A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-20 / 38. szám

Következő számunk tartalmából: Dömök János SZÍRIÁI RIPORTJA Dénes György — Dusza István: AZ ÖTVENÉVES ZS. NAGY LAJOS Miklósi Péter: MINDEN ÚT A TÁTRÁBA VEZET? Lacza Tihamér: CSILLAGNÉZŐBEN Kovács József: A FAGYÖNGY (MESE) Címlapunkon: Visszapillantás a VIT-re. Csikmák Imre felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesi­­tö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Hétvégi levél Minden évben szeptember 21-én, a Rudé Právo első száma megjelenésének évfordulóján ünnepeljük a sajtó napját. Bensőséges, nem hivalkodó ünnep ez számunkra, akik a lapot szerkesztjük. Felelősségteljes munkánkról elsősorban az olvasó mondja el a véleményét Mi pedig igyekszünk olyan lapot adni az olvasó kezébe, amely korszerű és az eszmei-politikai követelményeknek meg­felel. Nemrégiben ankét keretében kér­déseket tettünk fel az olvasóinknak, véle­ményüket kértük ki a lap tartalmával, külalakjával és az egyes rovatok színvo­nalával kapcsolatban. Meglepően sok ér­tékes, segítőszándékú javaslat érkezett. Néhány olvasónk szinte nagyobb terje­delmű tanulmányszerű levélben foglalta össze mindazt, amiért a Hétét rendszere­sen olvassa és mit szeretne még benne látni, olvasni. Örültünk a dicséretnek, annak, hogy megbecsülik munkánkat és tollúkat a bíráló megjegyzéseknél is a jószándék vezette. Az ankét sok tanul­sággal szolgált számunkra. A hasznos ötleteket felhasználjuk, hogy lapunk színvonalát, sokrétűségét ezzel is gyara­­pítsuk. Forszé nemcsak az ankét kereté­ben, de máskor is szívesen várjuk olvasó­ink véleményét, őszinte leveleit. A propaganda, a szerkesztés korszerű követelményeit hangsúlyozta egy hónap­pal ezelőtt Jan Fojtík elv társ, a CSKP KB Elnöksége póttagja, a KB titkára Brnóban a Rovnosť című cseh nyelvű kommunista napilap megjelenésének 100. évforduló­ja alkalmából mondott beszédében: „... a propagandamunka normái még szigorúbbak, a minőségi követelmények még igényesebbek lesznek azzal párhu­zamosan, hogy nő állampolgáraink politi­kai és kulturális fejlettsége, műveltsége és társadalmunk tovább fejlődik, s ezzel összefüggésben új, bonyolultabb felada­tokat kell megoldanunk. A propaganda­­munkában csak azok tudnak helytállni, akik ezt már ma tudatosítják." A tárgyilagosság, a reális gondolko­dásmód, az új iránti fogékonyság, a hi­bák feltárásában pedig az őszinte segíte­­niakarás szándéka kell hogy vezéreljen minden újságírót. A sajtó napja egyben számvetés is: mit végeztünk jót, mit kellene még jobban csinálni, hogy az olvasó magáénak érezze a lapot. A képes hetilapok néha nehezebb feladatok előtt állnak. Olyan írásokat, képanyagot kell hozniuk, amelyek pár hét múlva is aktu­álisak, lekötik az olvasók figyelmét és mégsem kullognak az események mö­gött. A riportok stílusa, figyelemkeltő ereje mindig a szerkesztő-riporter egyéni­ségétől, íráskészségétől függ. Sokszor mondjuk: a téma az utcán hever, csak le kell érte hajolni. Az emberek azt olvas­sák legszívesebben, ami róluk és értük szól, tudásukat gyarapítja, a mindennapi életet tükrözi. Fojtík elvtárs beszédének a zárórészé­ben erre is felhívja a figyelmet: „Szoci­alista társadalmunkban az újságíróknak állandó kapcsolatban kell állniuk a nép­pel, az üzemek, szövetkezetek dolgozó­ival, ismerniük kell örömeiket és gondja­ikat. Munkaidejük gyakorlatilag nincs meghatározva. Munkájuk nehéz és fele­lősségteljes, de ugyanakkor szép is. Nincs nemesebb küldetés, mint olyan munkát végezni, amely a szocializmus gondolatának megvalósítását és azon társadalmi rend fejlesztését szolgálja, mely megfelel mindazok vágyának, akik harcra keltek a szabadságért, az igazsá­gért, az emberhez méltó életért." BENDŐR HADNAGY Zagyi József, a Hét nyilvános ankétjának egyik értelmes hozzászólója, a feledi (Je­­senské) rendőrőrs hadnagya. Elég körülmé­nyesen értem utol, nem tartózkodott az állo­máshelyén, szabadságát töltötte falujában, családja körében, Söregen (Šurice), amely sok mindenről nevezetes, de legeslegjobban már a tizenharmadik században említett vá­ráról. Úgy emelkedik a falu fölé, mint egy óriás figyelmeztető ujja. Bagolyvárnak nevezi a nép, mert mióta megvan, esténként lidér­ces nyomás és félelem formájában neheze­dik a lelkekre a bagolyhuhogás. De híres ez az alig hatszáz lelket számláló község úgy is, hogy a Petőfi Sándor Útinaplójában szereplő Ajnácskö szomszédja, amelynek a söregihez hasonló a várromja. A két falu légvonalban alig három ki­lométerre van egymástól, lakói legtöbbször mégis hátat fordítanak egymásnak. Ha ugyanis az ajnácsköi (Hajnáčka) ember ügyes-bajos dolgait intézi, Rimaszombatba (Rim. Sobota) indul, a sőregi viszont Losonc­ra (Lučenec), s ebből már nem is nehéz kikövetkeztetni, hogy Ajnácskőnél kezdődik a rimaszombati járás és Söregnél végződik a losonci. Egészen pontosan az ajnácsköi va­sútállomás épületénél szúrták le a táblát az országút mellé: Rimaszombati járás. Nem kutattam, folyt-e pereskedés a két falu kö­zött Arany János Fülemüléje értelmében, kit illessen a mozdony füttyje? Ajnácskőé az állomás, pedig Söreghez van közelebb. Kö­rülbelül másfél kilométerre. Az országúton Még a sőregi és az ajnácsköi patak sem halad egy irányba. Az előbbi az Ipolyon, az utóbbi a Rimán, a Sajón és a Tiszán keresz­tül ömlik a Dunába. Örültem, hogy Zagyi József nem ajnácsköi. Majdnem három kilométert kellett volna gyalogolnom a vasútállomásról. Melegben az embert is megkömyékezi a bivalytermé­szet. Vízben szeretne elmerülni, nem az emberi életben. A rendőr hadnagy várt rám az állomáson. Harmincnégy éves fiatalem­berre valló, rokonszenves arccal, bajússzal, s úgy vonultunk be a faluba, hogy ahányat léptünk, annyiszor találtam rajta furcsának a civilt. Közben persze a falu és a határfekvé­sével is ismerkedtem, a sőregi szövetkezet dimbes-dombos földjeivel. Két szembenéző hegykoszorú között kovácsolják itt maguk­nak az emberek a holnapot. A jól gazdálkodó szövetkezet úgy köti le a fiatalokat, mint akácos a futóhomokot, de azért el is járnak dolgozni innen a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt­­ba és bútorgyárba. A szövetkezet elnöke Pölhös Károly, a CSKP KB póttagja, a Szövetségi Gyűlés kép­viselője. Itteni gyökér Szarka István, az Új Szó főszerkesztő-helyettese, és Mihály Géza mérnök, a Szlovák Szocialista Köztársaság munkaügyi és szociális minisztere titkársá­gának az igazgatója. Szándékosan hagytam utoljára Sőreg mindmáig egyetlen tengeré­szét, már a túlvilág vizein hajózó Kökény Antalt, aki a Dunahajózási Vállalatnak eddig volt egyetlen alkalmazottja (Mihály Géza fia lesz a következő, most végzi Dečinben a tengerész iskolát), s ha ritkán vetődött is haza, véglegesen megpihenni a sőregi teme­tőbe kívánkozott. Mit bandukolva és beszédesen megtesz­­szük a faluig az utat, tekintetem nem csupán a félig megkopasztott határon jár körbe, megállapodik a sőregi házakon is, amelyek Folytatás a 4. oldalon 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom