A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
EMBERI SORSOK A RECEPT Az orvostól gondterhelten távoztam. Nem éreztem jól magamat, no meg a fejem is fájt. Ezért az orvostól kapott receptet — bevallom, kissé hanyagul — éppen csak belegyűrtem a zsebembe és elindultam a legközelebbi gyógyszertár felé. Amikor a gyógyszertárban rám került a sor, szó nélkül átadtam a pult mögött álló gyógyszertárosnőnek a papírszelvényt és türelmesen várakoztam. A gyógyszertárosnö rápillantott a receptre, aztán odalépett a polchoz és elém tett egy nagy üveg orvosságot. Háromszor naponta egy kávéskanálnyit, — mondta, ráütötte a pecsétet a receptre, majd visszaadta. Megköszöntem és bedugtam a hasas üveget bő aktatáskámba. És már indultam is, mert mielőtt még hazatérhetek kifeküdni az influenzámat, kénytelen leszek még elintézni néhány halaszthatatlan ügyet. Sajnos, azt nem is vettem tudomásul, hogy a már amúgy is gyenge emlékezőtehetségem a fejfájásomtól még rosszabbá vált. Amikor átvágtam az utcán egy vaskereskedés felé. észrevettem mellette egy gyógyszertárat is. Valami ködlött az agyamban arról, hogy az imént az orvosnál jártam, tehát valamiféle gyógyszert kéne ezért kiváltanom a gyógyszertárban. Serényen beléptem a helyiségbe és átadtam az idősebb gyógyszerésznek a papírt a zsebemből. A gyógyszerész leengedte szemüvegét a homlokáról az orrára és elolvasta a receptemet; majd visszatolta a szemüvegét a homlokára és újra elolvasta a kezében levő papírt. Végül is fejjel lefelé fordította a receptet és harmadszor is elolvasta. Aztán meg úgy szólt, hogy — hm —, és a következő pillanatban ott feküdt előttem a pulton egy apró dobozka, teli sárga tablettákkal. — Fájdalom esetén kettesével, — magyarázta a gyógyszerész, — de legfeljebb hat - tablettát naponta, — tette hozzá, majd rácsapta a gyógyszertár pecsétjét a receptemre és visszanyújtotta, a tablettákkal együtt. Köszönetét mormoltam és távoztam. A következő bevásárlások után különböző élelmiszerboltokban már szinte elviselhetetlenül sajgott a fejem. Homályosan visszaötlött még az agyamban, hogy ilyen esetben valamiféle tablettát kéne bevennem. De amikor a kezemet a zsebembe dugtam, csak a receptet tapintottam ki benne. Btántorogtam a legközelebbi gyógyszertárba és szótlanul odahelyeztem a receptet a pultra. A gyógy szertárosnő megnézte a receptet, majd sajnálkozva tekintett rám. — Mindjárt kész lesz, — mondta mentegetőzve. — Azokat a cseppeket magunk készítjük. Kérem, üljön le addig amoda a székre ... Nem is tudom, meddig üldögéltem a gyógyszertárban, azon a kemény széken. Valószínűleg már lázam is volt. Csak akkor nyitottam ki a szememet, amikor a gyógyszertárosnő felém nyújtotta az üvegecskét és a cseppentőt. — Öt cseppet minden négy órában, — ismertette rutinosan a kellő tudnivalókat. — Lehet kockacukorra is. És ne felejtse a receptjét! — adta vissza gondosan a papírszelvényemet amelyre előbb még rányomta a gyógyszertár pecsétjét. Már csak annyi erőm maradt, hogy megköszönjem, belegyömöszöljem a cseppeket az aktatáskámba és végre hazavánszorogjak. — Ne haragudj. — mentegetőztem a feleségemnek, amikor otthon ijedten fogadott és nyomban az ágyba hajszolt — de nem váltottam ki a kabátodat a tisztítóból. Tudod, nem éreztem jól magamat és már ném volt elég erőm még oda is elmenni... — nyújtottam vissza a feleségemnek a tisztító szelvényét. — Rendben van, rendben van, csak pihenj le, — nyugtatgatott a feleségem, mialatt hideg borogatást tett a homlokomra. Akkor pillantott rá végül is a tisztító szelvényre. — De kérlek, mondd már meg. hogyan lehetséges az, hogy erre a tisztítói szelvényre három különböző gyógyszertár pecsétje van rányomva ? HOCMAN GÁBOR MIT JELENT AZ S.O.S. ? Odüsszeusznak természetesen eszébe sem juthatott S. O. S. jeleket leadni, midőn hajótörést szenvedett de még az ükunokájának az ükunokája is legfeljebb ha palackpostával küldhetett a tengerről segélykérő üzenetet. Mivel a hajózás sok veszedelemmel járt, és meglehetősen gyakoriak voltak a hajótörések, később kitaláltak más segélykérő módszereket is; riasztó ágyúlövéseket rakéta- és zászlójelzéseket adtak le vészhelyzetben, azonban ezeket csak viszonylag közelről lehetett látni, hallani. Gyökeresen csak a múlt század legvégén, a szikratávíró feltalálása után változott meg a helyzet. Akkor lehetett először egyezményes, jól továbbítható segélykérő jel megfogalmazására gondolni. De még ez sem ment könnyen. Az első rádiótávírászati konferencián, amelyet Berlinben rendeztek 1903-ban, a C.Q.D., illetve az S.S.S.D.D.D. betűket javasolták segélykérő jelül, ám megegyezés nem született Három év múlva azután összeült egy újabb értekezlet. Ezen az S.O.E. jelzést ajánlották, amely már tetszett a résztvevőknek. Csupán az E-t kifogásolták benne, mivel annak egy pont a távírójele, és ez könnyen összetéveszthető más jelekkel. Ezt az E-t módosították S-re, így alakult ki a most már félreérthetetlen S.O.S., a három rövid, három hosszú, három rövid morzejelből álló vészjelzés, amelyet végül mindenki elfogadott. A három betű eleinte semmit sem jelentett, csak később találták ki hozzá azt az angol mondatot, amelynek rövidítéseként ma is emlegetik a vészjelzést: Save Our Souls, azaz „Mentsétek meg lelkeinket!" Az utólag mesterségesen kiötlött szöveg kétségtelenül találó, a lényeg azonban a változatlanul jól továbbítható jel. amelyet észlelve minden környező adó köteles haladéktalanul felfüggeszteni adását, hogy az S.O.S. vételét az éterben semmi ne zavarja. A cseh és a szlovák igazságügyminisztérium, illetve az egészségügyi minisztériumok Állami Népesedési Bizottságai a válások mélyrehatóbb okainak felderítésén dolgoznak. (ÚJSÁGHÍR) Két példa a sok ezerből : 5 H. Géza és felesége kereken két évtizedig élt egymással békében két és fél szobás lakásukban. A férfi időnként betért a közeli italboltba egy-egy fröccsre. Évekig nem is származott ebből semmiféle bonyodalom, mígnem megismerkedett itt egy nála jóval fiatalabb nővel. Addig iszogattak együtt, amíg vonzalom keletkezett köztük. H. Géza beadta a bontókeresetet és ivócimboranőjéhez (van ilyen?) költözött. Pontosabban: ingázott a két lakás között. A válóper során a bíróság a lakást megosztotta. Igen ám, de a volt férj szeretné elérni, hogy elvált felesége hagyja ott a lakást, esetleg cseréljen H. Géza új feleségével... A magára maradt asszony tanácstalan. Az együttlakást, vagy a fölajánlott lakáscserét elvi okokból utasítja vissza; egyéb cserére viszont nincs módja, hiszen ehhez volt férjének beleegyezése is szükséges. A válóper befejeződött tehát, az igazi perpatvar azonban csak most van kialakulóban ... 5 Mindkettőjüknek ez már a második házasságuk volt, ahol egy-egy gyermekük született. Ezúttal négyhavi ismeretség előzte meg esküvőjüket. Az asszony hamarosan eladta saját házát és férjéhez költözött. A kertért, épületért kapott pénzt új, közös építkezésbe fektette. Az élet azonban úgy hozta, hogy igen rövid együttélés után civódások, veszekedések zavarták meg a tulajdonképpen még ki sem alakult harmóniát. A férj már az esküvőn szemrehányást tett az asszonynak: miért nem volt kedvesebb az ő lányához, bezzeg a saját fiát alig győzte körülugrálni ... Ez a nézeteltérés elsimult ugyan, de egy szűk esztendő elteltével egyre sűrűbbé váltak a konfliktusok, végül pedig kölcsönös gyűlölködéssé fajultak. A bontóper most van folyamatban — párhuzamosan egy hasonlóval. ahol az asszony szintén fölégetett mindent maga mögött, és most az a veszély fenyegeti, hogy lakás nélkül marad. — Bizonyos helyzetekben szinte érthetetlen az emberek magatartása — tűnődik dr. Mária Čechovičová, Bratislava IV. városkörzetének tanácsvezető bírónője. — Olykor türelmetlenül belevetik magukat egy új házasságba. pénzzé tesznek mindent, gyakran közös építkezésbe kezdenek és még mielőtt az új ház felépülne, elromlik hőn óhajtott házasságuk. Ilyenkor aztán bíró legyen a talpán, aki megítéli, mennyi pénzt fektettek az új, közös vállalkozásba, s abból mennyi az egyiké, mennyi a másiké?... A statisztikai adatok kérlelhetetlenül bizonyítják, hogy hazánkban egyre emelkedik a válások száma. A felek bontókereseteik leggyakoribb okaként az elhidegülést és a házastársi hűség megszegését említik. A bevezetőben idézett újsághír jelezte országos akció célja ezért a válások indítékainak minél árnyaltabb diagnosztizálása, s az ehhez kapcsolódó társadalmi, illetve egyéni „gyógymód" megtalálása. Az előkészületben lévő széles körű vizsgálat részleteiről dr. Pavel Haas, a CSSZK Igazságügyi Minisztériumának osztályvezetője és több szlovákiai szakértő tájékoztatta a minap az újságírókat. Az eszmecserén ismét szóba jött. hogy a fiatalok sok tekintetben felkészületleneknek és meggondolatlanoknak bizonyulnak, ráadásul a házasélethez sincs meg a kellő kitartásuk. Btérő a helyzet az idősebbeknél, esetleg a másodszor-harmadszor házasulandóknál. Ők jobbára érett ésszel, rendszerint bizonyos elképzelésekkel határozzák el magukat erre az életbevágó lépésre; ám ha élettársukban nem találják meg az ideális partnert, akkor célszerűbbnek látják felbontani házassági köteléküket. Gyakorlati példák sora mutatja, hogy a válóperekben gyakran szerepel okként a hűtlenség. Lényegében nincs ebben semmi különös. hiszen minden idők klasszikus válóoka a házastársi hűség megszegése volt. Csakhogy azelőtt, legalábbis a periratok tanúsága szerint, főleg a férfiak voltak a kezdeményezők; napjainkban viszont az egyenjogúság és a nők anyagi függetlensége ebben a tekintetben is érezteti hatását. — A válások elsődleges okaira, az együttélés megszakításának indítékaira szeretnénk szociológiai igényű vizsgálatunk keretében fényt deríteni — mondta sajtótájékoztatóján Haas doktor, majd hozzáfűzte, hogy kerületenként két-három olyan bíróságot szemeltek ki, ahol a tapasztalatok szerint különösen gyakoriak a válóperek. Az itt dolgozó bírák, a bontópereket megelőző békítő eljárások keretében, kérdőíveket nyújtanak majd át a feleknek (külön a férjnek és külön a feleségnek), akiktől több kérdéscsoport keretében mintegy félszáz kérdésre várnak őszinte választ. A szóban forgó kérdések első csoportja a házastárs személyi tulajdonságairól „faggatódzik”. A második kérdéskör bizonyos tények és élethelyzetek elé állítja a kérdezettet, akit feleleteiben ily módon szinte vallomásra késztet; a harmadik kérdéscsoport célja pedig rávilágítani arra, hogyan látja az egyik és másik házastárs a kettőjük nevelése, szokásai és természete közötti különbségeket, de több kérdés foglalkozik a házasélet szexuális vonatkozásaival is. A szakemberek úgy tervezik, hogy az így nyert válaszok számítógépes feldolgozása után nyert adatokat a pszichológusok, a jogászok vagy akár a pedagógusok is hasznosítani tudják majd mindennapi munkájukban. Például a házassági tanácsadók tevékenységében, hiszen ezeket az intézményeket elsősorban a fiataloknak kellene gyakrabban látogatniuk. Már csak azért is, mert a mai tizenévesek túlnyomó többsége jólétben nevelkedik. A szülök elkényeztetik őket, s így szinte törvényszerű, hogy önálló életet kezdve nehezen viselik el a családalapítással járó gondokat, a nyakukba szakadó kényelmetlenséget, az indulás éveinek szükségszerű lemondásait. A mai fiatalok mentalitására jellemző, hogy nem szívlelik a megalkuvást és a felesleges terhektől is igyekszenek megszabadulni — ami a gyakorlatban sok esetben a bontókereset benyújtását jelenti. A tapasztalat azt mutatja, hogy a házastársaknak, főként a fiataloknak, nagyobb érdeklődést kellene tanúsítaniuk a házassági tanácsadók kínálta segítség iránt, mert ha egyszer elhatározták, hogy elválnak, akkor már nehéz lebeszélni őket tervükről. (mik-) 19
