A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-22 / 47. szám

Következő számunk tartalmából: Gál Sándor: ESTÉK A TAVON Csanaky Eleonóra: SZÉLJEGYZET Szabó Zsigmond: GÖRÖG FÖLDÖN Miklósi Péter: Párbeszéd Kulcsár Tiborral az Ifjú Szívekről Ozsvald Árpád: MARK TWAIN Mács József: AHOL A KÖVET IS TERMI A FÖLD B. Kovács István: BARANGOLÁSOK GÖMÖRBEN Címlapunkon Adriana Biedrzynska lengyel színésznő, a Képvadászok női főszereplője (Markovics Ferenc fel­vétele) A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Rétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p„ Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13. VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Hétvégi levél Az idén a Csemadok Központi Bizottsága a hagyományoktól eltérően szokatlanul korán tartotta meg őszi plenáris ülését. Tegyem hozzá gyorsan: nem ok nélkül. Az utóbbi évek során ugyanis a tervezési és szervezési tennivalókat jóval előbbre kel­lett hozni a járási és helyi szervezetek szint­jén egyaránt. Mégpedig azért, hogy a helyi szervezetek és a járási bizottságok évi tervei — főleg azok anyagi vonatkozású tételei — bekerülhessenek a hnb, illetve a jnb tervei közé. E megfontolások mellett az is szüksé­gessé tette a plénum korábbi összehívását, hogy a járási bizottságok, s természetesen a helyi szervezetek is időben is jól tudjanak felkészülni az évzáró tagsági gyűlésekre. Az elmúlt évek során már több ízben leírtam, hogy szerintem a helyi szervezetek évzáró taggyűlése a szervezeti élet legfonto­sabb fóruma. Mégpedig azért, mert itt és ekkor egy-egy helyi szervezet vezetősége a tagság előtt ad számot arról a munkáról, amit az elmúlt tagsági gyűlés óta elvégeztek, ugyanakkor itt és ekkor szabják meg a követ­kező évre szóló tennivalók mennyiségét is. Az évzáró taggyűlés az a hely, ahol kialakul­hat a tagság és a vezetőség között az a párbeszéd, amely előbbre viszi, viheti egy­­egy helyi szervezet munkáját, s azon keresz­tül az adott járásét is. így az eredmények és a kudarcok mellett ezek a tanácskozások egy-egy helyi szervezet tevékenységének a minőségéről is képet adnak. Kiderül, hogy milyen a kapcsolat a tagság és a vezetőség között, hogy jó, avagy hiányos az együttmű­ködés. hogy értik-e és tisztában vannak-e egymás szándékával. A Csemadok KB plénumának határozatai, majd a járási bizottságok őszi plenáris ülése­inek határozatai meghatározó módon hatnak a helyi szervezetek munkájának összefogla­lására. Az elvi támogatás mellett a járási bizottságok tagjai gyakorlatilag is bekapcso­lódnak az évzáró taggyűlések előkészítésébe és lebonyolításába. Vagyis a jb plénumának tagjai aktivistákként segítik a helyi szerveze­tek vezetőségét az előkészítő üléseken, mind politikai, mind szervezési szempontból. Ha végiggondoljuk mindezt, akkor kiderül, hogy országos viszonylatban sok száz Cse­­madok-tisztségviselöt aktivizálnak a helyi szervezetek évzáró taggyűléseinek az előké­születei. S ez az aktivitás nagyon fontos tényező szövetségünk szervezeti életének szempontjából. Nem csupán a kölcsönös megismerést és a tapasztalatcserét szolgál­ja, hanem a jobb és a magasabb szinten megvalósuló szervezeti munka megteremté­sét is. Minden helyi szervezetünk más és más körülmények között fejti ki a maga tevékeny­ségét ; más és más a taglétszám, más annak az összetétele, s különbözőek az anyagi és a műszaki feltételek is. Mindezt ismerve mégis elmondhatjuk, hogy van valami, ami közös a mi munkánkban, ami azt egy egésszé fogja össze. S ez nem más, mint az önként ma­gunkra vállalt feladatok teljesítésének a kö­telessége. Sok évzáró taggyűlésen vettem részt az elmúlt évtizedben, s az ott szerzett tapasztalatok alapján állíthatom, hogy azok­ban a helyi szervezetekben, amelyekben a választott tisztségviselők ennek az önként vállalt kötelezettségnek megfeleltek, ott a helyi szervezet munkája mind a szervezeti élet, mind a kulturális népművelői munka terén eredményes volt. Az ilyen szervezetek­ben rendszeresen tartják a vezetőségi ülése­ket, folyamatosan dolgoznak az együttesek, a szakkörök és a klubok is. Úgy hiszem, nem tévedek, ha ezt a tisztességgel végzett ön­kéntes munkát az egyik legfontosabb erőfor­rásnak tartom szövetségünk mai és holnapi feladatainak megvalósítása szempontjából. Az idei évzáró taggyűlések ezt bizonyára igazolni fogják. G-4l Hm m |N*n * H m S^m ím í É n rin tn A pénz, amióta csak feltalálták, örökös be­szédtéma. Nem boldogít, de a pénztelenség se valami felemelő érzés. Az is baj. ha kevés, az is, ha sok. Egyesek nem becsülik, mások kuporgatják, takarékoskodnak vele. Sajnos, az iskolában nem tanítják, hogy kell vele bánni. Erre rendszerint mindenki a saját, nemegyszer keserű tapasztalatai alapján jön rá. Van viszont egy intézet, ahol nagyon jól tudják, hogyan kell a pénzzel bánni, ez pedig az Állami Takarékpénztár. Nálunk, Szlováki­ában a Szlovák Állami Takarékpénztár 1953. január elsején alakult, tehát idestova 33 éve kezeli a lakosság megtakarított pénzét és különböző kölcsönöket folyósít az arra rá­szorulóknak. Ennek az intézetnek a munkájá­ról, a takarékoskodásról és költekezésről be­szélgettünk dr. Jozef Laššák mérnökkel, a Szlovák Állami Takarékpénztár vezérigazga­tójával. • Milyen eredményeket ért el a Szlovák Álla­mi Takarékpénztár a 7. ötéves terv eddigi időszaka alatt és az idén. mi a helyzet a takarékoskodás és a lakosságnak nyújtott köl­csönök. esetleg az intézet egyéb szolgáltatá­sai körül? — Szlovákiában a lakosság takarékosko­dása hosszú távon kedvezően alakul. Ezt néhány, bizonyára érdekes adattal is alátá­maszthatom. Az ötéves terv eddigi időszaka alatt, pontosabban 1985. augusztus végéig 18 milliárd koronával gyarapodott a polgá­rok takarékbetétjének állománya, a most folyó év nyolc hónapjára ebből két és fél milliárd korona esik. Megkérdezhetné, hogy ez sok-e vagy kevés. A válaszom, hogy teljesen megfelel a jövedelmek nagyságá­nak, a takarékoskodás ütemének és a lehe­tőségeknek, hogy a tulajdonos a megtakarí­tott pénzét esetleg fel is használhatja. Érde­kességként említhetném, hogy az év első nyolc hónapjában a polgárok minden száz korona jövedelmükből 16 koronát helyeztek takarékbetétre. Aránylag jó eredményeket érünk el a takarékoskodás szervezett formá­ival az üzemekben, a tanuló- és dolgozó ifjúság körében. Augusztus végéig Szlovákia lakosságának 5 millió takarékbetétjén össze­sen 66 milliárd korona volt, és a takarékos­­kodási kedv változatlanul emelkedik. • Melyik takarékbetétkönyvek a legnépsze­rűbbek ? — A legismertebbek a hagyományos ta­karékbetétkönyvek két százalékos kamattal. Aztán vannak betétek 6, illetve 12 hónapos felmondási hatállyal. Az egyiknél 3, a másik­nál 4 százalékos a kamat, de a tulajdonos a felmondási határidőn belül nem diszponál­hat a pénzével, ellenkező esetben elveszti az előnyös kamatfelvételeket. Ismertek és nép­szerűek a nyereménybetétkönyvek, vala­mennyi közül talán a legnépszerűbbek. Nem kamatoznak ugyan, de kétszer évente nyere­ményeket sorsolunk ki közöttük. Általában minden ezer betétre 25 nyereményt és egy 3 000 korona összegű prémiumot sorsolunk Interjú dr. JOZEF LAŠ­ŠÁK mérnök­kel, a Szlo­vák Állami Takarék­­pénztár vezérigazga­tójával. ki. ez utóbbit csak abban az esetben kapja a nyertes, ha a betét nagysága a két sorsolás között legalább ezer korona volt. Valame­lyest csökkent az érdeklődés az utazási be­tétkönyvek iránt, amelyekre csak másfél szá­zalékos kamatot fizetünk, de az az előnyük, hogy a tulajdonosa az ország bármely részé­ben, a postahivatalokban is kivehet róluk egy meghatározott összeget. További mód a fi­atalok jutalékos takarékoskodása, amit rövi­den ifjúsági takarékbetétnek hívnak, a nyug­díj előtti jutalékos takarékoskodást, amit ne­vezzünk talán nyugdijkiegészítö takarékos­kodásnak. Ezek a szervezett, ötéves határi­dőhöz kötött formák valamennyi takarékos­­kodási forma közül a legelőnyösebbek, mert a kamat és a prémium együttvéve a betét 5,3 százalékának felel meg. S végül itt van a zsírószámla, ez szintén egyféle takarékosko­­dásí mód, de erről majd talán részleteseb­ben is beszélnék a későbbiekben. — Külön említést érdemel az ifjúság juta­lékos takarékoskodása, ezt a formát tizenhét éves fennállása alatt nagyon megkedvelték a fiatalok. Azért vezettük be, hogy az ifjúságot rendkívül kedvező feltételek mellett takaré­koskodásra. a pénzzel való ésszerű gazdál­kodásra ösztönözzük. Ezt szolgálja a két százalék kamaton felül járó jutalék, prémi­um. ami a havi betét nagysága szerint változik. Havi 500 koronás betétnél például az ötéves Folytatása a 4. oldalon 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom