A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
492 11 Zöld erdőben, zöld mezőben... A rózsafélék (Rosaceae) családjának néhány nemzetségére — pimpó (Potentilla), palástfű (Alchemilla), berkenye (Sorbus), szeder (Rubus), galagonya (Crataegus) stb. — jellemző a polimorfizmus, vagyis az ugyanazon fajhoz tartozó egyedek különböző alakban való megjelenése. Ezt környezeti tényezők és öröklödési sajátosságok egyaránt okozhatják, de sokszor a kettő együtt hat. Az egyes fajokon belül kialakuló köztes formák megnehezítik a rendszertani besorolást is, ez a magyarázata annak, hogy a szakemberek gyakran vitatkoznak a pontos fajszámon. A szeder nemzetség fajainak meghatározása is sok fejtörést okoz a kutatóknak, már csak azért is, mert új alakváltozatok manapság is keletkeznek, ráadásul az apomiktikus szaporodás (a petesejt megtermékenyítése nélküli szaporodás) következtében a régebbi változatok is tovább élnek. A Rubus fruticosus néven jelölt faj tulajdonképpen fajegyüttes, a hegyvidéki, feketéskék-fekete termésű szedreket sorolták be e név alá. A magyar nyelvben szeder névvel az erősebb tüskéjü fajokat jelölik, a tüskétlen vagy csak lágy tüskéjü fajokat málnának hívjuk. Ez utóbbiakat sok helyütt termesztik, de a vadon élő szederfajok termése is fogyasztható, sőt sokan gyűjtik is. Szörp, dzsem készül belőle. A szederfélék levelét teapótlóként használják, a híres Planta tea is szederlevélből készül. Illata és aromája a kínai teára emlékeztet, de nem tartalmaz izgató alkaloidokat. A szederlevélböl főzött tea gyógyhatású is; elsősorban hasmenés ellen, vizelethajtóként és izzasztóként fogyasztják. Cukorbetegeknek is ajánlják, a diabetikus teakeverékek egyik fontos alkotórésze. LACZA TIHAMÉR Valter Bistika felvétele
