A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-13 / 50. szám

Következő számunk tartalmából: Fister Magda: KARÁCSONYRA PULYKÁT Miklósi Péter: KÖRMÖCI ARANYAK Hajdú András: HAJÓÚT ÉS HARANGZÚGÁS Mécs József: HÁZASTÁRSAK A TITANIC FELTÁMADÁSA? Móra Ferenc: A KÍVÁNCSI HÓPELYHEK Címlapunkon J. Dubeň felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Krát Péterné. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­­tö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Hétvégi levél Közeledik a hétvége. így — gondolom — a karácsony előtti sürgés-forgásban is bátran hívhatom egy rövidke sétára a kedves olva­sót... Nem is fog kelleni hosszasan lépdel­nünk valamelyik mostanában átadott lakóte­lepen, hogy akaratlanul is észrevegyük: min­denfelé letépett tapétamaradványok, felszag­gatott szőnyegpadlók csúfítják a terepet Ah­hoz pedig egy gyors számvetés is elegendő, hogy kiszámítsuk: e pazarlás láttán nem is százezrekről, hanem milliókról, sőt milliárdok­­ról beszélhetünk országos viszonylatban. Esz­telen herdálás az ilyesmi, magyarán nem illik rá szelídebb jelző. Egyesek vadonatúj lakásuk vadonatúj tapétáit tépik le a falról, mások a szőnyegpadlót szaggatják föl, kicserélik a víz­csapokat, a mosdót — Másmilyet szerelve mindehelyett Olyan társadalmi jelenség ez, amelyen ér­demes alaposabban elgondolkozni! X vagy Y több évi várakozás után végre beköltözhet családjával a régen várt önálló otthonba. De ahogy azt a lakótelepi körkép is mutatja: mégsem igazán boldog. Hogy rak­hatná ugyanis a meglevő borsózöld ülőgarni­túrát a narancssárga mintás bordó tapétához anélkül, hogy nyomban ki ne ficamodna az ember jóizlése? A másik szobában látható virágos tapéta is harsányan rákiabál a belépő­re, a piszkosszürke gumipadló nyomasztó, na és a zománcos mosogatóval is baj lesz rövide­sen, hiszen a háziaskodni most tanuló gyerek csak egyszer ejtse bele a törhetetlen kávéspo­harat máris lepattan a zománc. Nyilván rozs­damentes fém kellene ide; és a beépített szekrény egy részét is ki kell bontani, hogy helyet szorítsanak a spájzként használt mély­hűtőnek, elvégre a háromszobás lakás kony­hájában csak akkora kamraszekrényt építet­tek, amekkorában a fűszer is alig fér el. Nyilvánvaló, hogy ez az átépítés tízezernél is több koronába kerül. így hát X és Y családja meghúzza még egy darabig a nadrágszíjat de ki-ki kedvére valóvá teremti az új otthont Jön hát a mester, ver, tép, bont és csinálja újra, amit már elsőre is lehetett volna. Feltéve, ha az építők úgy alakítanák ki az új lakásokat, hogy azok a jövendő lakók egyéni ízlésének is megfelelnének... Sietősen hozzá kell ten­nem: ez csak részben építőipari probléma. Részint azért, mert jobbára azzal csempéznek vagy tapétáznak ami éppen a nagykereskede­lemben kapható; részint pedig azért mert a lakásgazdálkodók már csak a kész otthonokat utalják ki, eleve lehetetlenné téve a jövendő lakó bármiféle beleszólását. Ennek eredmé­nyeképpen kerül szemétdombra a konzolon függő mosdó, a mellmagasságig rakott seszí­­nű kerámiaburkolat és még hosszan somlhat­­nók a milliókká kerekedő elherdált építkezési anyagot Valószínűleg fele annyiba se jönne mindez, ha a lakásokat már félkész állapotban megtekinthetnék a leendő tulajdonosok, ha beleszólhatnának a lakás végső kialakításá­nak néhány kérdésébe. Gondolom, ilyen eset­ben a szokványos és a maga választotta építőanyag közötti különbözeiét, vagy az eset­leges többletmunkát is szívesebben fizetné meg bárki, mint a kétszer végzett munka hasztalan költségeit. Ily módon nemcsak az új lakótelepek kör­nyéke lenne szebb és tisztább, hanem ami ennél is fontosabb: sem az államkasszát, sem a lakásgazda pénztárcáját nem terhelnék fö­lösleges kiadások. Az ilyesmi — tekintve hogy egyre inkább gazdaságosságra és minőségre törekvő időket élünk — bátran tekinthető döntő érvnek. 2 FOTO: M. HALCIN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom