A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
Hallottukolvastukláttuk Cigarettáért nyúlt, rágyújtott, s azon törte a fejét, hogyan, mi módon engesztelhetné ki a férjét. Szükségét érezte annak, hogy mindenképpen meg kell őt nyugtatni. — Ne haragudj rám, Jóska... — kezdte csendes megbánással. — Mindezt el kellett mondanom, én nem akarok hazugságban élni tovább ... Mindkettőnknek jobb lesz Így ... Találsz te magadnak jobb, megfelelőbb feleséget... Én rossz asszony vagyok, Jóska, elismerem. Főzni nem tudok, kedvem sincs hozzá, hogy megtanuljak, utálom a mosást, takarítást... Őszintén szólva, magam sem tudom, mire lennék jó ... Talán csavargásra, felelőtlen csavargásra. Én ott érzem jól magam, ahol emberek vesznek körül, így hát jobb lesz, ha elválunk, Jóska, és megy ki-ki a maga útján ... Árvái felemelte a fejét. Bánat ült a vértől maszatos arcán. Hosszan nézett a feleségére: — Nem vagy te annyira rossz asszony, Katalin. — Én jobban ismerem magam, Jóska. Hosszú csend következett. — Mi lesz a gyerekkel ? — kérdezte sokára Árvái olyan hangsúllyal, mint aki aggódik a gyerek jövőjéért. — Felnevelem. — Megeszi a kosz, éhen pusztul, ha örökké csavarogni fogsz, nem gondolod? — Felnevelem — ismételte meg Katalin konokul. Árvái lehajtotta a fejét. Nagyon szánalomra méltónak és elesettnek nézett ki. Közben a napfény beragyogta a szobát. Szemetbántó volt a nagy fényesség. — Nem lenne könnyebb kettőnknek, Katalin? — kérdezte Árvái visszafogottan, s némi szégyenkezéssel. — Nem — hangzott a rövid, de határozott válasz. — Miből fogsz megélni? — Ne törődj te azzal, Jóska, megélek. — A koldus is megél valahogy, Katalin, de te nem arra születtél, hogy szűkölködj — érvelt a férfi, hogy jobb belátásra bírja a feleségét. — Ne félts te engem ... Árvái nehézkesen feltápászkodott és az ágy szélére ült. — Tegnap estefelé, mikor hazaértem, olyan gyorsan elszaladtál hazulról, hogy nem mondhattam el. mi történt velem az üzemben ... — Elhallgatott. Szándékosan, hogy minél jobban felcsigázza Katalin kíváncsiságát. Jól számított: Katalin várakozón függesztette rá a tekintettét. — Rossz vagy jó? — Október elsejével Líbiába megyek, szerelésre. Egyéves szerződést írtam alá. de lehet abból kettő is... Anyagilag szépen összeszednénk magunkat. Nem kellene felvennünk a házassági kölcsönt sem, mégis szépen berendezkedhetnénk: lehetne színes tévénk, magnónk, lemezjátszónk, automata mosógépünk, mindenünk ... Sok szép cuccot vásárolhatnál magadnak a Tuzex-ban ... Meghúznám magam, nem költekeznék, hogy minél több jusson haza ... Gondold meg, Katalin. Sokféle gondolat átszaladt Katalin agyán. Színes, vonzó kép tárulkozott ki előtte. — Minderre képes lennél a történtek után? — kérdezte némi szorongással. — Szeretlek. — Hihetetlen ... — csóválta a fejét Katalin. — Egyáltalán nem zavar, hogy tizennégy éves koromban, meg hogy a gyerek...? — Te szülted, Katinka, és azt még a bolond is tudja, hogy szent emberek csak a mesékben meg a bibliában léteznek. — És az sem zavarna, ha netán most is megcsalnálak? fiFolytatjuk) TELEVÍZIÓ Társkeresés N 1 463 Tucattörténet — mondhatnánk első pillantásra a televíziós film nem különösebben összetett, majdhogynem igénytelen meséje kapcsán, amely bizony már a jól ismert, többször is körüljárt elemekre épül. Elhagyatottság, egymásrautaltság: idős, támaszra szoruló, bizonyos fokig már magatehetetlen férfi, szeretetre vágyó, elhagyott tini-gyerek, fegyházban lévő, apával-gyerekkel nem gondoló anya — ez utóbbi természetesen autsiderként. elszigetelten —, a másik kettő egy szegényes alagsori lakásban, problématenger kellős közepén, amelynek szabadon variálható árja hol kilakoltatási végzés, hol iskolai elégtelen formájában csap le fenyegetően rájuk. S mégis: a film alapjául szolgáló Kóródi lldikó-írást olvasva az az érzése támad az embernek, hogy a fogalmazás rendhagyó volta miatt, a viszonyok ábrázolása lírai frisseségének köszönhetően itt valami többletről van szó, két ember belső egymásratalálásáról. A történet tehát egyszersmind válaszút elé is állítja a nézőt, olvasót; a nagyapa és unoka egymáshoz idomulásának aránytalanságai, ötleteik megkapó vagy éppen felszisszenésre késztetően bohém volta, a gyerek tizenéves és az újra-gyerek öregember vagány világnakfeszülése, egymáskeresésük lírai szépsége, izgalma mind olyan momentum, amely befogadásra készteti a szemlélőt, kapitulálásra a kétkedőt. Hogy a néha humort, néha tragédiát súroló, lírai hangvételű elbeszélés filmre vitele sikerült Mihályfi Imrének, a film rendezőjének, úgy hiszem, mindenekelőtt az elbeszélés alaphangjára való sikeres ráhangolódásának köszönhető. Ugyanakkor a segítőtársak, elsősorban a színészek nagyszerű munkájának ; Páger Antal, Czinkóczi Zsuzsa és Dajka Margit pályafutásuk kiemelkedő alakítását nyújtva varázsolták kerek egésszé az alkotást. Csáky Pál KÖNYV Tanulmányok a fényképezésről Szövegválogatás a Fotografozásról c. könyv, vagy ahogyan a szerkesztője. Bán András nevezi: a magyar fotókultúra olvasókönyve. Nagy Ignác Daguerreotyp című, 1845-ben megjelent, rendkívül szórakoztató tárcáján kívül 132 szerző tanulmányát osztotta be a szerkesztő négy fejezetbe. Magyarul már 1839-ben cikkeztek a fényképezésről, s rá egy évre már megjelent Daguerre könyvének magyar fordítása. A fejezeteket korántsem önkényesen határozta meg a szerkesztő, hanem a fotótörténet és a történelem fontosabb eseményei szerint. A szokásos előszón kívül az egyes fejezetek elé magyarázó, útmutató bevezetőt is irt, mintegy eligazítva, előzetesen tájékoztatva az olvasókat a korszakról, melyben annak idején megszólaltak a szerzők. Az első fejezet tanulmányait olvasva megdöbbentő, hogy a dagerrotípiáról kezdetben elmarasztaló vélemények jelentek meg, Jókai Mór is például így vélekedett: „A fényképezés szép tudomány, de nem művészet." Aligha meglepő ezek után, hogy Rónai Dénes így teszi fel a kérdést 1898-ban megjelent írásában: Művészet-e a fényképészet? Lyka Károly Fényképezés és művészet címmel írt 1906-ban érdekes, ma is aktuális tanulmányt. Említésre méltó Moholy-Nagy László A fényképezés megújulása című tanulmánya is, mert olyan alapvető meglátásokat, tételeket közöl, melyeket minden modern embernek ismernie illene. A negyedik fejezet tanulmányai főleg fotóesztétikai kérdésekkel foglalkoznak. Élén Rónai Dénes 1947-ben megjelent írása áll. Ő egy idősebb nemzedék tagja, a cikk írásakor már túl volt a hetvenen, de igen érdekes megállapításokat, megszívlelni való tanácsokat közöl. További érdekes írások ebben a fejezetben: A fotó identitásproblémái (Beke László), A világ és fotográfiai képe (Montavai Attila), Fotórealizmus (Palotás Dezső), Jel és fénykép (Vekerdi László), Korunk képe (Miklós Pál). A több mint négyszáz oldalas könyv végén 72 felvételt tartalmazó melléklet található. Hajdú András Nyíri Kristóf: Ludwig Wittgenstein ,A filozófiai problémák akkor keletkeznek, ha a nyelv szabadságra megy. S ezeket a problémákat nem új tapasztalatok hívása révén oldjuk meg, hanem régóta ismert dolgok megfelelő elrendelésével. A filozófia küzdelem értelmünknek a nyelv eszközei által történt megbabonázása ellen. A filozófia: terápia. A filozófus kérdéseket kezel, mint betegségeket." A Kossuth Könyvkiadó népszerű „A polgári filozófia a XX. században" címet viselő sorozatában látott napvilágot Nyiri Kristóf kitűnő kismonográfiája a nyelvfilozófia előfutárának, Wittgensteinnek a filozófiai életművéről. Ki volt Wittgenstein ? „Az 1899-ben Bécsben született, 1951- ben Cambridgeben elhunyt Ludwig Wittgenstein a jelenkor filozófiájának egyik legkiemelkedőbb, s mindenképpen legsokrétűbb hatású alakja. 1918-ban befejezett fiatalkori munkája, a Logikai-filozófiai értekezés alapvető hatással volt az ún. logikai pozitivizmusra, az 1953-ban megjelentetett Filozófiai vizsgálódások pedig nemcsak az ún. angol analitikus nyelvfilozófiának volt — sokszoros félreértések árán — fő forrása, hanem előbb a legújabb tudományelméleti törekvéseknek, majd éppenséggel újszerű társadalomfilozófiai kísérleteknek vált kiindulópontjává" — írja Nyiri. „Művem két részből áll — idézi Nyiri Wittgenstein egy sokszorosan jellemző passzusát —: abból, amelyet megírtam, és mindabból, amit nem írtam meg. És éppen ez a második rész a fontos. Ugyanis könyvem az etikainak mintegy belülről von határt, és meggyőződésem, hogy a határt szigorúan csak igy lehet megvonni. Röviden, azt hiszem: mindazt, amiről ma sokan csak fecsegnek, könyvemben rögzítettem, amenvnyiben hallgatok róla ..." Nyiri Kristóf könyvét azoknak ajánlhatjuk, akiket érdekel korunk filozófiája, különösképpen a manapság oly divatos strukturalista nyelvfilozófia.-cselényi-FILM Szexmisszió A mozivászon előtt ülve — az előttem pergő képsorok láttán — néha az az érzésem, hogy a társmüvészetekhez hasonlóan, végre a filmes szakmában is újra lábra kap az érzelmek felmutatását vállaló irányzat. Vagy talán helyesebb lenne egyfajta posztmodern stílusról, netán divatról beszélni? Ez egyelőre eldönthetetlen. Az mindenesetre biztos, hogy a kortársi filmművészetben szintén megfigyelhető néhány olyan kezdeményezés, ami a logikára épülő cselekvésminták, sablonos típusszituációk ellenében akár a hagyományos értelemben vett emberi érzelmekhez és sorsokhoz való visszatérésnek is nevezhető. Jó példa erre a rendezői pályafutásának első felében járó Ju/iusz Machulski legújabb filmje. Machulski a lengyel filmgyártás gazdag hagyományainak elkötelezett híveként kezdte pályafutását. A társadalmi gondok iránti fogékonysága filmjeiben jól nyomon követhető, érdemes hát odafigyelni rendezői és forgatókönyvírói munkásságára. Nemcsak annak okán, hogy egyik műve, nevezetesen a Vabank, két évvel ezelőtt a Karlovy Vary-i nemzetközi filmszemlén dijat is nyert, hanem elsősorban azért, mert Machulski valóban tehetséges és ötletgazdag alkotó, aki a maga sajátos útján járva bizonyára képes lesz némileg megújítani a lengyel filmművészetet. Ezt bizonyítja a Szexmisszió című filmje. Előrebocsátom: aki a cím hallatán az ágyjelenetekben való tobzódást, pongyola és kombiné nélküli meztelenséget, semmitevő bolyongással párosuló világfájdalmat, kitartott szexjeleneteket remél a filmtől — csalódni fog. Machulski most látható filmje ugyanis a komédia, a jellemrajz és a tudományos-fantasztikus kalandfilm elemeire épül. Bőven van benne lélektanilag megokolt esemény, érzelemtől hevülő akció, torokszorító drámai fordulat. Dőreség lenne, ha most a tartalmát is elmondanám. Erről csupán annyit, hogy a Szexmisszió főhőse két férfi, akik több évtizedes befagyasztás után, a jövő ezred első századának derekán fölserkennek álmukból, s egy olyan földalatti világba csöpennek, ahol szinte minden tekintetben önellátó nők élnek, mert a férfiak egy hosszú háború során kipusztultak. Főhőseinken a sor, hogy megpróbáljanak egyensúlyt teremteni a tökéletesen szervezett föld alatti nöuralom és az általunk ismert világ dolgai között. Juliusz Machulski filmjének külön erénye, hogy szándékának megvalósításához sikerült emberábrázoló készséggel megáldott színészeket találnia. A Szexmisszió így olyan film, amelynek cselekménye, rangja, tétje és tanulsága egyaránt van. Miklósi Péter 15
