A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-27 / 52. szám

Buenos Henry Barbee szorgalmasan kortyolgatta az italát és vigyorgott, majd sűrűn bólogatva a vendégéhez fordult. — Most pedig beszélgessünk komolyan, Mr. Young. Ön azt állítja, hogy a felesége egy hárpia, aki többet beszél, mint egy idegenlé­giós őrmester a huszadik kulacs rum után. — Az őrületbe kerget, annyit beszél. Sem­mibe vesz... a szemében egy nagy nulla vagyok. — Miért nem szabadul meg tőle? Avery Young szeme tágra nyílt a csodálko­zástól. — Nem ... ez lehetetlen — motyogta. — Claudia ellenzi a válást. Claudia olasz beván­dorlók gyermeke, aki... — Miért nem küldi át a másvilágra? — Gyilkosságra gondol? Nem, nem. Az istenért... miket beszél ? Szó sem lehet gyilkosságról. — Ha a felesége nem akar válni, és ha hallani sem akar a gyilkosságról — habár nem értem, miért ilyen félénk —, akkor miért nem lesz öngyilkos? — Ön tréfál? — Nagyon komolyan beszélek. — Van valamilyen receptje? A segítsé­gemre lehet? Henry Barbee ismét ivott a whiskyből. — Jól figyeljen, barátom. Nem arra gon­doltam, hogy egy revolverlövéssel pontot tegyen az életére. Van egy vállalat, amely kényesebbnél kényesebb ügyekkel foglalko­zik. A JÖVŐ ÖN ELŐTT ÁLL írja a cégtáblán. Véletlenül náluk dolgozom. Ügyfeleink kö­zött ismert és népszerű személyeket talál. Emlékszik arra az esetre, amikor Vincent Matthau a jachtjáról a tengerbe pottyant? — Igen ... — A mi munkánk volt. Emlékszik még Louis Wallace esetére? Nagy adag altató­­szert nyelt le. A New York Times az első oldalon hozza a hírt, amikor a mi cégünk segít át valakit az árnyékvilágból abba a másikba, ahol nincs árnyék. — Miben rejlik az üzleti titok? — Ügyfeleinket befagyasszuk és megszá­rítjuk. Doktor Hu Long találmánya. Nem értek az orvostudományhoz, nem érdekelnek a részletek. A doktor tüneményesen végzi a munkáját. Az ügyfél nem ad többé életjelt magáról és a vitális szervek megszűnnek működni. Ez a doktor mégis bármely pilla­natban és bárhol visszahozza az „elhunytat" az életbe. — Hihetetlen. — Mind ez ideig száznál több ilyen „halál­esetet" bonyolítottunk le ... hibaszázalék nélkül, tehát senki sem halt meg. Az ismét életre hivott ügyfelek a plasztikai műtét után új életet kezdhetnek, és nem ismerik fel azok, akik miatt a halálba menekült. — Nekem ehhez nincs bátorságom . .. — Mitől rezeit be, barátom? Ha majd úgy érzi, hogy egyetlen kiút az általunk felkínált halál, ismét felkeres, jó? Otthon a felesége szikrázó szemmel várta. — Miért késtél másfél órát? Sajnálom, de vacsorával nem szolgálhatok, tudodl Eredj a konyhába és készíts magadnak valamit, ha éhes vagy! — Találkoztam egyik barátommal... megittunk néhány pohárkával. Ez csak nem bűn ? Beszélgettünk ... — Ismerem azt a jómadarat? — Nem hinném. Egy alig ismert vállalat igazgató-helyettese. — És egy igazgató-helyettes leül veled iddogálni? Veled, egy közönséges beosztot-Aires messze tál? Csak az idejét vesztegeti a társaságod­ban. — Gondba ejtette az egészségi állapotom. — A te egészségi állapotod? A múlt hó­napban vizsgálat után még azt mondták, hogy olyan erős vagy, mint egy mexikói torreádor... azok pedig a bika farkát rán­gatják. Alig várta, hogy újra találkozhasson Henry Barbeével. — Meggondoltam magam — mondta Yo­ung határozottan, amikor ebéd után a sörös­korsók után nyúltak. — Természetesen, ez várható volt. Van valamilyen elképzelése? Hová dobjuk át a „holttestét"? — Mindig Buenos Aires pálmaligeteiröl álmodoztam. — Pompás, ilyentájt jó a város éghajlata. A mi emberünk Argentínában átveszi a „cso­magot", és az operáció utón ön új ember­ként térhet vissza az USA-ba. — Ennek nagy ára van, igaz? — Hát mi tagadás, drágán dolgozunk. Azt tanácsolom, hogy az „utazás" előtt dézsmál­ja meg a vállalat pénztárát. Meg sem érzik a veszteséget. Az összegből rendezheti velünk a számlát. Marad is néhány ezer dollár a zsebében, nem igaz? Szüksége van pénzre, ha új életet akar kezdeni. — Sikkasztásra biztat? Henry Barbee finoman mosolygott. — Egyszerűen átömleszti az összeget a mi vállalatunkba. A JÖVŐ ÖN ELŐTT ÁLL cég legálisan működik. A pénz eltűnését nem írják az ön számlájára. Van egy könyvelőnk, aki bűvész a szakmában. — Tehát megszervezik az én ... hmmm ... hogy úgy mondjam ... — Erről van szó. Szívroham végez magá­val... jó? Hazafelé tartva felül a vonatra és magához veszi ezt a tablettát — mondta Henry Barbee és átnyújtott az ügyfélnek egy fehér golyócskát. — Harminc perc elmúltával leragadnak a szempillái és elalszik. Young szólni akart, de Barbee leintette. — Mikor akar „eltávozni"? — Minél előbb. — Tehát jövő pénteken. Előbb azonban szerezze meg nekünk azt a százezer dollárt. Százezres számlát nyújtunk be önnek. Nem sok, mert gondolja csak el, hogy mit kap érte van LARRY SISNER cserébe... Péntekig Avery Young kirámolta a pénztárt és a százezer dollárt átnyújtotta a cég meg­bízottjának. 17.50-kor hazafelé indult. Le­nyelte a fehér tablettát és mély álomba merült. — Micsoda cirkusz — gondolta és elége­detten vigyorgott. Buenos Aires valamelyik szállodájában térítik magához. Egy gyönyö­­rüszép városban ... Mi történt? — kérdezte Claudia, amikor a rendőr becsöngetett az ajtón. — A férje? — Mi van azzal a mihasznával? — Ma este ... a vonatban . .. szívro­ham ... — Szívroham? — A vonatban halt meg. — Miért halt volna meg? Ne beszéljen zöldeket. A doktor nem is olyan régen meg­vizsgálta. Miért kapjon egy teljesen egészsé­ges ember szívrohamot, mi? Claudia elrendelte a holttest felboncolá­sát. ILLATÁR FENYEGET? Bizonyos mértékig igen. Amerikában évek óta folynak kísérletek a szagos mozival, ahol az „illatkísérletet" a nézőtéri ülés tárolja. A karfa gomb­ját megmarkolva átható fokhagyma­szag, vagy éppen rózsaillat érezhető, aszerint, hogy a filmbéli párocska vacsorázik vagy kerti lugasban enye­­leg. De némely illathullám már a mi határainkon is átcsapott. Divatba jöttek a gyümölcs- és jázminillatú mosó-, illetve mosogatószerek, az eper- és citromszagú, már-már íny­csiklandó radírgumik, az ibolyaillatú lila tintával iró golyóstollak. Bécsben benzinszagú műanyagból készült já­tékautót hirdetnek, és hússzagú gu­micsontot játékul az ebnek. Egy bel­ga gyár meg olyan pótkávét hoz forgalomba, amelynek bakelit dobo­za valódi kávé illatával kelt illúziót. S míg nálunk még csak levegőillatosí­tó spray kínálkozik nagy választék­ban, Londonban már feltalálták az aroma disc-et, az illatlemezt, amely a hozzá tartozó készülékbe csúsz­tatva a kívánt illatúvá varázsolja a dohányosok telefüstölte lakást. Negyven különböző illatban gyártják a lemezt, egyik változata állítólag öt órán keresztül hat. A kritika viszont nem lelkesedik, mert állítólag ful­­lasztó a műillat, amelyet áraszt. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom