A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
Csak egy percre... Megtörtént, hogy BABNÉ KAISER ER ZSEBET mindennapi munkája — legalább is első hallásra — sokak számára egyhangúnak tűnhet. A 34 éves csinos fiatalasz szony ugyanis tizenhárom éve a Villanyművek nyugat-szlovákiai kerületi üzemének alkalmazottja, ennek keretében pedig négy éve a reklamációs iroda dolgozója. — Vajon lehet-e változatosságot találni ebben az erősen helyhez, sőt íróasztalhoz kötött munkában ? — Lehet, méghozzá minden különösebb belemagyarázás nélkül. Elég belegondolni, hogy pusztán a szlovák fővárosban s annak közvetlen környékén körülbelül 180 ezer háztartás és igy természetesen ugyanennyi villanyóra is van! No és ahány villanyóra tulajdonos, annyi ügyfél a villamossági művek számára, hiszen az emberek nem csupán a szó legszorosabb értelmében vett reklamációs ügyekben fordulnak meg irodánkban. — Hanem? — Például akkor is, ha új villanyórát kérnek, vagy lakást cserélnek, amikor is mindenkinek saját érdeke, hogy időben és pontosan jelezze az új, illetve a régi óra állását. —> Hány ügyfelük van naponta ? — Átlagosan száz, de a hétfő, a szerda és a péntek az igazán forgalmas napok. — Van aki dolgavégezetlenül távozik? — Kolléganőmmel együtt arra törekszünk, hogy ez senkivel se forduljon elő. Munkánkat nehezíti, hogy aki reklamálni, panaszkodni — Hová? — A csodák országába. Úgy, mint Pinocchiót. Eszembe jutott a fabáburól szóló régi mese, amelyet hajdanában-danában csodálattal telve magam is olvastam. — Csakugyan! De micsoda ország az? — Mondom, csodákkal teli. Nincs benne iskola. — Valóban? — Igen. Nincs ott sem iskola, sem tanítók és csütörtökön nincs tanítás sem. — Hát a többi napokon ? — Ott az egész hét egy vasárnapból és hat csütörtökből áll. — Ez azt jelentené, hogy az egész héten nincs tanítás? — Azt. És a szünidő január elsején kezdődik és december 31-ig tart — Minden évben ? jön, az többnyire bennünket szid, hiszen az ügyfél számára mi vagyunk „a" villanymü, pedig a nézeteltérések zömét a hibás óraleolvasás vagy téves könyvelés okozza. — Bizonyára van enné! szebb oldala is e munkának! — Részemre például az, hogy naponta új és új arcokkal találkozom. Sokszor olyan személyekkel is, akiket különben csak az újságok fotóiról vagy a tévé képernyőjéről ismerhetnék. Villanyórája s ezzel kapcsolatos intéznivalója ugyanis szinte mindenkinek van ... — A szabadidejében mivel foglalkozik ? — Családom, háztartásom van. ami sok tekintetben meghatározza napi időbeosztásomat. Eközben tanulok is, úgyhogy unalomra aligha panaszkodhatom. Ebben a tanévben már harmadikos vagyok a Duna utcai magyar tanítási nyelvű gimnázium esti tagozatán. — Harmincon felül is vannak még valakinek kedvenc tantárgyai? — A humán tárgyakat kedvelem jobban, míg a fizikát, a kémiát, a matikát kisebb lelkesedéssel tanulom. Azt hiszem, 24 főnyi osztályunkban a többség van így. Sőt! Azt hiszem hogy a gimnázium esti levelező tagozatán tanulók zöme... — Ha most három kívánságát teljesíthetném, mit kívánna ? — Hogy a jövő tanévben sikerrel leérettségizzek és a megkezdett lendülettel rögtön a nyelviskolába is beiratkozhassak, ahol németül vagy angolul szeretnék tanulni. A két másik kívánság kiválasztását Beára és Nórira a lányaimra bíznám. (mik-) — Minden évben. Úgy, ahogy az a Pinocchiórót szóló könyvben le van írva. — És .. nem kell ott sokat tanulni? — Egyáltalán nem kell tanulni. Még csak egy cseppet sem kell. Hiszen mondom magának, hogy ott nincs iskola, se dolgozat, se osztályozás, se felelés, se vizsga, csak szabadnapok vannak és szünidő. Elgondolkoztam. Agyamban megérett a korszakalkotó elhatározás, és szememben a remény szikrája csillant fel. Döntöttem. — És... nem vinnél el magaddal? — A csodák országába, oda. ahová te is készülsz — De hát persze, szívesen. Majd együtt utazunk a szekéren. De megmondaná, bácsi, kicsoda maga tulajdonképpen? — Tankó vagyok — ismertem be mély sóhajjal. Emberi sorsok TÖRVÉNYSZEGŐ TIZENÉVESEK A bírósági folyosókon naponta*'látni fehér karszalagos, megbilincselt csuklójú vádlottakat. Szomorú, elgondolkoztató látvány az ilyesmi; de különösen akkor az, ha tulajdonképpen még gyerekemberek: kiskorú tettesek ülnek a vádlottak padján, vagy a tárgyalótermek előtti székeken. Sajnos, viszonylag gyakran fordulnak meg kiskorú bűnözők a különböző fokozatú bíróságok tárgyalótermeiben. Bizonyítja ezt az SZSZK Legfőbb Ügyészségének egy, a közelmúltban nyilvánosságra került adata is, miszerint a jogerősen elitéit személyek kilenc százaléka még nem érte el a nagykorúság határát, azaz életének tizennyolcadik évét! Justitia, az igazság mitológiai istenasszonya ősidők óta bekötött szemmel tartja kezében a helyes és pártatlan ítélkezés mérlegének serpenyőit. Olyan jelkép ez. amely azt jelzi, hogy a törvények betartása a fiatalkorúakra és a felnőttekre egyaránt vonatkozik. De egyben azt is sugallja, hogy minden bírói döntés tekintélye éppen annak igazságosságában rejlik. Ezért réges-régen köztudott, hogy a bíráskodáshoz sok tapasztalat és emberi bölcsesség kell. A gyakorlatban ez nemcsak a paragrafusok kifogástalan ismeretét tételezi fel, hanem a talárt öltő bírónak az eléje kerülő vádlott múltjáról és személyiségéről is lehető legtöbbet kell tudnia. A fiatalkorúak bűncselekményeiben ítéletet hozni pedig minden bizonnyal az egyik legfelelösségteljesebb és legnehezebb bírói feladat. Ez a véleménye a kerületi bíróság ifjúsági ügyek tárgyalására szakosított tanácsa elnökének is. akinek dolgozószobájában beszélgetünk. — Ha fiatalkorú bűnöző kerül a vádlottak padjára, akkor különösen fontos, hogy a bíró ne pusztán a megtörtént esetet, az elkövetett törvényszegés tárgyát nézze, hanem elsősorban arra próbáljon választ kapni, hogy milyen előzmények vezettek a törvényszegéshez? Hogy mi okozta egy fiatal személy életének kisiklását — mondja periratokkal zsúfolt íróasztala mögött ülve dr. Varga István. — Tapasztalataim szerint ezekre a kérdésekre mindig az illető családjában és közvetlen környezetében kell választ keresni. A szocialista törvényesség betartásának fontos szempontja ez, hiszen társadalmunkban ma már senki sem kényszerül arra, hogy mindennapi megélhetés biztosítása érdekében lopjon, csaljon, vagy egyéb, ennél is súlyosabb bűntettet kövessen el. Hazánkban a tizenévesek szinte teljesen egyenlő eséllyel indulnak el a felnőtté válás útján. — Általában mire gondol, ha egy-egy újabb tárgyalást kell megnyitnia? A tanácselnök eltűnődik. — Azonosítani próbálom magam az új esettel. A tizenéves vádlott vallomása és a tanúk meghallgatása során azt kutatom, hogy mi sodorta a büntetőtanács elé került fiatalt a meggondolatlanságba ?... Ezt a felnőtteknél sem könnyű feltárni, de a kiskorúaknál ennél is nehezebb felkutatni a buktatókhoz vezető körülményeket. — A kiskorú bűnözők miként viselkednek a vádlottak padján? — Akik először állnak bíróság előtt, azok többnyire szorongva tesznek vallomást. Általában már későn, csak a bírósági tárgyalóteremben tudatosítják hibás lépéseik súlyát. A gyakorlott bíró ilyen esetben hamar tisztán lát az ügyben, s így döntenie is könnyebb. HOCMAN GABOR: A CSODÁK ORSZÁGA Már esteledett, de a kisfiú még mindig ott állt a kapu alatt és szemmel láthatóan várakozott valamire. Jóindulatúan megszólítottam. — Hát te itt mire vársz Hyen régen ? — A szekérre, amely majd elvisz... — felelte ábrándozva. ... . •2..V t/PW?iS' Lényegesen nehezebb dolga van az igazságszolgáltatásnak a visszaeső bűnözőkkel. Többször előfordul, hogy három rövid esztendő alatt, tehát tizenöttől tizennyolc éves korig, kétszer-háromszor is elém kerül ugyanaz a fiatal. Az ilyen „gyakorlott" vádlottakkal szemben nehezebb dolgunk van. Egyszerűen dörzsöltebbek. Vonakodás nélkül elismerik a bíróság tekintélyét, kibúvót kereső furfangjaik és önmagukat menteni próbáló hazudozásaik is illemtudóak, mindez azonban nem a szívükből fakad, hanem sokkal inkább az ítélkezők jóindulatára akarnak hatni. Ilyenkor bizony résen kell lenni az embernek, és érdemes érdem szerint, az elkövetett bűn komolyságával arányosan kell ítélkezni. — Volt már olyan érzése, hogy az erkölcsi lejtőre került gyerekek mellé tulajdonképpen a szülőket is oda kéne ültetni a vádlottak padjára ? A büntetőtanács elnökének hangja most szigorúbbá válik. — Az esetek többségében bizony igen — válaszolja erélyesen. — Elsősorban a szülő felelős a gyermekéért, s aki akar, az talál is időt serdülő fiának vagy bakfis korú lányának nevelésére. Említettem már, hogy társadalmunk minden szükséges feltételt megteremt ahhoz, hogy egyetlen fiatalnak se kelljen szembekerülnie a törvénnyel. Sajnos, ma már inkább annak vagyunk tanúi, hogy sok esetben a túlzott jólét vagy az unalom kergeti meggondolatlanságba a tizenéveseket. — Tárgyalás előtt fel szokták keresni a szülök is? A jogászdoktor mosolyogva legyint. — Néha ... De ilyenkor is inkább az anyák jönnek és menteni próbálják gyereküket. Persze, ha már megtörtént a baj, akkor kései az efféle szülői jóindulat. — A tárgyalótermekben szerzett tapasztalatai alapján mi okozza a leggyakrabban a fiatalkorúak bűnözését? — A túlzott jólétet és az unalmat imént említettem, de gyakran szerepel az okok listáján serdülőkori éretlenség, vagy vakmerő vagánykodás is. Általában betörés, fosztogatás, ittas állapotban történt verekedés és gépkocsifeltörés vádjával kerülnek a kiskorúak a bírósági büntetőtanácsok elé. — Befejezésül elmondhatna egy olyan esetet a sok közül, amely az elmúlt évek során ki mösen mély hatást gyakorolt önre? — Sok ilyen esetet mondhatnék, hiszen a múló évek során rengeteg ügyet tárgyaltam. Inkább eddig szerzett bírói tapasztalataim rövid összegzését adnám közre: ha egy gyermek nyugodt és kiegyensúlyozott családi környezetben nevelkedik, ha rendszeresen foglalkoznak vele, ha szeretet és őszinte ragaszkodás övezi, akkor szinte biztosra vehető, hogy sohasem kerül vádlottként a bírósági tárgyalótermekbe. Sem tizenéves törvényszegőként, sem a későbbi évek során. B. M. P.
