A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-29 / 48. szám

A Csemadok életéből SUMMÁS LAKODALOM A Csemadok alsólánci (Nižný Lanec) helyi szervezete már évtizedek óta rendszeresen leteszi a garast nemzetiségi kultúránknak, illetve hazánk egyetemes kultúrájának az asztalára. A múltban a színjátszás, az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben elsősorban a nép­művészet terén. A tizenöt, húsz- vagy huszonöt fős hagyo­mányőrző és hagyományápoló csoport már évek óta szépen dolgozik. Eleinte csak nép­dalok tolmácsolására vállalkozott, azzal arat­ta sikereit, később az egykori parasztélet jellegzetes szokásainak felelevenitésébe kez­dett. Néhány évvel ezelőtt dalok, táncok és népi mondókák autentikus színre vitelével bemutatta, hogy készült valamikor a csere­­háti új kenyér — s hogy a mindössze félórá­ba sűrített tartalmas cselekmény minél kife­jezőbb legyen, a csoport hatvan- és hetvené­ves férfi tagjai szemléltették a kézi cséplést, a tapasztaltabb asszonyok pedig a kenyérsü­tés egyes műveleteit. Ezt az ügyesen össze­állított és több helyen is nagy sikerrel bemu­tatott műsorukat a Kukoricafosztás követte. Az idei nyáron ismét új programot muta­tott be a Kassa (Košice)-vidéki járás — e mindössze négyszáz lelket számláló kisköz­ségének — lelkes, őseink kultúráját szerető, tisztelő és büszkén ápoló folklórcsoportja. Ezúttal a summások lakodalmából adott Íze­lítőt a Daloló Alsólánc szabadtéri népművé­szeti seregszemle nézőközönségének. (Az említett rendezvényen fellépett még a szinai (Sena) Rozmaring népművészeti csoport, a himi lányok éneklöcsoportja, a szesztai éneklőcsoport, a bodollói Vámos Ilona nép­dalénekes és a citerázás helyi mestere. Nagy Imre.) A Horkay Árpád pedagógus vezette együt­tes ezért a műsoráért is dicséretet érdemel. Még akkor is, ha a félórás lakodalom szinvo nala egy árnyalattal gyengébb volt a csoport eddigi csúcsteljesítményének számító „Cse­­rehátí új kenyériénél. GAZDAG JÓZSEF Summáslakodalom Alsóláncon 1985- ben. (Fotó: Gazdag) SZÉLJEGYZET Az ország leglassúbb gyorsvonatával utazom Losoncra (Lučenec). A „leglassúbb" jelzőt a 13.28-kor induló vonat étkezőkocsijának ve­zetője ragasztotta járművünkre, ő tudja, mi­ért, hiszen naponta utazik, s rendszerint más-más útvonalon. Helyenként mindössze 30 km-es óránkénti sebességgel — lassú­sággal (?) — kaptatunk fel a kapaszkodóra, pedig sehol sem hegyes, inkább csak dom­bos a vidék a szlovák fővárost és Losoncot összekötő déli vasútvonalon. De sebaj! Hat, hat és fél óra alatt megtesszük az utat, addig is van mit csinálnom. Napos, tiszta a délután, leköti figyelmemet a meg nem unható őszi táj látványa, a minden töredékmásodpercben változó kép, ami tizedmásodpercenként más és más ugyan, de nekem mégis mindig ugyanaz: végig az én vidékemen vagyok, szivemhez közelálló földön, ahol érzem, hogy itthon vagyok, mégha sosem jártam is errefelé. Van hát időm gondolkodni. Azon, miért érzem közelinek ezt a tájat, az embereket, noha jobbítani, másítani valót nemcsak itt-ott, hanem itt is meg ott is találok bőven. Szige­­thy Gábor egyik írásának, Babits „A magyar jellemről" írt tanulmányához írt előszavának két rövidke mondata foglalkoztat: „Becsüle­tesen gondolkodni kötelesség, de kevés. Idő­ben kell gondolkodni." ...! Teljesítjük-e kö­telességünket? — zakatol a fülemben a kér­dés. S hányszor feledkezünk el az utóbbi kitételről? ... Vajon a Losonci járásban mi­lyen a helyzet? Eredmények? Körülmények? Ez mind-mind érdekel. Az állomásról a város főutcája felé vezet az utam. A könyvesbolt mellett a falon egy tábla hirdeti: Csemadok Járási Bizottsága — Losonc. Megérkeztem. Princz Sándor járási titkárt nem találom az irodában, mert Fülekre utazott. A Tavaszi szél... verseny kerületi döntőjének előkészí­tésén dolgozik, tervez, rendez, hogy majdan a kellő időben minden a megfelelő helyen legyen. Galcsík Károly járási instruktor vi­szont készségesen tájékoztat, mikor az októ­ber 11 -én tartott plénumüiésről, a járás területén végzett klubmunka eredményeiről, a taglétszám alakulásáról faggatom őt. Meg­tudom, hogy a SZISZ jb épületében tartott plénumülésen a Csemadok Központi Bizott­ságát Petrik József és Juhász Mária képvi­selték. A Losonci Járási Nemzeti Bizottság kulturális osztályának képviselője pedig Ga­­rajová Mária volt. Az ülést Urbán Béla vezet­te, s ö tartotta a beszámolót a járási bizott­ság elnökségének munkájáról is. Princz Sán­dor járási titkár a jövő évi munkatervet és az 1985-ös évzáró taggyűlések harmonogram­­ját ismertette, míg Galcsík Károly az ének­­zenei mozgalomról és a klubtevékenység alakulásáról beszélt. A beszámolók tartal­masságát, s hogy a járásban van élet, azt a vita bizonyította. A jegyzőkönyv szerint kilen­cen kértek szót, s mindannyiuk mondaniva­lója tartalmas, lényegbevágó volt. Hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki: Böszörmé­nyi István klubműsor-ajánlattal próbálta se­gíteni a klubosok munkáját, ezenkívül felhív­ta a figyelmet arra, hogy jövőre illő lesz megemlékezni Mocsáry Lajosról, a kiváló történész, publicista, író 1826-ban született és 1906-ban halt meg. Kálosi János a füleki klub munkáját ismertette, és szorgalmazta a losonci, valamint a rimaszombati (Rim. So­bota) klubbal való együttműködést. Simon János mérnök több problémát is felvetett: az énekkari mozgalom válságának kereste az okát, továbbá a füleki (Fiľakovo) tájház létre­hozását sürgette. A Csemadok Központi Bi­zottságát képviselő Petrik József a Csema­­dok-munka fontosságát elemezte, s a fiata­lok e munkába való bevonásának jelentősé­gét emelte ki, míg Juhász Mária a klubok munkájának fontosságát hangsúlyozta, átfo­gó képet adva a Losonci járás és a többi járás területén működő klubok munkájáról. Galcsík Károly erre vonatkozó tájékoztató­jából megtudtam: a legaktívabb és legkon­­cepciózusabb munkát a Dr. Puntigán József vezette Korunk Ifjúsági KJub végzi. A klubta­gok a Korunk-kalauzból tudhatják meg, hogy melyik héten milyen műsor lesz a klubban, ha épp kedvük és idejük engedi melyik szerda vagy péntek estét töltsék az össze­jöveteleken. Munkájukról rapszodikusan ugyan, de olvashatunk a Hét hasábjain is. Érdekesség, hogy az első klub a járásban nem a losonci, hanem a bolgáromi (Bulhary) volt. Sajnos, a vezető, Agócs Rózsa távozása után a klubmunka a faluban megszűnt. Ez lényegében kuriózum, hogy egy ici-pici falu lelkes emberei „fertőzzék meg" a járás na­gyobb helységeit, városait a klubmunka szépségével, hasznosságával. Később alakult klub Ipolynyitrán (Nitra n/lpfom), Losoncon, Füleken, e két utóbbi megalakulása óta egy­mást segítve dolgozik, „kölcsönzik" egymás­nak az előadókat, átadják a tapasztalataikat. Ott-tartózkodásom idején épp Chrudinák Alajost várták mindkét klubba. Összeszámol­tam: ebben az évben 20 rendezvény volt a két klubban, s ennek 1121 nézője. Miután a rendezvények címét, s az előadók nevét olvasom, egyáltalán nem csodálkozom, hogy ilyen látogatott a két klub. A modem európai festészetről például Farkas Vera tartott elő­adást. Bödök Zsigmonddal a csillagászatról beszélgettek. Dinnyés József „zenetulajdo­nos" Fülekre is ellátogatott, s volt mesedéle­­lőtt, teadélután stb. — kinek-kinek az ízlése szerint. íme a kép, amit Galcsík Károlytól kaptam a Losonci járásról. Mindez nagyon szép és elismerésre méltó. Az eredmények megkö­vetelik a további munkát. Tudom, vannak emberek, akik erőik felett tesznek a közért, s ez a tény egy újabb lehetőséget foglal magá­ban : bevonni a kulturális tevékenységbe azt is, „ki elmarad”, mert együtt, egymásért dolgozni van annyira felemelő érzés, hogy megérje a fáradságot. Régi igazság, hogy az öröm ahányan a részesei, annyiszor sokszo­­rozódik. míg a gond, a baj fordított arányban viselkedik: minél többen osztják, annál keve­sebb jut belőle egynek. CSANAKY ELEONÓRA 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom