A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-27 / 52. szám
egy Lányi János nevű gömöri földbirtokos ' Rozsnyón a legjobb tanárokkal taníttatta zenére. 14 éves korában egy bőgőshöz adta férjhez, aki egyben kovács is volt. így jött . létre Czinka Panna négytagú együttese: ö volt a prímás, férje a bőgős, férjének egyik testvére a kontrás, másik a cimbalmos. Később a sógorok helyét saját gyermekei foglalták el az együttesben. Patrónusától, a földesúrtól házat, telket kaptak, és háromévenként vörös egyenruhát. Naponta megjelentek annak házánál, és asztali zenét játszottak. Czinka Panna a hegedülés és a háztartási munkák mellett férjének is segített a kovácsműhelyben. (...) A környéken hírnevet szerzett magának, s nevezetesebb úri mulatságok alkalmára lakóhelyétől 16—20 mérföldre is elvitték hegedülni. Halála után tisztelői néhány latin nyelvű versben is méltatták emberi és zenészi kitűnőségét. Ezek egyikében még azt is megírják, hogy erősen pipázott — rövidszárú pipából, hogy hegedülését ne akadályozza. Ebben tehát még nem szakadt messze a vándorcigányoktól, valamint a sátorkedvelésben sem: nyáron családjával együtt, Sajó-parti háza mellett vert sátorban szeretett lakni; de nem sátoros cigányokhoz csatlakozni és velük vándorolni. (...) Mai általános fogalmak szerint a még teljesnek mondható cigányegyüttes legkisebb létszáma négy tag: két hegedű (közülük az egyik kontrát játszik), egy cimbalom és egy bőgő. Ilyen együttesre a legkorábbi példa Czinka Pannáé. Czinka Pannát tekinthetjük tehát az első mai értelemben vett cigányprímásnak." Természetesen, nemcsak Sárosi Bálint, hanem mások is foglalkoztak Czinka Panna életével, zenei rátermettségével és örökségével. Elsőként — még az 1700-as évek derekán — Fáy István adta ki a primásnő egyes szerzeményeit, majd 1890-ben Káldy Gyula jelentette meg „A régi magyar zene kincsei" cim alatt Czinka Panna dalait. Életé✓ nek legendáját Ökrös Bálint ismertette azonos című színművének előszavában; Dózsa Endre pedig kétkötetes, 1913-ban Kolozsvárott kiadott regényt írt róla. A Czinka Panna balladája című dalművet a budapesti Operaház mutatta be 1948 márciusában; ennek zenéjét Kodály Zoltán, a szövegét Balázs Béla írta! 3. Vajon érdemes-e ma „gömörországba" látogatni azzal a szándékkal, hogy Czinka Panna világát keressük? Nos, egy egész napi utazgatás, kutatgatás után vegyes érzelmekkel távozik a riporter. .. A rimaszombati (Rimavská Sobota) Gömöri Múzeumban bizony nem találni sem tárgyi, sem írásos emléket Czinka Pannáról. Hadd fűzzem szaporán hozzá: talán még pótolható a mulasztás, hiszen az intézmény tudományos dolgozóinak létszáma a közelmúltban két fiatal történésszel bővült; egyikük talán kedvet kap a Czinka-hagyományok ébresztgetéséhez. Hasonló a helyzet rozsnyói (Rožňava) múzeumban is, ahol azonban Labancz István igazgató kiváló tippet ajánl: a Járási Könyvtárban forduljak Szakálnéhoz, azaz Rózsikéhoz — aki ottjártamkor valóban szinte pillanatok alatt a hozzáférhető Czinka-irodalom viszonylag teljes jegyzékét tárja elém. Czinka Pannáról a legtöbbet a primásnő szülőfalujában: Sajógömörben lehet megtudni, ahol a helyi iskola nyugdíjazott tanítója : Gömöri Kovács István vaskos iratkötegben őrzi magánszorgalomból, egyéni érdeklődésből végzett kutatásainak anyagát... Ebben a dossziéban lapozgatva akaratlanul is fölmerül a kérdés: vajon hol állhatott Czinka Panna háza? A gömöri tanító határozottan, hangjában meggyőző biztonsággal összegezi eddigi vizsgálódásainak eredményeit. , — Feltevésem a következő: szinte az egész község, de a vidék is tudja, hogy a téglagyár, a Füzes, a Böszörmény valamikor mind gömöri tulajdonban voltak. Az országút és a Sajó-híd találkozásánál valaha népes cigánycsaládok éltek. A folyócska egyre gyakoribb áradása azonban helyváltoztatásra kényszeríthette őket... Ennek kapcsán idős és értelmes emberektől azt is hallottam, hogy a mai Báránykovics nevű dűlőben egy kisebb falurész terült el. Ma már ugyan szőlő terem itt, de ez nem zárja ki azt a feltevésemet, hogy valahol itt volt Czinka Panna egykori háza és műhelye. Annál is inkább, mert élete és halála minden kétséget kizáróan Sajógömörhöz köti. Például több példányban van hitelesítve a halotti anyakönyvi kivonata, amelyet a helyi, eredeti, latin nyelvű okiratból másoltunk ki. Ebből nemcsak halálának dátuma derül ki, hanem az is, hogy a sírja felett két prédikáció mondatott és a temetését énekkar kisérte. A sírja, sajnos, a múló századok során jeltelenné vált. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy a mai iskola mögötti, szokatlanul meredek domboldalon volt akkor a temető, és öt is oda temették el, valószínűleg az első sorok valamelyikébe. A sírköve szintén eltűnt, latin nyelvű sírfelirata azonban fennmaradt. És természetesen a híre is! Ezt már én teszem hozzá, és Gömöri Kovács István bólint egyet. 4. Czinka Panna szülőfalujában nem kerül túl nagy fáradságba fölfedezni a prímásnő emlékét idéző „tereptárgyak" egyikét-másikát a táj mai valóságában. Messziről felismerhetjük az iskola mögötti meredek dombot. Valóban olyan kapaszkodósnak tűnik a decemberi szürkületben, mintha a Tátra küldte volna ide egyik kisöccsét előőrsnek. Néhány kőhajításnyival arrább a Sajó siet szaporán a lejjebb fekvő tájak felé. Lényegében megvan még az országút és a folyócska találkozásánál kezdődő egykori cigánytelep helye is; a látóhatár szélén pedig dombos vidék kéklö karéját látni. Válogathatjuk a többi mozaikot is, kapargatván róluk kétszázötven-kétszáznyolcvan esztendő reárakódott rétegeit; fürkészhetjük a szépunokáknál is fiatalabb nemzedék arcán a Czinka-elődök vonásait. Felületes és továbbsiető utazóként legföljebb ez az a néhány pillanatfelvétel, amit magunkkal hozhatunk ebből a kilencszáz lelket számláló Sajó parti faluból. És egy csipetnyi szomorúságot is afölött, hogy szülőfalujában sem utca, sem emléktábla, sem egyéb emlékmű nem őrzi Czinka Panna hírét. Pedig készek az erre vonatkozó tervrajzok is! A hetvenes évek legelejétől ott szunnyadnak a gömöri tanító őrizte vaskos iratköteg sárguló lapjai között... 5. Már indulófélben vagyok a faluból, amikor még egyszer megállók az egykori cigánytelep határát jelölő Sajó-hídon. A part menti bokrokból riadt madár röppen a magasba. Bármennyire is messzire viszik őt szárnyai, Czinka Panna muzsikájának dallama még messzibbre szállt. Ugyaninnen. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Borzi László (A reprodukciós felvétel Alexander Jariabka munkája) Az apuka katona Még néhány hónap biztosan eltelik, mire ezt a rövid, de tartalmában annál súlyosabb mondatot érthetően ki tudja mondani Cserge Mónika. Amikor szeptember végén náluk jártam még csak annyit tudott, amennyit a hathónapos csecsemők többsége: hol az édesanyja haját ráncigálta, hol az édesapja ölében, szemét az idegenre meresztve gügyögött. Volt arra is példa — amikor már jóllakott és tisztába tették —, hogy egy teljes negyedórán át nyugodtan beszélgethettünk tőle. Mintha ott sem lettünk volna, valami gumiból készült mesefigurán köszörülgette fogat ereszteni készülő ínyecskéjét. Tökéletes családi idill. Hogy miért zavartam meg? — utólag is még egyszer elnézést kérek érte. Nagyon érdekelt, milyen lehet a hangulat egy olyan családban, amelynek még alig volt ideje az összekovácsolódásra, s az édesapának máris hosszabb időre meg kell válnia azoktól, akik a legközelebb állnak a szívéhez, mert hívja a kötelesség, be kell vonulnia katonának. Cserge Alica és Attila kedvesen fogadtak. — Amikor egészen fiatalon összeházasodtunk — mondja a fiatal feleség — tudtuk, hogy sok mindennel szembe kell még néznünk. Akartuk egymást, vállaljuk az ebből származó gondokat is. Amikor náluk jártam, Attilának, az ifjú férjnek és apának már csak egy napja volt az indulásig. Feltételeztem, éppen a katonaláda összeállítása közben zavarom meg. — Katonaláda ?! — csodálkozott. — Talán a nagyapámnak se volt már. — Akkor mivel telnek az indulás előtti utolsó órák? » — Most jöttem haza Várkonyról (Vrakúň), az apósomnak segítettem a ház körül. Mónika is velem volt. — Ne haragudj, de nekem úgy tűnik, mintha ez a nagy nyugalmad a benned felgyülemlett feszültséget leplezné. — Ami igaz, az igaz, nem a legkellemesebb érzés arra gondolni, hogy már csak órák vannak hátra a civil életből. Nehéz lesz elválni, de mit lehet csinálni. A katonai szolgálat alól nem lehet kibújni. Le kell tölteni a két évet becsületesen és kész! Férfisors — teszi még hozzá, de az addig ölében ülő kis Mónikát átadja feleségének, aki közben behozta a kávét, majd megszokott mozdulattal rágyújt. Már a harmadikat szippantja a cigarettából, amikor restelkedve elnézést kér, amiért elfelejtett engem is megkínálni. — No, a katonaságnál majd jobban oda kell figyelnem, hogy a gondolataim összhangban legyenek a cselekedeteimmel. — Tudod már, hogy milyen alakulathoz kerülsz? — Szerencsére nem messzire kerülök. Nem régen jött ki a rendelet, amely lehetővé teszi, hogy a kerületen belül szolgáljanak azok, akiknek a családi helyzete ezt megkívánja. — Alica — fordulok Attila feleségéhez —, gondolom ennek a rendeletnek te örültél a legjobban. — Azért nem mindegy, hogy milyen messze van az ember férje — vágja rá, miután maga is ráébred, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. — Mónikával majd gyakran meglátogatjuk, mert azért azzal tisztában vagyok, hogy ő még ilyen közelről sem jöhet akármikor haza. Elkísérjük őt majd a bevonulás napján is. Talán a kaszárnya kapujában könnyebb lesz a búcsúzás, mint itthon. Most döbbenek csak rá, hogy Attilának nem hagytam befejezni, hogy mit tud a leendő alakulatáról. Úgy látszik, az ő zavara rám is átterjed. Persze, gondolhattam volna, hogy sokat nem tudhat, de azért újra megkérdezem tőle. — Valóban csak annyit tudok, hogy az alapkiképzés után valami hasonlót fogok csinálni, mint civilben. — A Teslában dolgoztál. — Igen, autórádiókat javítottam. Azt hallottam, hogy az alakulatomnál is szükség lesz ilyen munkára. Csökkentett megterhelésü szolgálatra soroztak be, ezért gondolom, hogy majd a katonaság alatt is rádiójavító vagy valami hasonló leszek. — Alica, amíg Attila katona lesz, a családnak nem lesznek anyagi nehézségei? — Én most gyermekgondozási segélyen vagyok. Az a szándékom, hogy megszakítom és visszamegyek dolgozni. — De Mónikát még nem tudod bölcsödében elhelyezni. — Visszamegyek arra az időre a szüléimhez, amíg Attila katona lesz. Édesanyám vállalta, hogy vigyáz a kislányra. Nekik is jó lesz, meg nekem is. Ók nem lesznek egyedül, én meg talán össze tudok hozni pár koronát a két év alatt. — És mi lesz ezzel a szép otthonotokkal? — Szövetkezeti lakás, el lehet adni. Talán majd ha leszerelek belefogunk az építkezésbe. Szép nagy családi házat szeretnék falun. De az az igazság, ha nem kellene katonának mennem, még egy ideig itt maradnánk Dunaszerdahelyen (Dun. Streda). így viszont és is sürgettem ezt a megoldást, mert nem mindegy, hogy az ember tudja, hogy jó helyen van a családja, van aki segít, ha arra szükség van. Imponál e két fiatal céltudatossága és optimizmusa. Fel sem merül bennük, hogy esetleg másképp is történhet, mint ahogy elképzelték. És így van ez jól. Elköszönök. Viszontlátásra abban a nagy falusi családi házban! KAMOCSAI IMRE 5
