A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
EMBERI SORSOK NEVELOT1SZT — NŐI BÖRTÖNBEN REAN BIKCSENSZTAEV: A modern barát A dolog úgy kezdődött, hogy eltűnt a házmesterünk. Azt, hogy nem jött három napon át, már szinte megszoktuk. A negyedik napon azonban többnyire be szokott állítani, mivel némi lelkiismeretfurdalást érzett. Most viszont hiába vártuk őt a negyedik napon is. Szaladtunk a gondnokhoz. — Csak ne nyugtalankodjanak az én emberem végett — mosolyodon el az rejtélyesen. — Valóban nincs okuk aggodalomra. — De az udvaron már minden a feje tetején áll! — Nem olyan vészes a dolog — válaszolt magabiztosan a gondnok. — Új időket élünk. Csak nyugalom. Mintegy két hónapon keresztül várakoztunk. Az udvarunk úgy nézett ki, mint egy erdei tisztás hétvége után. Egy reggel óriási ládát cipeltek az udvarunkba. Pillanatok alatt megjelent a házmester is. Az érdeklődőknek büszkén jelentette ki: — Továbbképzésen voltam. Ezentúl munkámban az itt látható elektronikus barát segít majd. Öt perc múlva az egész udvar tudja, hogy házmesterünk egy szupermodern számítógépet hozott magával, amely egy másodperc leforgása alatt egymillió műveletet képes megoldani. Az udvart gyermeksereg özönlötte körbe, hogy láthassák a számítógép gombjait nyomogató és a válaszokra váró házmestert. Egy hét múlva valamennyien tudjuk, hogy udvarunk területe 4 275 négyzetméter, ebből 121,817 négyzetméter aszfaltozott. Az udvar közepén található nagy gödör három köbméter vizet képes elnyelni. Megtudtuk továbbá azt is, hogy valamennyi lakos az utcáról 2.17, a házból pedig 1,3 gramm port hord az udvarra. Számításaiból kiderült, hogy udvarunk a szennyezettséget illetően városi viszonylatban a 113. helyet foglalja el, a kerületben a 284., az országban pedig a 825. helyen állunk. Világviszonylatban a 3 825. hely a miénk. Hétfőn láttuk utoljára a házmestert. Büszkén simogatta a számítógép oldalát, majd így szólt barátjához: — Elmegyek. Az aspirantúrát szeretném elvégezni. Sok szerencsét! A házmester jelenleg a disszertációs munkáján dolgozik. De ha látnák az udvarunkat! Fordította: Susla Béla HOGYAN ÖLTÖZTEK A GYEREKEK? Bármily furcsa, csak a XVIII. század második felében terveztek először gyermekruhákat, mégpedig Angliában, és éppen a francia Rousseau forradalmi nevelési elveinek hatására. Addig az előkelők gyermekei ugyanazt a ruhát hordták, mint a felnőttek, nemegyszer magasított sarkú cipővel. Velázquez, Corot és Renoir képein is láthatunk ilyen öregesen öltözött, valósággal szánalmas kislányokat és fiúcskákat, akik szinte belemerevednek á ruhába, amely mozgásukat, járásukat is gátolja. Hát lehetett így felszabadultan játszani, futni, hempergözni ? A szülők mégis nehezen álltak rá, hogy gyermekeiket szellös, higiénikus és praktikus ruhába bújtassák. Az olyan ruhák, amelyekben a gyermekek valóban szabadon mozoghatnak, széles körben csak a XX. században terjedtek el. Malámé dr. Müller Erika nevelési csoportvezető hazánk egyik női büntetésvégrehajtó intézetében. Harmincnégy éves, tíz esztendeje dolgozik ebben a munkakörben. — Hogyan lesz egy fiatal nő nevelőtiszt? — Édesapám is jogász, az ő szűkebb szakterülete szintén a büntetésvégrehajtás. Diákkoromban sokat beszélgettünk a büntetőjogról. Számomra apám még most is példa. Mindig szigorú, következetes volt és munkájuk alapján Ítélte meg az embereket. Természetesen a rabokat is. Volt egy naplója, oda jegyezte be a munkájával kapcsolatos észrevételeit. Ennek alapján egyénenként döntött a jutalmazásban, a büntetésben. Egyetemista koromban én is kerestem annak lehetőségét, hogy büntetőjoggal foglalkozhassak. Például a tudományos diákkörben ez volt a választott témám, a szakdolgozatomat pedig kriminálpedagógiából írtam. Tetszik ez a munka, hiszek benne. Meggyőződésem, hogy az emberek formálhatók és a büntetésvégrehajtás során változást lehet elérni náluk. — Mindennapi munkája mennyire van befolyással az emberekbe vetett hitére? — Munkám révén pontosabb lett az elképzelésem az életről. Bizonyára meghatározza szemléletemet, hogy a börtön sajátos körülményei között élek, hiszen rengeteg tragédiát és kudarcot látok. Ez mégsem jelenti azt, hogy különösebben megváltoztam volna. Talán nincs annyi illúzióm, de változatlanul hiszek az emberben. — A munkaidő leteltével a „benti" dolgokat el tudja felejteni? — Nem. Sőt, munkát is szoktam hazavinni. Foglalkozásokra, értékelésekre, beszámolókra többnyire otthon készülök. — Sokat tartózkodik bent? — Ha kell, hát a nyolc órán túl is maradok; de úgy vagyok ezzel, hogy az embernek óvnia is kell önmagát. Nemcsak az egészségre gondolok, hanem a lelki épségre. Fizikailag is, szellemileg is tanácsos regenerálódni. Ebben a munkakörben nagyon fontos, hogy lelkiismeretes és áldozatkész legyen valaki, de nem jó, ha túlságosan kifárad. Ilyen helyzetben ugyanis már nem biztos, hogy eléggé fogékony az újabb problémákra. — Mi bántja leginkább? — Amikor nem tudjuk valakinek megnyugtatóan rendezni a szabadulása utáni körülményeit. Például nincs lakása, mert időközben felbomlott a házassága vagy kitagadták a szülei. így hát nincs hová mennie. Előfordul, hogy levelezünk munkahelyekkel, gyámhatósági pártfogókkal és mégsem sikerül megnyugtató körülményeket találni. Őszintén bánt, ha valaki szabadul, de bizonytalan körülmények közé lép ki. Hasonlóképpen bánt. ha visszaesést látunk valakinek a magatartásában egy ideig fegyelmezett, alkalmazkodó a börtönben, aztán egyszercsak szembehelyezkedik a renddel. Ilyenek például az úgynevezett nyelösök. — Akik különböző tárgyakat lenyelnek. Például zsilettet, varrótűt, biztosítótűt... A pszichológusok szerint ritka, hogy az illető valóban öngyilkos akar lenni. Inkább azt akarják, hogy külön foglalkozzanak velük, vagy presztízst kívánnak szerezni a társaik előtt. Mi igyekszünk velük szigorúan beszélni, az orvos azt magyarázza el nekik, hogy a belső szervek milyen könnyen sérülhetnek, ám ők elérték céljukat: kórházban lehetnek, ahol más emberekkel kerülnek kapcsolatba s addig sem kell dolgozniuk. — Tapasztalatai alapján a társadalom miként tekint a börtönlakókra? — Gyakorta előfordul, hogy amikor szabadul valaki, akkor sem a munkahely, sem a család nem akarja befogadni. Fontos lenne, hogy a civilek tisztában legyenek azzal, hogy itt is emberek élnek és dolgoznak, akik elkövettek ugyan bűncselekményeket, de sok esetben megjavulnak, ezért el lehet felejteni ügyes-bajos dolgaikat. — Ki kaphat eltávozást, esetleg szabadságot? — Aki jól dolgozik, a közösségben aktív, a magatartása megfelelő, otthoni körülményei rendezettek és pénze is van arra, hogy hazautazzék. Ezeket a jutalomszabadságokat főként azért szorgalmazzuk, hogy az elítéltne szakadjon el a családjától. Megfigyeltem, hogy az otthoni emlékek elhalványulásával arányosan válnak egyre nyugtalanabbá az elítéltek. Persze, ez nem jelenti azt, hogy azonnal meghatódom, ha valaki bejelenti, hogy szívesen hazautazna, mert látni szeretné a gyermekét... — Ez nem elég indok? — A börtönben nem. Nyilvánvaló, hogy szereti a gyerekét, ragaszkodik hozzá. De akkor kellett volna ezzel számolnia, amikor a bűncselekményt elkövette. — Milyen tapasztalataik vannak azokkal, akik hazamehetnek látogatóba ? — Ha várják őket a hozzátartozóik, akkor az otthon töltött idő alatt csökkennek a börtönártalmak, és szinte kicserélten jönnek vissza. Rendbeszedik magukat, kizökkennek a letörtségből. — Nem a fordítottja történik? Hiszen ismét vissza kell jönniük ... — Ez valóban rossz érzés, de az eltávozási engedélyt kapott elítéltek zöme mindig gyűjt annyi energiát, ami segíti őket a továbbiakban. — Olyasmi nem fordul elő, hogy valaki megtoldja a szabadságát? — Nem jellemző. És hát nem is nagyon érdemes késni még egy napot sem, hiszen az ilyesmi fegyelmi vétség. — Gondolkodott azon, hogy mi lett volna, ha más pályát választ? — Az évfolyamtársaim annak idején szinte megrökönyödtek, amikor megtudták, hová készülök. Már akkor azt válaszoltam nekik, hogy nyilván fogalmuk sincs arról, mennyire sokrétű az itt végzendő munka. Jó jel, hogy a büntetésvégrehajtásban, a nevelési szolgálatban egyre szakképzettebb emberek dolgoznak. Munkánk külön részterületét jelenti például az elsőbűntényesekkel való szakszerű foglalkozás. Önálló szakcsoportot alakítottak belőlük ahol klubfoglalkozások is vannak. Ha elitéit vezeti a „klubot", akkor olvasnak, kézimunkáznak, zenét hallgatnak. Amikor viszont nevelő a foglalkozásvezető, akkor a mindennapi élet problémáiról, a családról beszélgetnek. Arról, hogyan is alakulhatott ki sajnálatos helyzetük; mi várja őket. ha kimennek? Mindig az a téma: mi lesz ha ...? Néha szinte felüdülnek egy-egy ilyen foglalkozás után. — Vannak egyéni, sajátosnak mondható nevelési elvei? — Igen, de ezek olyan közhelyeknek hangzanak. arpit el sem szeretek mondani. Bízom az emberekben és türelmes vagyok. Még akkor is, ha van, aki visszaél ezzel. Ha rajtam állna, én elsősorban a bűnmegelőzést szorgalmaznám. A börtönben ugyanis már nehéz dió az átnevelés. Társadalmilag is, emberileg is. (mik-) SZERENCSÉS KEZZEL VÁLASZT, HA AZ IWA SZILÁRD NÖVÉNYI I V ZSÍRT VÁLASZTJA húsfélék kirántásához, sütéséhez, dinszteléséhez, tortamázak, leveles és kelt tészták készítéséhez Gyártja a 19
