korántsem, hiszen nem értékesítésre nevelem az orchideákat, hanem első­sorban önmagukért, a szépségükért és a feladat szépségéért. Amikor a családi há­zunk elkészült — lapostetős — nekiálltam és kivéstem a szobám mennyezetét. A rés fölé egy kis üvegházat építtettem, a rés alá pedig egy szűköcske csigalépcsőt. Ebben a kis üvegházban voltak az orchideák. Azóta sike­rült építenem a kertben is egy üvegházat. Menjünk, nézzük meg talán. Megnéztük. Nem hittem a szemem­nek. Erről csak annyit, hogy úgy tudom, -az orchidea hivalkodó virág. Németh Jenő or­chideái gyönyörűek, lenyügözőek, de a hival­kodás valahogy hiányzik belőlük. Mégis tö­kéletesek. Olyanok, mint az orchidea, a dél­amerikai őserdők vadontermő orchideáinál is olyanabbak. Talán azért, mert személyesen is szereti őket valaki. KESZELI FERENC Gyökeres György felvétele 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom