A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-20 / 51. szám
SZERGEJ JESZENYIN VERSEI Hollandia második legnagyobb városa és Európa legnagyobb kikötője Rotterdam. Óvárosa a II. világháborúban csaknem teljesen elpusztult. Ma az újjáépített városrészben érdekes rajzokat láthatunk a házak falán. A San Francisco-i állatkert Koko nevű gorillája a mutogatás szintjén képes magát megértetni az emberrel. Előbb csak egy gipszmacskát kapott ajándékba, később az élővel is játszadozhatott. Moszkvában ötödízben rendeztek nemzetközi könyvkiállítást és vásárt, 102 ország több mint háromezer szervezetének és cégének, valamint tizenöt nemzetközi szervezetnek a részvételével. A cifra szekér A cifra szekér dalba kezdett, fut a szántóföld és berek s útmenti kápolnák, keresztek, faragott-festett agg jelek. Befed a táj szomorúsága, a pusztai szél dobta rám, haranglábak meszelt falára keresztet vetek tétován, Oroszország, te bíbor róna, folyóba hulló égi kék, szeretem büszkén s elfogódva bánatod, tenger-messzeség. Bánatod hideg, mérhetetlen. Parton állsz, mélyben köd lebeg, és megtanulnom lehetetlen, hogy hittel ne szeresselek. Én féltőn vigyázok e láncra, s a hosszú álmot nem adom, ha árvalányhaj imádsága zendül a rónaságodon. (Weöres Sándor ford.) Emlékdal Tenyeredből iszik vezetéken a ló, Nyárfák levelét veri vissza a tó. Kék kendőd nézem az ablakon át. Huzigálja a szél hajad éjfonatát. Habos áradaton csupa csillag a táj. Úgy kell puha szádrul a csók, noha fáj. Lelocsolsz, hamisan mosolyogva reám. Csilingel a zabla, lovad tovaszáll. A napok guzsalyán fonalat fon időnk. Temetőbe kísérnek az ablak előtt. Tömjénszagu gyász, siratódal cseng .. . Rémlik: leeső patkók zaja cseng. (Jánossy István ford.) Hol az örök , titok szunnyad Hol az örök titok szunnyad, van egy túlvilági rét. Itt jártam, e földi útnak véletlen vendégeként. Erdők, vizek áradása. Fönn egy szárny suhan velem. Égitestek vad futása vonta ködbe életem. Nem a te csókodtól égtem, sorsom nem hozzád fűzött. Érzem: új út készül értem napkelet s nyugat között. így rendeltetett: a szótlan sötétségbe szárnyalok. De senkinek búcsúzóban semmit hátra nem hagyok. Ahol minden vihar hallgat, messze hagyva földedet, szememet, mint iker-holdat kigyújtom a mély felett. (Rab Zsuzsa ford.) D MIHÁLKOVÁ FELVÉTELF 21
