A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-30 / 35. szám
szép volt — mondta, azzal kituszkolta a lakásból a fiatalembert. — Jó utazást! Katalin visszament a szobába. Leült az ágy szélére. Elkeseredett és fáradt volt. Hirtelen, mintha csak a falból lépett volna elő, azt a magas fiatalembert látta maga előtt, akivel a hídon találkozott össze, s mintha még a hangját is hallotta volna: „Ki vagy, mi vagy ... talán hivatásos!?" Erre a gondolatra elsírta magát. Végigvetette magát az ágyon, s fejét belefúrta a párnába. CSERESÉKNÉL szombaton dél tájban csengett a telefon. Cseres riportot írt, Cseresné a konyhában foglalatoskodott, Gábor pedig tévézett. — Vedd fel, Gabi! — szólt ki a konyhából Cseresné. — Szia, Gábor!... Felébredtél, te hétalvó!? — hallatszott a vonal túlsó végéről Zsuzsa hangja. — Remélem, nem feledkeztél meg az ígéretedről?! — Hogy őszinte legyek, nem vettem komolyan a meghívásodat, gondolta, csak tréfálsz. — Azt adja neked a magasságos, hogy ne gyere el! — fuvolázta Zsuzsa fenyegetőn. — Reggeltől sürgök-forgok. mint egy megszállott, te meg ... Gábor! Ha nem jössz el, hívom a rendőrséget és megbilincselve hozatlak ide! — Jó. hogy mondod, legalább időben eltűnhetek hazulról — fogta Gábor viccesre a szót. — Ne vacakolj. Gabikám, komolyan megharagszom, ha nem jössz el. Ugye, eljössz? — El hát hiszen már három napja koplalok ... Nem tudom mit és mennyit készítettél, de figyelmeztetlek: ha kevésnek bizonyul, téged eszlek meg! — Akkor megfürdök, hogy gusztusosabb legyek — vette át Zsuzsa a terélkodó hangnemet. — Igyekezz, várlak! — Igyekszem, szia! — Ki volt az? — kérdezte Cseresné kíváncsian. — Anyu, anyu, mintha nem tudnád!... Zsuzsa hivott meg egy kiadós, ünnepi ebédre. — Mire fel? — Be akarja bizonyítani, hogy milyen jól tud főzni. — Mi a csoda! — nevetett fel Cseresné. — Hát csak menj, de ne feledkezz meg a jónevel ésröl! — Mit értsz jónevelés alatt, anyu? — Mit tudom én ... hát azt, a jónevelést! — Egyenesen üljek az asztalnál, mintha karóba húztak volna, és evés közben ne csámcsogjak, s ne csapkodjak a két könyökömmel, mint a repülni tanuló kismadár!? — Menj. te bolondos! — ütötte hátba apró öklével Cseresné a fiát. — Mit veszel magadra ? — Mivel szmokingom, frakkom nincs, úgy gondolom, megfelel a farmer is, a kopottabbik. — Inkább a világos öltönyödet vehetnéd fel, borong, eső is lehet — aggodalmaskodott Cseresné. Sehogy sem tetszett neki, hogy a fia farmerben akar beállítani Zsuzsáékhoz, megszólhatják. Akkor jutott eszébe, hogy Zsuzsa egyedül van, hiszen a szülei a Tátrában üdülnek. — Különben a te dolgod ... — Elégedetten ment vissza a konyhába ... talán lesz valami a két gyerek kapcsolatából, lehet, hogy ez az „ünnepi ebéd" végérvényesen összeédesiti őket. GÁBOR egykettőre összekapta magát és elindult. Útközben jutott eszébe, hogy virág nélkül azért illetlenség volna beállítani. Vásárolt három szál tűzpiros rózsát. (Folytatjuk) Hallottukolvastukláttuk KIÁLLÍTÁS Gyermekjá tékok A nyári szünidőben a bratislavai Mirbachpalota II. emeletén gyermekjáték-kiállitás nyílt, amelyet nemcsak a gyerekek, de a felnőttek és — amint megfigyeltem a kiállítás vendégkönyvét — a hazánkba látogató turisták is érdeklődéssel néztek meg. Ez inkább kamarajellegű kiállítás, egy közepes nagyságú teremben kb. 160 játék található kezdve a 1. század végétől egész napjainkig. Az üvegfalak mögött elhelyezett emelvényeken ügyesen csoportosították a korabeli játékokat. Csak a legérdekesebbeket, a korra jellemzöeket állították ki. Olyanokat, amelyeket a régi cseh és német játékgyárak készítettek. Az elrendezés kitűnő hangulatot teremt és közelebb hozza az akkori világot. Megelevenedik egy múlt századi iskolaterem, padokkal, nebulókkal, tanítóval és iskolai segédeszközökkel. Egy polgári szoba belseje, kárpitozott bútorokkal, faragott székekkel, asztallal. sőt aranyozott, cilinderes függölámpával. A közepén ott ül a csikós nadrágos háziúr, a púderozott göndörhajú asszonysággal együtt. Az egész szobából még ha játék is, valami előkelő unalom árad. Mellette egy felhúzható biliárdasztal, éppen a fehér golyóra célzó fiatalemberrel. (Kedvem lett volna felhúzni, vajon a férfi eltalálja-e a golyót. Most értettem meg, hogy miért tették üvegfal mögé a játékokat.) Az akkori idők legjobb típusú motorkerékpárja is készen áll az indulásra, akárcsak a hintóbán ülő kislány. Színes golyók, kirakókockák, kis vonatok, konyha, fürdőkád. Persze mind pléhböl. A miniedérryek porcelánból, akárcsak a mosolygó babafejek. Csak az ólomkatonákat öntötték valódi ólomból, keményen harcolnak a homokkal beszórt csatatéren. Minden emelvény után más-más korba lépünk. És legvégül elérjük a mát. A műanyagok kora és visszatérés a legrégibb anyaghoz, a fához. Egy modem játszósarok fogad, stilizált favonattal, famalaccal, színes ülőkékkel, asztallal, műanyag gyöngyökkel. Röpke félóra alatt századok gyermekvilágán, a fantázia birodalmán utazunk keresztül. Búcsúzóul még a fehér falról visszatekint ránk a bábjátékok közül a királykisasszony és a csúf boszorkány.-ozsvald-KÖNYV Arthur Bloch: Murphy törvénykönyve A sorban előttünk álló veszi meg a kiszemelt árut, vagy épp akkor fogy el, amikor mi kerülünk sorra; a rendszeresen késő vonatra akkor érkezünk késve, amikor az pontosan indul; egy megvásárolt eszközhöz csak akkor olvassuk le a használati utasítást, amikor előzőleg már minden további lehetőséget kipróbáltunk; stb. Ugye ismerős jelenségek! Lépten nyomon találkozunk velük, de talán már annyira megszoktuk őket, hogy nem is tudjuk tudatosítani igazán. „Ami el tud romlani, az el is romlik," — hangzik a Murphy-törvóny, a könyv alaptétele, amelyet további törvények, folyományok, axiómák szabályok, posztulátumok sokasága követ. Sok közülük mindennapjaink élményeit, eseményeit felidézve mosolygásra fakaszt, van amelyeknél csak azt a tényt szögezhetjük le: „Ez valóban Így van...", de akad köztük olyan is. amellyel nem feltétlenül kell egyetértenünk. Tény mindenesetre az, hogy szinte valamennyinél érvénybe lép Zymurgy első rendszerdinamikai törvénye: „Ha felbontasz egy gilisztakonzervet, csakis egy számmal nagyobb konzervdobozba tudod a gilisztákat visszagyömöszölni." Az elolvasottakhoz önkéntelenül is új törvényeket alkotunk... További elmélkedések helyett lássunk néhányat a törvények közül, lles törvénye: Mindent lehet egyszerűbben csinálni. A természet perverzitására vonatkozó törvény: Nem lehet előre sikeresen eldönteni, hogy a kenyérnek melyik oldalát érdemes megvajazni. Miller törvénye: Nem lehet tudni milyen mély egy pocsolya, amíg bele nem lépünk. Hartley első törvénye: Elvezetni könnyű egy lovat a folyóhoz, de ha arra is rá tudod venni, hogy háton ússzék, akkor valamit tényleg elértél. Pardo első posztulátuma: Ami jó csak akad az életben, az vagy törvénytelen, vagy erkölcstelen, vagy hizlal. A kötettel az olvasó, igazi könyvcsemegéhez jut, amely aligha lesz arra ítélve, hogy a könyvszekrény valamely polcán porosodjék. A könyvet angol eredetiből Hernádi Miklós fordította, s Réber László frappáns grafikái teszik még élvezetesebbé. Puntigán József ülés György: Várak dicsérete Illés György képeskönyvének sikere is bizonyítani látszik, hogy az ifjúsági könyvkiadó nemcsak felfedezte, de folyamatosan ki is tudja elégíteni jeles történelmi emlékeink felé forduló érdeklődésünket. Sikerének titka, témája mellett minden bizonnyal abban lelhető, hogy tömörségre törekszik, mondanivalóját arányosan osztja el és kitűnően illusztrált. Magyarán: jól olvasható, mindenki számára hozzáférhető. A képeskönyv összesen kilenc Arpád- és Anjou-kori királyi várat vesz számba, bemutatva azok rövid történetét, miközben elsősorban a fontos személyiségekre és eseményekre összpontosít. A királydrámák Esztergomában megelevenedik előttünk István, László, Könyves Kálmán, Bánk bán kora, majd a törökkori csatározások eseménysora Balassival, aki itt áldozta életét A középkori Visegrádról szóló fejezetben Salamon király hányattatásairól. Mátyás fényes udvartartásáról és a korona elrablásáról olvashatunk. A Székesfehérvárról írott fejezet valószínűleg a könyv legolvasmányosabb része. Varkovits György és Wathay Ferenc várkapitányok tragédiája, a törökkori harcok fejezetei minden bizonnyal feledhetetlen olvasmányaink maradnak. A diósgyőri vár kapcsán felidézhetjük a Nagy Lajos korában oly népszerű és színes lovagi játékok légkörét. A szerző ezután a középkori Buda titkaiba avat be bennünket. Ezen belül útmutatást kapunk a várdomb alagútjainak kísérleteiről, a nemrég feltárt Zsigmond-kori kőlovagokról. Mátyás páratlan könyvtáráról és a vár látványos ostromairól a törökkorban és 1849-ben. Ezután a hazafiság „vitézlő oskolájáéba. Eger várába kalauzol bennünket Illés György, ahol ugyan mi másról olvashatnánk, mint a hős Dobóról, ki 1552-ben oly elszántan védte meg a várat a török túlerővel szemben. A Perényiek Füzér várához kapcsolódó megkapó legendája szép színfoltja a kötetnek. Tokaj és Veszprém az előzőeknél nem kevésbé érdekes, de nem olyan gazdag bemutatása zárja a kötetet. A könyv ízléses kiállításáról Borbás János fotói és sok szép korabeli metszet és rajz gondoskodik. Himmler György Garai Gábor: Legszűkebb hazám A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg Garai Gábor legújabb verseskötete Legszűkebb hazám címmel, ebből vett át a Madách 500 példányt a közös könyvkiadási egyezmény keretében. Garai Gáborra már bemutatkozásakor, az 1958-ban megjelent Tűz-tánc című antológiában fölfigyeltek. Azóta közel 20 kötete jelent meg. Közéleti költőnek is nevezhetnénk Garait. de fölösleges leszűkíteni egy gazdag költői termés profilját hiszen Garai annyira sokszínű és sokszálú költő, hogy a világ dolgainak minden rezzenését megtalálhatjuk benne. Új kötete, a Legszűkebb hazám zökkenésmentes folytatása a költő eddigi verseinek, csak talán még koncentráltabban tárja elénk a hétköznapok örömeinek és tragédiáinak verssé párlódott élményeit. De ne gondoljuk, hogy kívülálló megfigyelőként jegyzi versbe a látottakat, tapasztaltakat, szívénlelkén keresztül gyűlik verssé az érzés és gondolat hiszen nem lehet csak külső megfigyelő egy Garai Gábor alkatú lírikus. A kötet recenzense írja: „A költő legszűkebb hazája — mi más is lehetne? — általában a verse, pontosabban: az élet dolgaiból, a világ jelenségeiből mindaz, ami művében verssé válik." Tegyük hozzá, hogy ezek a versek mélyen humánusak és emberközpontúak, s bármilyen jelenséghez is nyúl Garai, versében felfokozott érzelmeket, együttérzéseket, töretlen emberi gesztusokat találunk. Igaz. hangja kissé fanyar és kesernyés, mert rádöbben az emberi élet múlandóságára, különösen, ha eltávozott írótársainak állít emléket: „Ezek a féléber délutáni álmok/ ott a halál-határon imbolygó ágy felett,/ nem rajzolták ki tüzetes képedet; valami fájt csak és valami csak sugárzott./ Nem, nem hittem, hogy egyszer arra rezzenek./ hogy eleven valódban állsz előttem,/ félhomály szennyéből kivetközötten./ és te szólsz hozzám — nem a képzelet." (Féléber délutáni á'mok) Garai Gábor új versei olyanok, mint a dércsipte gyümölcsök, az élet késő őszét őrzik, de annál izesebbek és becsesebbek, egy gyötrődő lélek igaz vallomásai.-dénes-15
