A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-20 / 51. szám
Csak egy percre Amennyiben a szakács- és pincérversenyek is olyan széles körű publikum előtt zajlanának, mint a jelentősebb foci- vagy hokimecscsek, akkor a kassai (Košice) származású, a prágai helyőrségnél eltöltött katonaévei után is — nösülés révén — a fővárosban maradt BORBÉLY ISTVÁNT, az ízek és italok avatott mesterét, a Gastroprag nemzetközi ínyencverseny egyik győztesét lényegesen többen ismernék személyesen is. Így azonban „csupán" a főztjét dicsérik, kiváltképpen akik a halas ételeket kedvelik. — Pályafutásod története? — Eredetileg nem is szakácsnak készültem. Az általános iskola befejeztével a pőstyéni vendéglátóipari szakközépiskolába jelentkeztem, ahonnan a közgazdászegyetem idegenforgalmi karára szerettem volna jutni. Tervem azonban füstbe ment, mert a középiskolai fölvételin bizony gyönge napot fogtam ki matekból. így lettem szakmunkásképzöintézeti szakácstanuló. Katonaéveim alatt is konyhán dolgoztam, leszerelésem után pedig a Vencel téri halászétterembe, két gyakorlott mester mellé kerültem, akiktől jónéhány receptet s nagyszerű tanácsokat kaptam. Jelenleg az Olympik-szálló konyháján vagyok részlegvezető, januártól azonban a belvárosi szállodák egyikének konyhájában leszek „placcfőnök". — Gondolom, a halszakácsi szakma titkait még előző munkahelyeden tanultad... — Olyan, hogy külön halszakács, legalábbis a szó legszorosabb értelmében, nincs a szakmában. Őszintén szólva halat sütni, halat főzni nem könnyű dolog. Tudni kell. A CSIZMA A csizmadiánál egy pár csizmát készíttettem. Mértékre szabottan, fényes fekete bőrből készült és gyönyörűség volt ránézni. Nagy örömmel vittem haza. Ám amikor felhúztam a lábamra, azt tapasztaltam, hogy az én szépséges, ragyogó csizmámban egy szeg bújt meg. Visszatértem a csizmával a csizmadiamesterhez. — Mester, szeg van benne. Húzza ki, szúrja a talpamat! — De a mester csak megcsóválta a fejét. — Nem lehet. Annak a szegnek a csizmában kell maradnia. Különben lefeslene a talpa, értjük? A hiba a maga lábában lesz. Nocsak, ragasszon a talpára egy kis ragtapaszt, és meg sem érzi a szeget. Mit tehettem, megtettem, amit javasolt. De a csizma felhúzás után most meg rettenetesen szorította a tapasztól vaskos lábamat. Ily módon a csizma egyszeriben szűk lett. Kénytelen-kelletlen újra csak elballagtam a mesterhez. — Szőrit, mester. Nézze csak, ihol, a kisujjamon mór vérzik a tyúkszem. Húzza már rá a csizmát egy-két napig a kaptafára, hogy egy cseppet szélesebb legyen! — Ugyan, mit, a csizma, az rendben volna! — legyintett a kezével az én mesterem. — De az a láb, abban van a hiba! Nézze csak, a kisujja megdagadt, máris kétszer olyan nagy, mint amilyen volt. Hiszen maga is láthatja, hogy a hiba nem az én csizmámban, hanem a maga kisujjában rejlik. Nocsak, helyezzen bele a csizma hegyébe egy kis vattát! Újfent csak megtettem azt, amit a mester parancsolt. De amint felhúztam a csizmát a lábamra, azt tapasztaltam, hogy igy még jobban szorít és már lépni is alig lehet benne. Nagy mérgesen újra csak felkerestem a mestert. Jogi tanácsok hogyan készítették a régiek, érteni kell valamicskét a kinai konyhához és nemkevésbé kell ismerni a fűszereket. — Halász volt-e a családban ? — Régente a nagyapám halászgatott; lehet, hogy tőle maradt rám ez a szenvedély. Most már igencsak szeretem a halat. Enni is, főzni is. — A valóban jó szállodák külön ételsort szoktak kínálni karácsonykor. Hogy lesz ez az Olympikban ? — Három karácsonyi menü és szabad választék fogja várni a vendégeket. Természetesen halleves, aszalt szilvás lencseleves, gombás káposztaleves, rántott ponty, halfiié és pulykasült egyaránt ott szerepel majd a szokásosnál is szebben terített asztalokra helyezett étlapokon. — Az emberek zöme azonban családi körben tölti a karácsonyt. Ha nem leszel szolgálatban, nyilván te is Tippként mit ajánlanál hát az ünnepekre készülő háziasszonyoknak — és háziférfiaknak? — Én a hagyományos karácsonyi ételsor híve vagyok. Karácsony esti előételnek például kaszinótojást, azután halból készült ragulevest, utána majonézes burgonyasalátával köritett rántott pontyot vagy halfiiét és dióspatkót. Aki nem szívleli a halat, annak például mandulatöltelékes pulykasültet, sampinyonos borjúoldalast vagy szalonnával tűzdelt, párolt zöldséggel körített vesepecsenyét ajánlanék. Persze, a derű és a jó hangulat mindennél fontosabb. (mik-) — Micsoda csizmát alkotott maga, mester! Hiszen szűk, annyira szorít, hogy nem vagyok képes hordani! A mester óvatosan levette a homlokáról a drótkeretes szemüveget, lassan felállt a kaptafától és vészjóslóan meglóbálta a kezében a nehéz kalapácsot. — Az a csizma hibátlan! — mondta fenyegetően csendes hangon. — Nézze csak, milyen jól néz ki, milyen szépl Azt a pár csizmát az egész utca irigyli magától. Maga a hibás, a maga kajla lába! Már néhányszor tanácsoltam, mit tegyen, ha szorítja a csizma. — Egyszerre csak felemelte a hangját és közelebb lépett hozzám. — Azt azonban kikérem magamnak, hogy az én minőségi csizmámat úton-útfélen becsmérelje. Én vagyok a mester, én készítettem a csizmát, én azt jobban tudom, mint maga. És ha még egyszer idetolja a képét hozzám a műhelybe, azért, hogy az én becsületes csizmámat pocskondiázza, hát úgy lebaltázom a lábujjait. hogy az a csizma még túl bő is lesz majd magának! Hát mit tehettem? Dolgavégezetlenül hazasántikáltam. Azóta is hordom a csizmát. Sántikálva, fájós lábbal mérem vele lassan az utcát, amelynek minden lakosa irigykedik a csizmára. Hiszen a külseje szemrevaló. Amikor nagy erőfeszítéssel, sziszegve botladozók benne a járdán, az emberek utánam fordulnak és azt sugdossák — milyen gyönyörű csizmája van! Csak kár, hogy olyan kajla, csámpás a lába! És amint hazatérve lehúzom a fájós lábamról a csizmát, látom, hogy valóban igazuk van az embereknek: az egész lábam hólyagos, tele van horzsolásokkal, tyúkszemekkel, sebekkel és most már valóban kajla is. Viszont a csizmám, az továbbra is sima, fényes, olyan szép, mintha ma is új volna. Csoda-e, hogy már magam is elhittem, hogy a hiba az én lábamban van? HOCMAN GÁBOR „Nyugdíjprobléma — 1986" jeligéjű olvasónk azt írja, hogy édesanyja, aki 1935-ben született, 1975-ben megözvegyült. Azóta havi 730 Kčs özvegyi nyugdíjat kap. Négy gyermeket nevelt fel, akik közül a legfiatalabbra még ez év végéig árvajáradékot kap. Azt kérdezi, hogy édesanyja dolgozhat-e majd tovább is úgy, hogy közben az özvegyi nyugdíját is kapja. Továbbá azt szeretné tudni, hogy édesanyjának hány éves korában lesz öregségi nyugdíjra igénye, ekkor hány ledolgozott évet kell kimutatnia s hány évet számítanak be majd a gyermekek nevelése címén. Gyermekei 1958-ban, 1959-ben, 1962-ben és 1968-ban születtek. 1. Az elhunyt dolgozó feleségének a halálozástól számított egy évig minden további feltétel teljesítése nélkül jár az özvegyi nyugdíj. Az egy év letelte után az özvegyi nyugdíj kifizetése bizonyos feltételekhez kötött: annak az özvegynek jár továbbra is, aki teljesen rokkant: aki a férje után legalább egy gyermekre kap árvajáradékot; aki legalább három gyermeket nevelt fel — ebben az esetben mellékes az özvegy és a gyermekek életkora —; aki betöltötte a 45-ik életévét és legalább két gyermeket nevelt fel; aki betöltötte az 50-ik éíetévét; ha a férje az I. foglalkozási csoportba tartozó munkában elszenvedett üzemi baleset következtében halt meg és az özvegy betöltötte a 40-ik életévét. Mindezekben az esetekben az özvegynek a férje halála után eltelt egy éven túl is igénye van az özvegyi nyugdíjra, de ezt a törvényben meghatározott módon csökkentik akkor, ha az özvegy dolgozik és az özvegyi nyugdíjának és a 12 naptári hónap alatt elért bruttó átlagkeresetének együttes öszszege meghaladja a havi 1 500 Kčs-t. Ilyenkor az özvegyi nyugdijat a havi 1 500 Kčs-t meghaladó összeg felével csökkentik. Az özvegyi nyugdíjnak a férj halálától számított egy év eltelte utáni csökkentésére nem kerül sor akkor, ha az özvegy legalább egy iskolaköteles gyermekről vagy 26 évnél fiatalabb továbbtanuló s hivatására készülő gyermekről gondoskodik; ha az özvegy már betöltötte a 70-ik életévét; ha az özvegy az antifasiszta ellenállás résztvevője vagy ilyennek a hátramaradottja. Ugyancsak özvegyi nyugdíjának csökkentése nélkül tovább dolgozhat az az özvegy, aki az 1983. évi 142. számú kormányrendeletben meghatározott feltételek mellett köt munkaszerződést. Ez a kormányrendelet azokra a dolgozó özvegyekre vonatkozik, akik az özvegyi nyugdijuk mellett saját öregségi nyugdíjat is kapnak, vagy akik már elmúltak 57 évesek és az özvegyi nyugdíjat egymagában, vagy akármilyen más nyugdíjjal együtt kapják. Eszerint azok az özvegyek, akik az idézett rendelet 2 §-a 1. bekezdésében felsorolt munkák végzésére meghatározott időre kötnek munkaszerződést és az adott munkakörben munkásként vagy üzemeltetési, kezelői munkakörben dolgoznak, ha egészségügyi dolgozóként közép, alacsonyabb, vagy kisegítő beosztásban vannak, akkor fizetésük mellett továbbra is teljes özvegyi nyugdijukat kapják. Mindazoknak az özvegyi nyugdíjat élvező dolgozó nőknek, akik a fenti munkakörön kívül eső munkákat (pl. hivatalnoki, adminisztratív stb.) végeznek, vagy egyéb munkatevékenységet folytatnak, csak akkor van igényük a teljes özvegyi nyugdíjra, ha meghatározott időre, de legfeljebb egy évre kötött munkaszerződéssel, illetve munkaviszonyban dolgoznak és egész évi bruttó keresetük nem haladja meg a 22 000 Kčs-t. Ha ez utóbbi esetben a tovább dolgozó nyugdíjas özvegy az adott naptári évben eléri a 22 000 Kčs bruttó keresetet, rákövetkező hónaptól kezdve már nem kapja meg a teljes özvegyi nyugdíját, hanem ezt a fentiek értelmében csökkentik. Ez a csökkentés csak az adott naptári év végéig érvényes. Ha a kővetkező naptári évben új — legfeljebb egy évre szóló — munkaszerződést köt, akkor ismét folyósítják a teljes özvegyi nyugdiját mindaddig, amíg ebben az új évben el nem éri a 22 000 Kés kereseti határt. 2. Öregségi nyugdíjra annak a dolgozó nőnek van igénye, aki — gyermekei számától függően — betöltötte: 5 vagy több gyermek felnevelése esetén az 53-ik, 3 vagy 4 gyermek esetén az 54-ik, két gyermek esetén az 55-ik, egy gyermek esetén az 56-ik életévét, s ha egy gyermeket sem nevelt fel akkor az 57-ik évét. A nyugdíjhoz 25 ledolgozott év szükséges, ebbe az alkalmazási időbe azonban mint pótidőt beszámítják — egyebek közt — azt az időt is, amikor az anya a gyermekeiről 3 éves korukig személyesen gondoskodott, s nem volt munkaviszonyban. Ezt a pótidöt azonban mindig csak egyszer lehet beszámítani, tehát ha a két gyermek születése között három évnél rövidebb az időköz — például két év —, akkor az első után csak ezt a rövidebb időt, s csak a másik után lehet a teljes három évet mint pótidőt beszámítani. 3. A mondottak szerint olvasónk édesanyjának azért mert négy gyermeket nevelt fel, de azért is, mert idén már betöltötte az 50-ik életévét, 1986. január 1 -je után is igénye lesz az .özvegyi nyugdíj kifizetésére. Minthogy dolgozik, s havi keresete nyilván meghaldja a 770 Kčs-t így a 730 Kčs-t kitevő özvegyi nyugdíjával együtt majd meghaladja a havi 1 500 Kčs-t, az özvegyi nyugdiját az 1. pontban mondottak szerint csökkenteni fogják. — Természetesen az özvegyi nyugdiját ismét a teljes összegében, tehát a csökkentés nélkül fogja kapni akkor, ha a keresete és özvegyi nyugdíja együttes összege nem fogja a havi 1 500 Kčs-t meghaladni. Öregségi nyugdíjra — minthogy négy gyermeket nevelt fel — 54 éves korában lesz igénye. Ennek további feltétele, hogy legalább 25 évi alkalmazási időt tudjon kimutatni, s e feltételek teljesítése idején a munkaviszony még fennálljon. Az alkalmazási időbe — mint pótidöt — többek között beszámítják majd a gyermekei nevelésével eltöltött időt (1, 3, 3, 3 évet, összesen tehát 10 évet), akkor, ha ezalatt az idő alatt ténylegesen nem volt munkaviszonyban. Özvegyi nyugdíjának az összege a jövőben már nem változik. A saját öregségi nyugdíját azonban majd a nyugdíjigény keletkezése előtti öt vagy tíz év tényleges keresete alapján kiszámított havi átlagkeresetéből állapítják meg. Ebben az esetben az alapnyugdíj összege — 25 év után — a megállapított havi átlagkereset 50 százalékát teszi ki, s minden további beszámítható — alkalmazási év után 1 százalékkal emelkedik. Ha majd olvasónk édesanyja 54 éves korában megszerzi az öregségi nyugdíjra való igényt, akkor a törvény értelmében a két nyugdíja — a saját öregségi és az özvegyi nyugdíja közül majd a nagyobbat fogja kapni, s a másik nyugdíjának a felét! — Ha pedig nyugdíjasként tovább szeretne dolgozni, akkor a nyugdiját az 1. pontban említett 1983. évi 142. számú kormányrendelet értelmében kaphatná teljes összegében. 19
