A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
úgy képezték ki, hogy egy bizpnyos ponton a hegy tetején vésővel és kalapáccsal elkezdtek lefele kivájni egy gúlát. Az alkotás csodálatos. Kajlásnátha már brahman templom, Siva istennek szentelve. (Siva hazája a Kajlása hegy volt a Himalájában). Ellorában békésen megférnek egymás mellett a különböző vallások templomai — buddhisták, brahmanok, dzsina vallásúak. Mind Ellora, mind Adzsanta ma már csupán műemlék. Itt láttam azonban élő templomokat is a keleti parton és Dél-lndiában. Az egyes templomok papjai és istentiszteletei között nagy a különbség. Míg Muktésvar templomának idős papja nagyon jó színvonalú történelmi tájékoztatást adott templomáról, és megengedUandicsa Mandír kapuja. Ide irányul a Rat Dzsátrá körmenet. Nem hindu nem léphet be ide Csamundi Hill — Majszur mellett. A templom udvarán fából készült szent szekér áll, ezt használják a körmenetek alkalmából te, hogy résztvegyek egy áldozati szertartáson,. addig a szomszéd Kédarésvár templomának papja rámkente a Hanúmam majomisten domborművén folyó piros festéket és addig üldöztetett papjaival további baksisért, amíg ott nem hagytam az aznapi ebédpénzemet. A templomvárosok úgy alakultak ki, hogy a kezdet kezdetén felépült egy kis szentély, amelybe csak a papok mehettek be. A szentély köré védőfalat építettek. A zarándokok a fal körül telepedtek le. De mivel különböző kasztoktól származtak, építettek egy további falat és az alacsonyabb kasztok csak ezen kívül tanyázhattak. A folyosókon kereskednek is, s összeolvad a bazár és a templom. Tanulmányutamon főleg a középkori bráhman művészetet tanulmányoztam. Történelmi és mai összefüggéseiben az ősi kultúrát igyekeztem megismerni és megérteni. KUBICSKO KUCSERA KLÁRA A szerző felvételei GYERMEKEKNEK warn CSICSAY ALAJOS Vacsora után a kisrókák hízelegve bújtak anyjuk ölébe. — Mamuska, mesélj valamit! — Jól van — mondta rókamama —, mesélek, de előbb mosakodjatok meg, fogat is mossatok és bújjatok be az ágyikóba! Meg is mosakodtak, meg is fésülködtek, pizsamát öltöttek magukra és csendben lefeküdtek. A rókamama nagyon meg volt elégedve szófogadó csemetéivel, csak azt nem tudta, miről meséljen nekik. Valahány mesét elkezdett, a gyerekek azt mondták ásítva: — Hallottuk. — Hát persze, hogy hallottátok — szólt közbe rókapapa. — Hiszen nincs az erdőnek olyan vadja, madara, melyről mamátok nem mesélt volna már. Én amondó vagyok, mivel nagy gyerekek vagytok már, illenék, ha igaz történeteket is hallanátok. Van is a tarsolyomban egy, csak félek, ha elmondom, nem tudtok miatta elaludni. — Krimi? — kérdezte a legszemfülesebb kisróka. — Olyasféle. — Az jó lesz. Az embergyerekek is szeretik a krimit. Kilestem őket, amikor tyúkvadászaton jártam az egyik udvarban. — Hát ez az! Ti csak úgy jártok-keltek az emberek között és nem tudjátok, milyen veszedelmes dolgot műveltek. Vegyétek tudomásul, hogy minden élőlény közül legravaszabb az ember. — Az ember? — csodálkoznak a rókafiak. — Hiszen az emberek meg éppen azt mesélik a gyermekeiknek, hogy mi vagyunk a ravaszok. — Az csak mese. Mi legfeljebb, ha óvatosak vagyunk. A ravaszság egészen más, az a gonoszság barátja. — Hü a nemjóját! — vakarta meg a fejebúbját a legnagyobb kisróka, és tágranyílt szeme a kíváncsiságtól. — Akkor azt mondd meg papa, hogy lehet felismerni a ravasz embert? Mert ugye, mégsem mindenki egyforma ? — A ravasz embert nehéz felismerni fiam. Jár-kel az erdőben, mintha csak sétálna, s a lelkében gyalázatos terveket forral. A vállán nagy lyukas botot cipel, s ha rájön a hopparádé, tüzes gyöngyöket köpköd belőle. Akinek egyszer kilyukasztja a bundáját, az búcsút vehet tőle. — Az embertől? — A saját bundájától, te szamár. — És mi lesz a lyukkal? — Befoltozza a szűcs. — De ostoba vagy! Te nem a bundádat félted, hanem a lyuk miatt aggódsz? — Hallgassatok már! — lármázott a legöregebb rókafi. Csend lett, csak a családfő töprengett hangosan. — Csak tudnám, hogy hívják azt az izét a vállán? — Mit apuska? — Hát persze, a puska. S látjátok, amivel elsüti, azt meg ravasznak nevezte el. A kisrókák félve összebújtak, valamit sugdostak egymás fülébe, de az apjuk még nem fejezte be a mondókáját. — Azért nem kell ám mindjárt megijedni, ha az erdőben embert láttok! — Mit tegyünk hát? — kérdezték a gyerekek. — Mit, mit? Járjatok túl az eszén, akkor továbbra is azt hiszi, ti vagytok a ravaszabbak. Illusztráció: L. MIKA BARAK LÁSZLÓ: íDcoosaíoá) ©0003 COC A meseíró sorsa, életének sava-borsa: a mese. Naphosszat mesét költ, sőt éjnek idején is, amikor a sok-sok gyermek álompillangókat kerget, hócsatát vív izzó nyárban, vagy téli strandolásban leli kedvét, avagy épp' a meseíró meséiben kóborol... A meseíró sorsa, életének sava-borsa : az álom. Mert szavamra, naphosszat álmodja a mesét. Amikor aztán valóban álomra hajtja ősz fejét, álmodik tovább: ugyancsak mesét, amely végtelen, akár a tündérek fátyla, amelyet egyedül neki írtak, hogy ráteríthesse a világra ... Miben különbözik Buratino a tükörképétől ? ________________________ 21
