A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-06 / 36. szám
nak teremteni, amelyek csábítóak. — Traktorosok, fejőnők között válogathatunk — mondták. — De bacsónak azt kell felvenni, aki épp jelentkezik. Sőt, könyörögni kell az embereknek, hogy legalább egy évre menjenek fel a tanyára dolgozni. A pénz, a nagy kereset önmagában nem mindig vonzó. Szemléletváltásra is szükség lenne. Vagy utak építésére a tanyákhoz, hogy személyautóval is megközelíthetők legyenek. nyésztés, egyre kevesebb a hozzáértő szakember, a bacsó ... Pedig Szlovákia jelentős része ideális terep a birkatenyésztésre. Sőt, csak erre alkalmas. És nemcsak a terep ideális, hanem rendelkezik a vidék évszázadokra visszatekintő hagyományokkal. És mindehhez még azt is tudom, hogy a gyapjú, a hús, keresett világpiaci termék, sőt, hogy a hazai húsboltokban is hiánycikk a birkaportéka. Mindezekből kiindulva még inkább lehangoló a tény: nem vagyunk élenjárók ebben a tevékenységi ágban, amelyhez pedig kedvezőek a feltételek. A poprádi járás egyik legjobb és legnagyobb birkatenyésztö gazdaságában V. Šuňavában Pavol Chlebovec és Peter Vernavec zootechnikusok az említett tanulmányhoz hasonlóan vélekedtek. Egyebek között ezeket mondták: — Annak ellenére, hogy a járás legjobbjai közé tartozunk, nálunk is ráfizetéses a birkatenyésztés. Olyan tenyészállatokkal rendelkeznek, amelyek sem nem túl szaporák, sem nem tejelnek eleget. így a tervük évente egy anyaállattól mindössze 20 kilogramm sajtot irányozhat elő. Az első osztályú sajt kilójakénti felvásárlási ára mindössze 30 korona ötven fillér. De általában egy kiló sajtért nem kapnak csak 27—29 koronát. Azt is csak abban az esetben, ha olyan bacsóra tesznek szert, mint mondjuk Peter Kudas. Pásztornak egyre kevesebben állnak. A még mindig mostoha életkörülmények, a rengeteg munka egyre kevesebbeket csalogat. Van ugyan bacsókat képző iskola is Szlovákiában, de erről még kevesen tudnak. Peter Kudas mondja: — A fiam a bacsókat képező iskolába akart jelentkezni. A tanítói váltig erösítgették: tegyen le a tervéről, mert ilyen iskola nincs. Erre azt mondtam neki: mondd meg a tanítóknak, hogy apád is ott végzett, három éve tévúton! A pásztorok munkája, életmódja az évtizedek — sőt évszázadok — során alig változott. A lakóhelyektől ugyanúgy távoli, hegyi tanyákon élnek, mint korábban. Villanyáram nincs, a fejőgép számításba sem jöhet. A munka pedig rengeteg. Hajnali háromkor kelnek és megtart három óra hosszat a fejés. Aztán következik a legeltetés, sajtkészítés, majd újra három órát tartó fejés, legeltetés és újra fejés. Ha minden jól megy, tízkor nyugovóra térhetnek és öt óra múlva kezdődik minden elölről. Hétköznap, vasárnap egyaránt. Ezt a tempót — elzárva emberektől, asszonytól, családtól, nem sokan bírják. — Múltkor — végre hosszú idő után — haza mentem és kisebbik fiam azt mondja: apukát tetszik keresni? Hát ilyen a mi életünk! A karámok általában rosszul örzöttek. Gyakran tizedeli az állatokat farkas, medve. Távol vannak az utaktól, ahová a sajtfelvásárlók járnak, így a sajtot hosszadalmasan kell leszállítani, drágák az üzemanyagköltségek. A pásztorokat tisztességesen meg kell fizetni, ha ott akarják őket tartani. Négyezer korona az alapfizetés, plusz minden leadott kilogramm sajtért 13 korona jár. Peter Kudas tavalyi évi jövedelme elérte a százezer koronát. Mondják a zootechnikusok és a pásztor, hogy még a gazdaságon belül is sokan irigylik tőle ezt a temérdek pénzt, ám helyette nem igen akad szakember. Szlovákiában a juhtenyésztésre kitünően alkalmas számos terepen lehetne, sőt kellene is olyan juhtenyészetet kiépíteni, amely nyereséget hozhatna: Ehhez azonban beruházásra, megfelelő minőségű anyaállományra lenne szükség. Aztán korszerűsíteni kellene a telepeket, valamint a sajtkészítést. Olyan munkafeltételeket kellene a pásztorok-A látottak és hallottak alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy az elmúlt évtizedekben a juhtenyésztésre nem fordítottunk elegendő figyelmet. Azokból a meglévő értékekből, hagyományokból éltünk, amelyek az évszázad első évtizedeiben ránk maradtak. Csakhát ez ma már nem elegendő. Az egykori munka- és életkörülmények már nem felelnek meg sem az állatoknak, sem a juhászoknak. Az öreg bacsók lassan kihalnak. Gondoskodni kellene a megfelelő utánpótlásukról is. Az ország nagyobbik része aranybánya lehetne a juhtenyészet számára. Sajnos, jelenleg nem az! Ám változtatni lehet, sőt szükséges. A szakemberek feladata, hogy azokon a területeken, amelyek mezőgazdasági szempontból semmire sem alkalmasak, teremtsenek korszerű juhtenyésztést. Szlovákia a juhtenyésztés területén gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Ezekre a hagyományokra építve kellene előbbre lépni, kellene megteremteni a jövedelmező juhtenyésztést. Lehetőség van rá. Akarni kell! BALOGH JÁNOS A szerző felvételei 13
