A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 1. szám
e ... Úgy, Hilda fiam, elég lesz ... ezt a Szerencsére a két varrat már megvan, a negyediket már nem éreztem , .. Jöhet a kapcsokat Telekes adogatja. Mindjárt jód meg a skalp... Izé ... várjatok vége a vesszőfutásnak, még egy utolsó csak... jódozni Vajda fog ... vagy mégis kitörést kell elviselni, inkább ... nem, a Feri jódozzon ... a bics- —Lazán! az Isten... lazábban! Hogy kázást majd Vajda úr fogja csinálni... markolsz bele, édes fiam, a szeretődbe Vajda főorvos megrezzen az úr szó gú- markolj így bele, nem egy frissen vágott nyos megnyomására. De valami furcsa hasfalba ... na. meg vagyok én veletek ... büszkeség árad el benne, ugyanakkor az Megvan végre? Köszönöm szépen! Ez nekarca kipirosodik. tek tizenöt perc? Persze, azt hittétek, — Igen, igen. Vajda úr... éppen hogy mert nem érek rá az órát nézni közben ... magácskára vagyok kiváncsi... mert Hát vegyétek tudomásul, tizennyolc és fél olyan foghegyről szokta venni ezeket a percig tartott, szégyen, gyalázat! Lemosni, kisebb herniákat... hát most szeretném lemosni, és gyerünk! Hol a János?! A tulajdon hasamon érezni, csakugyan tolóágynak rég ott kellene lenni! Meddig olyan biztos-e a keze ... Jól van, Feri fiam, emeljem a lábam?!... Kollodium, semmi elég a jódból meg a jóból... nézze, a más ... főorvos úr türelmetlen, alig várja, hogy Vajda kipirult arccal sürgölődik, mialatt felmetélje a belemet... régen feni már a a beteget átrakják a tolókocsira. Széttolja fogát, igaz? az ajtót, előrefut. És a tanár szeme, oldalt, rávillan az Vesztére! elképedt orvosra. Az orvos kezében meg- — Maga csak maradjon, főorvos úr — áll a borszeszböl kiemelt kés, ahogy elfog- inti le az állig betakart professzor. — Majd lalja helyét az asztalnál. a Hilda lekísér a szobámba. Magukból — Hát most egy darabig nem koptatom egyelőre elég. Vizit előtt lesznek szívesek a szám, a tükröt akarom figyelni... Tehát benézni hozzám. figyelem. Masztizol, kendő, tizenkét cse- De ahogy a kocsi elgördül a sóbálványrebogár... Második kvadli, harmadik nyá meredt első asszisztens előtt, az ajtójód ... Bicska (Ferde jngvinális)... Érlekö- ban, a tanár oldalt fordítja fejét, jobb keze tés előtt tupfer, nem az ujjaddal pan- kinyúlik a takaró alól. És lehalkított hangcsolsz, mint ahogy szoktad ... A funicu- jában valami dörmögő, lágy kis mosoly lust mutatóval emeled, meg vagyok ért- bujkál, önelégült békéjével egy jól sikerült ve?!... A többit majd meglátom... Vi- leckéztetésnek. gyázz, kész, mehet!... — Nna ... Praclit... Egy pillanatig se A kés végigszalad a hasfalon. Telekes hittem, hogy holmi Horkayra rábízhamár törli a vért, Hilda készíti a csíptető tóm ... Már csak inkább olyanra, aki legaollókat. Két percig halálos csönd. Zsír alig lább tőlem tanulta ... Egész jó volt, és a van a barna, katonás bőr alatt, a lebeny tizennyolc perc se baj ... Nna ... És nem ezüstös csillogással buggyan elő a szét- kell mellre szívni, ha néha ordítok tárt seben. Csak furcsa, hogy az ernyedt egyet... a tüdőt is foglalkoztatni kell, bőrnye nem tolul utána, mint ahogy ... ki nem igaz? Még soha olyan ember nem kell emelni, mielőtt lekötné... Hm... hallott ordítani, akit nem szerettem! Vifurcsa ezzel a tömlővel hogy nem bugy- szontlátásra! gyan elő ... A főorvos úr még ott érzi tenyerén az — Aha! — szólal meg gúnyosan az ope- öreg csontos kéz melegét, mikor a kocsi rált. — Aha!... A sebész keze megrándul. eltűnik a folyosó sarkán. — Na mégis rájön a főorvos úr?!... Mintegy álomban fordul vissza. Telekes Vagy nem? ... Kíváncsi voltam ... Egy kis vidáman rángatja a kesztyűt. Teli torokból meglepetés, persze, és rögtön eláju- nevet, már messziről kiabál. lünk... Hát talán tovább kéne keresgél- — Hát mit szólsz ehhez? Óriási, mi? ni... Az bizonyos, hogy valahol van ... Fényes alak, barátom, mondom neked — Na, mégis. Csakhogy!. . . Most majd egy ilyen nincs több a világon! Becsületemre, kicsit mócsingolunk, igaz?... a resectió az utolsó szigorlaton nem drukkoltam így! ráér.. . Közben kicsúszik a esik, akkora Vajda merengve áll a műszerek előtt, a haematomát kapok, mint egy dinnye .. . csipeszek közt babrál. Telekes izgatottan A sebész elvörösödik. hadar tovább. — Nna?!... Nna? ... Most mit kell ten- — No és te ... amit veled véghezvitt... ni, vajon mit, úristen! Mi?!! jó lenne, ha Láttam rajtad, egy zabszem nem sok... megmondanám... mi?!... Csak hát ha Amellett legszívesebben a képére borítotvalaki olyan kényes a sebészbecsületé- tad volna a mócsingosvödröt — éppen re . . . annak tudni kell ... És ha nem szó- jókedvedbe talált! És ami a legszebb — lók?!... Mi?! Én most egy szegény beteg azt, remélem, tudod, hogy a műtét egyálvagyok .. . nem súghatok .. . segítsen ma- talán nem volt indikálva —, ezt a sérvet gán a főorvos úr, ha tud! tíz évig lehetett volna még hordani kötés Vajda homlokán izzadságcseppek gyön- nélkül, igaz? Te tudtad, hogy van neki? Én győznek. Megfeszíti magát... Hirtelen bizony isten nem tudtam! Hirtelen rájött eszébe jut... Negyedik ujj! A kipreparált, az öregre — mondom neked, nincs ki lekötött csonkot megragadja a makkfogó- mind a négy kereke! Fantasztikus! Minval, átszúrja és leköti. Az izmot vastag dent összevéve, azért büszkék lehetünk fonállal felvarrja . . . Utolsó öltés! — azt hiszem, egyedüli eset... Mi az, — Csakhogy végre! — bólint az operált, megkukultál? megvetéssel. Vajda áll a szoba közepén, az üres te-Telekes átveszi Hildától a befűzött fona- nyerét nézi, mintha sohase látta volna lakat, három darabot, átadja Vajdának. még. Vajda kettőt letesz a kendőre, a harma- — Te — szólal meg egyszer különös, dikkal belenyúl a sebbe. idegen hangon, és tovább mered a tenye— Jobb oldal! — ordit a tanár. Vajda rébe —, nem Kapernaumnak hívták azt a nem érti, kapkod, kirántja a tűt. várost? ... — Jézus Mária! Most meg kirántja! — Miféle várost? Megörültél? Nem arra mondtam, boldogtalan! A két — Ahol... ahol a Mester... megjelent másikra! Ezerszer mondtam már, hogy a tanítványok előtt... és Tamást... a jobb kéz felöl teszem le, ha a ballal köny- hitetlent... rákényszeritette . . hogy az nyen el akarom érni... Miért nem teszi ujjával nyúljon be ... a sebbe .. . amit az mindjárt a feje tetejére? Miért nem prése- oldalán ütöttek... dárdával... büntetéli be az imakönyvébe, azt a keserves ... na, sül ... amiért nem hitte el.. . hogy a meg vagyok én áldva magukkal! langésznek ... külön törvénye van ... JÁN STACHO Alfa és omega I Hol végződik a kör? Összesodorni, s mint egy hajszálat feltekerni a dalt (újból és újból, éjről éjre, megint és megint napról napra, földön is, égen is), hajszálból tekert körbe belekényszeríteni a dalt, a dalt! A körnek (éjszaka és lemezjátszók!), minden körnek csak egyetlen közepe van ? 2 Ki? Megérezni a terhet (a Föld, a szárnyakat lehúzó föld, a nagyvonzású föld!) akár az ujjhegyekkel is (és a vért és az illatokat!), s a liliomokkal együtt emlékezetből ismételgetni a lobogók selymét (a gondolkodó tűz szikráival szétfröcsögő illatokat!): mennyi, ó, mennyi tapogatózás! Ó, bakelitlemezekkel telezsúfolt éjszaka! És a forgás! 3 A végtelen? A mérhetetlen csillaghullásban a férfi (elindulni a lábujjakkal, a talpakkal kitapogatni az utakat!), az ábrándozó, ámokfutó férfi, ős-Ádám ivadéka, megtalálta a földgolyó közepét! Anyám! 4 A törvények? ■ Az élet: a világosság kivonása (forog az éj fekete lemeze, csikorog a tű ra csillagok véseteiben)... az élet a tűz önbecsmérlése (szájtól szájig csak pengék nyúlnak és csókok), íme a kozmikus képlet (elhalt sejtek a rózsában és a borjas üszők hasában is), íme, a bűvös kör számolásmódja. IÓ, betlehemek megszentelt fénye! A kéz! A kéz? I De meddig, ó, meddig ér az ember Í hatalma ? (Hiszen senkim sincsen, aki kenyeret adjon, s arcomra téve illatos asszonytenyerét, elcsendesítsen!...) I „Nem elég hosszú a kéz, hogy kenyeret adjon ..." (az évszakok, I a nappalok és éjszakák, a világosság i és gramofon-sötétség váltakozásában)! ■ Vég nélkül fut i a dal köre, megérint... i Hol végződik a kör ■ (hol kezdődik)? (TÓTH LÁSZLÓ FORDÍTÁSA) 15 ■■mmpi
