A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
HÉTVÉGI LEVEL A minap, szokásos lapszemlémet tartva, megdöbbentő tudósításon akadt fönn a tekintetem: a januári hétvégek egyikén — tehát péntektől vasárnapig — összesen 1119 közlekedési balesethez szállt ki a rendőrség. A szóban forgó három nap alatt történt baleseteknek 14 halálos áldozata és 32 súlyos sérültje volt, a gépjárművekben pedig kereken négy és fél millió korona kár keletkezett. Ezek az adatok már önmagukban is riasztóak, ám ennél is fölháboritóbb, hogy a közlekedés fegyelmét súlyosan megsértőknek több mint 40 százaléka ittasan karambolozott! Számomra érthetetlen, hogy akad olyan ember, aki poharazgatás után volán mellé mer ülni. Józan ésszel ugyanis nehéz elhinni, hogy bárki — járművel vagy gyalog — azzal indulna útnak, miszerint ha törik, ha szakad, ő aznap szántszándékkal közlekedési balesetet okoz. Ha netán a szerencsétlen körülmények hatására mégis bekövetkezik a nem óhajtott esemény, akkor nyilvánvalóan nem beszélhetünk szándékosságról, hanem gondatlanságról. Az ittas vezetés azonban olyan szabályszegés, amely minden esetben szándékos bűncselekménynek minősül. A törvény ugyanis ennek tekinti az alkoholizált állapotban okozott közúti balesetet, s megfelelően szigorú büntetéssel sújtja. Természetesen, nem számíthatnak kíméletre azok sem, akik szerencsére nem idéztek elő tragédiát az utakon, ám beszeszelve ültek a volánhoz, ami a rutinellenőrzések keretében derült ki róluk. Nem titok, hogy sokan bocsánatos bűnnek tartják az ittas vezetést, ha a véralkoholszint 0,8 ezrelék alatt van, mondván: az ilyesmi pusztán szabálysértés. Ne boncolgassuk most e tévhit fonákságát. Tény, hogy a szabálysértési törvény ebben az esetben is lehetővé teszi a szigorú elbírálást. Nevezetesen a jogosítvány bevonását még akkor is, ha az enyhén spicces volánforgató semmi galibát sem okozott a forgalomban. Az illetékesek nem is titkolják: a cél az, hogy mindenkitől bevonják a jogosítványt, aki ittasan vezet. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy mind többen kockáztatnak, hogy növekszik azoknak száma, akik részegen ülnek volánhoz. Hadd tegyem hozzá ehhez azt is, hogy a közlekedés biztonságával foglalkozó szakemberek gyakran megjegyzik: a tetten ért, beszeszelt sofőrök akadnának többen is, ha sűrűbb lenne az ellenőrzés. A teljes igazság kedvéért azonban szólni kell arról is, hogy a forgalom biztonságát nem csupán az ittas vezetők veszélyeztetik. A statisztikai adatok tanúsága szerint mind több gyalogos okoz részegen balesetet, s nemegyszer saját életével fizet érte. Országos viszonylatban az ittasan előidézett közlekedési baleseteknek több mint egy harmada írható a gyalogosok számlájára. Ha mindehhez a szabálytalan parkolás, az áthaladási elsőbbség meg nem adása, a gyorshajtás okozta gondokat is hozzászámítjuk, akkor bizony hosszúra nyúlik a kifogásolnivalók sora. A józan ész, a saját és mások testi épségének s életének megóvása mindenkit önmérsékletre int. Nem csupán a bevezetőben idézett statisztikák olvasásakor, hanem mindig és mindenütt. Harmincót évvel ezelőtt Nevada államban kezdték meg az amerikai atomkísérleteket. Az évforduló napján, január 27-én nagyméretű felvonulást rendeztek a japán békeaktivisták a hirosimai Béke Parkban. Követelték az atomfegyverekkel való kísérletezés beszüntetését és elítélték az Egyesült Államok csillagháborús terveit. A felvonuláson részt vettek az 1945-ben Hirosimára ledobott atombomba robbanását túlélők is. VISSZAPIIIANTO JANUAR '86 Jegyzőkönyv aláírásával ért véget Moszkvában a csehszlovákszovjet gazdasági és tudományos-műszaki kormányközi bizottság 26. ülése. Küldöttségün-SZERDA 22 két Rudolf Rohliček, a Szövetségi Kormány aielnöke, a szovjet delegációt pedig Alekszej Antonov miniszterelnök helyettes vezette Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Bratislavában fogadta Vlagyimir Monahovot, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségé-CSÜTÖRTÖK 23 nek gazdasági tanácsosát és Jurij Malkovot. a csehszlovák atomerőmüvek építésével foglalkozó szovjet szakembercsoport űj vezetőjét. A komplex lakásépítés keretében mintegy 45 millió korona ráfordi tással épített egészségügyi központot avattak Bratislava Petržalka városnegyedében. Az ünnep-PÉNTEK 24 ségen részt vett Gejza Slapka, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkára és Ladislav Martinék, Bratislava főpolgármestere. Visszatért Moszkvából Adenbe Heidar abu Bakr Attasz, a Jemeni NDK miniszterelnöke, ideiglenes államfő és Abdái Aziz Dali külügy-SZOMBAT 25 miniszter. Hazaérkezése után az ANA adeni hírügynökségnek nyilatkozva Attasz megelégedéssel szólt moszkvai tárgyalásairól. Tuöela spanyol varosban többezres tüntetést tartottak tiltakozásul az ország NATO-tagsága ellen. A tüntetést együttesen rendezte meg több politikai párt, szakszervezeti, beke- és ifjúsági szervezet, VASÁRNAP 26 s résztvevői a NATO-tagság megszüntetése mellett követelték a Spanyolországban levő amerikai katonai támaszpontok felszámolását is. Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök Tokióban a parlament megnyitó ülésén állást foglalt a japán—szovjet kapcsolatok „valóban stabil alapokon" történő fejlesztése mellett. Program-HÉTFŐ 27 nyilatkozatában értékelte Eduard Sevarnadzének, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának a Szovjetunió külügyminiszterének nemrégen Japánban tett látogatását. Stockholmban megkezdődött az európai bizalom és biztonság erősítéséről, a leszerelésről folyó konferencia 9. fordulója. Oleg Grinyevszkij. a stockholmi tanácskozáson résztvevő szovjet kül-KEDD 28 döttség vezetője az újabb forduló megnyitásának előestéjén a moszkvai televízióban kijelentette: Stockholmban remény van a sikerre, de az idő rövid és több probléma még megoldatlan. ■ Megrendüléssel vettük tudomásul, hogy Varga János elvtárs, a CSKP régi harcosa, a Csemadok Központi Bizottságának egykori titkára, a HÉT nyugalmazott főszerkesztője Bratislavában, január 23-án, 63 éves korában váratlanul elhunyt. Elvtársunkat, barátunkat, egykori munkatársunkat január 30-án kísértük el utolsó útjára a bratislavai ružinovi temetőben. A végtisztességadáskor a Csemadok és a HÉT szerkesztősége nevében SIDÓ ZOLTÁN, a Csemadok KB elnöke az alábbi búcsúztatót tartotta: Kegyeletadásra, végső búcsúzásra gyűltünk össze, gyászban állunk Varga János elvtárs koporsója körül. Ismerjük az élet rendjét; tudjuk, születést elmúlás követ, mégis a halálhír mindig megrendítő. E döbbenetben végiggondoljuk a távozó életútját. A gömöri Alsókálosról, elvtársunk, hosszú, küzdelmes úton jutottál el a vezető beosztásokig. Az elsők között értetted meg az új idők szavát s teljes meggyőződéssel sorakoztál fel a szocialista kultúra istápolóinak sorába. A Csemadok megalakulását követő évben már a kerületi bizottság titkára, két évvel később a központi bizottság vezető titkára lettél. Ugyanazt az ügyet szolgáltad a pártapparátus munkatársaként is Visszatérve a kulturális szövetségünk kötelékébe, ismét titkárként, majd képes hetilapunk, a Hét főszerkesztőjeként és a pártszervezet elnökeként felelősségteljes szolgálatot teljesítettél nyugdíjba vonulásodig. Tisztségeidben is megmaradtál egyszerű munkásembernek. A közösségnek éltél, és a legnehezebb időkben is hű maradtál elveidhez, a munkásosztály eszméihez Nem rejtetted véka alá véleményed még akkor sem, ha azzal — akár feletteseid, akár munkatársaid közül — többen nem értettek egyet Veled. Örültél a nemzetiségi kulturális mozgalom minden sikerének, de óva intettél a túlértékeléstől mindenkit Megfontoltan szemlélted fiatalabb munkatársaid szárnypróbálgatásait tanácsokat osztottál, biztattál, de ha szükségét érezted, keményen mondtál ítéletet mint azok, akiket szilárd meggyőződés hevít Emlékezni fogunk Rád, s nem csak megpillantva szerény szülőházad Gombaszögre menet a kanyargós gömöri út alatt, hanem mindennapi munkánk szervezése során, és a Hetet olvasva, hisz ez mind magán viseli a Te kezed nyomát is. Sok időt és erőt áldoztál a közügyeknek, kiérdemelted volna, hogy az idő is bőkezűbb legyen Hozzád. Nem így történt Hatvanhárom évesen közülünk végleg eltávoztál. Most itt vannak koporsód körül volt munkatársaid, elvtársaid, barátaid és elbúcsúznak Tőled. Elbúcsúzunk Tőled, akik örökösei vagyunk kitartó tenniakarásodnak, akik új feltételek és új igények közepette, új utakat keresve folytatjuk munkád. Varga János elvtárs, elbúcsúzunk Tőled, akik ma kegyeletadásra gyűltünk össze, és gyászban állunk szülőhelyedtől oly messze került koporsód körül. Emléked megőrizzük! 3
