A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 5. szám
v Galambok a művelődési otthonban A vonatablakból nézem a tájat, a hósipkás hegytetőket, a sziklák párkányán csüngő, csillogó jégcsapokat. Ha megérinteném őket, biztosan csodálatos zene áradna szét a völgyben, ahol egy kis patakocska erőlködik a jégpáncél szorításában. Távolabb, a szántóföldeken a hóban feketéllő göröngyök hirtelen megmozdulnak, nyulak,' fácánok futnak ijedten a vonat zajától, varjak kárognak és billegő szárnyakkal tipegnek odébb. Egy ragadozómadár (rétisas vagy sólyom) kering a hófellegekkel terhes égen, majd megpihen egy száraz fa tetején. A fenyő örökzöld ruháját most hó lepi be, és a lehajló ágak, különös, mesebeli alakokat idéznek fel a képzeletben. A tisztáson friss nyomok vezetnek valahová a messzeségbe. Majd újra változik a kép. Gyerekek szánkója siklik a domboldalon, síelők kapaszkodnak felfelé, hógolyók csattannak a nagykabáton, szinte ide hallom a vidám hancúrozást, a nevetést. A természetet sosem lehet megunni. S míg suhan mellettem a táj, a mindig változó és megújuló, Karel Čapek karcolatai jutnak eszembe, aki annyi szépet tudott mondani a télről. „.. . ott, ahol az ember évek során át a szomszédos háztetőt szokta látni, egyszeriben jégvirágok ezüstpáfrányai, csillogó fenyőgallyai, fehér mohája és legyezőszerű moszatai meredéznek az ablaktáblán. Tessék, csinálja meg ezt valaki egyetlen éjszaka ... Ha varázslat, hát legyen az a javából! ... Ami tegnap fekete, göcsörtös fa volt, az most márványcsillogású, óriás koralltelep; a tegnap még siváran .kopár bozót, most ezüstveretü rácsozat, az ódon lugason a pókhálók ezüstcsipkévé változtak ... A fenyőfák minden tűjét kis sáv szegélyezi... — de minek is mondjam, hiszen olvasóim maguk is tudják ezt, ők is megpróbáltak egy-egy fehérlő gallyat ujjúkkal megérinteni. Tanúi voltak jómaguk is, hogy amikor kisütött a nap, a fák koronája halkan megzizzent és egycsapásra vége lett a fehér pompának. Mit lehet tenni, hiszen csak varázslat volt, és az sosem maradandó." OZSVALD ÁRPÁD Fotó: Dubeň GALAMB-TÖRTÉNELEM — DIÓHÉJBAN A galambokat mintegy 5 000 évvel ezelőtt háziasították Kisázsiában. Sok helyen szent állatként tisztelték őket. Egyetlen ősük a szirti galamb (Columbia livia), amelynek ivadékai számtalan fajtában és formában élnek napjainkban szerte a világon. A galambokat eredetileg kitűnő ízű húsukért tenyésztették, de egyes fajtáit hamarosan postaszolgálatra is fölhasználták. A postagalambokat — mert írásunkban ezekről esik szó — a történelmi idők hajnalán, valószínűleg a föníciaiak használták először, de népszerűségük ma sem csökkent, annak ellenére, hogy az elektronikus hírszolgálat „uralja" a világot. A postagalambokat napjainkban számtalan változatban, főleg versenyeztetés céljából tenyésztik. Tájékozódási képességük bámulatra méltó. Megfelelő edzés és szoktatás után sok száz kilométerről is hazatalálnak. Edzett, igénytelen fajták, húsuk kiváló. Fölhasználják őket más haszongalambok nemesítésére és húshibridek előállítására is. MEGVALÓSULT AZ ÁLOM Légen (Lehnice) a postagalambok versenycélra való tenyésztését több mint másfél évtizeddel ezelőtt kezdték. Kezdetben a pár megszállott galambász még nem alakíthatott önálló szervezetet, így a csoport Csörgei Lajos vezetésével a gombai (Hubice) szervezet keretében dolgozott... Aztán egyre nőtt a tenyésztő kedv a faluban. 1974-ben sikerült is megalapítani a postagaiamb-tenyésztök szervezetét. Azóta a csaknem harminc tagot számláló szervezet évről évre egyre sikeresebb munkát végez. A tenyésztők kitartó, nehézségekkel is dacoló munkája ebben az évben beérlelte gyümölcsét. Megvalósult régi álmuk. Jogot I szereztek a területi postagalamb-kiáilítás megrendezésére, mert az elmúlt két évben a galántai (Galanta) székhellyel működő területi szövetség szervezetei közül ők érték el a legjobb eredményeket. Tavaly december közepén a falu müvelődés.i otthonában 11 szervezet részvételével csaknem 50Ö négyzetméter nagyságú területen 320 postagalambot és 30 dísz- és húsgalambot mutattak be az érdeklődőknek. A kiállítók között többek között ott voltak a légieken kívül a šintavai, nagymegyeri (Čalovo), királyfai (Kráľová pri Senci) povodai és a padányi tenyésztők postagalambjai is. A galambok három kategóriában versenyeztek. A rangsorolásban legmérvadóbb volt a galambok előző időszakban elért teljesítménye, az izomzat fejlettsége, a tollazat szépsége és a szárnyminöség. Ezen elvárások alapján a sportkategóriában azok a galambok versenyezhettek, amelyek az 1984/85-ös idényben a legtöbb díjkilométert repültek. A standard kategóriába azokat sorolták, amelyek legalább 2 000 (hímeknél) illetve 1 600 (tojóknál) díjkilométert repültek. A postagalamb-reménységek kategóriában az 1985-ös születésű galambok kaptak helyet. A kiállított galambokat két nap alatt csaknem ezren tekintették meg. Örvendetes, hogy nagy volt a fiatalok érdeklődése a kiállítás iránt. Jól döntött a szervezőbizottság, amikor a fiataloknak lehetővé tette az ingyenes belépést a kiállítóterembe. A KIÁLLÍTÁS MEGNYITÁSA nagy érdeklődés közepette zajlott le. Ott voltak a postagalambtenyésztők területi és járási szervezeté-12 A TÉL VARÁZSA
