A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-22 / 47. szám
Gyermekeknek f)f? •• / r- • fyf{/Kyiio/n/ SyG/níiäJs nriig/ '••••* " '** S* »f* / • r, D * * .o /í O o n !*> .4 š y/■: . Sétált egyszer egy katona, s találkozott egy nagyszakállú emberrel. Beszélgetnek, egyszercsak a nagyszakállú pénzt kér a katonától. Szegény volt a katona, mindössze három krajcár lapult a zsebében. Kettőt odaadok belőle, de a harmadik kell egy kis dohányra — felelte. Hanem az öregember addig kérlelte, mig azt is odaadta. Azt kérdi erre a nagyszakállú: Te katona, mit kívánsz a jószívűségedért? * — Hát én csak azt kívánnám, gondolkodik a katona, egy olyan kulacsot, amelyikből ha innék is mindig tele volna. Meg egy olyan pipát, amely mindig tele lenne. És egy olyan tarisznyát, hogyha elkiáltanám magamat: Mars be a tarisznyába! — akkor aki ott van mindenki bele menne. Megkapta amit kért. Iszik a kulacsból — folyton tele van. Szívja a pipát — nem fogy a dohány. Kipróbálja a tarisznyát — az is jó. Köszöni szépen az ajándékot, s elválnak. Megy a katona az erdőn keresztül, talál egy kocsmát. Mivel nagyon fáradt volt már úgy döntött, hogy ott hál az éjszaka. Volt a kocsmárosnak egy helyrevaló szolgálója, aki az első pillantásra beleszeretett a katonába. Könyörgött is neki, hogy ne háljon itt az éjszaka, mert jönnek az ördögök, s akit itt találnak azt mind megölik. — Márpedig én nem megyek tovább, itt alszom, mondta a katona. Hát éjszaka jönnek az ördögök. Tizenkettes Lucifer az első. Meg akarják ölni a katonát, mikor az elkiáltja magát: Mars be a tarisznyába! — s akkor mind a tizenkét ördög besétált. Jön reggel a szolgáló, s igencsak csodálkozik, hogy a katona életben van. Hanem ö nem magyarázza, csak azt kérdi, hogy van-e itt valahol egy kovács? Van, persze, hogy van nem messze a szomszédban. Két segédje is van, maga a mester pedig mázsás bakóval üt — válaszolja a szolgáló. — Ez az én emberem, mondja a katona. Felrakták a tarisznyát egy szekérre, s behajtottak a kovácsműhely elibe. Milyen hibát követett el a festő a képen? Az illusztrációt Hu krzsebet a teh (Toniasov) alapiskola b. osztályon tanulóid készítette 1982-ben Nekilát a két segéd szaporán. Csihi-puhil Püfölik a tarisznyát, ám az nem puhul. Ekkor már a mester is mérges volt, felkapta a mázsás bakót, rápuffantott a zsákra. Éppen a Lucifer tomporát találta telibe. Ordított, hogy csak hagyják őt békében ö mindent kivált. — No mi lesz az? — Menjetek vissza a kocsmába. A pincében találtok egy vasajtót, ha azt felnyitjátok találtok ott egy hordó gyémántot, egy hordó aranyat, meg egy hordó ezüstöt. Visszamentek, hát csakugyan úgy volt, ahogy a Lucifer mondta. Akkor a katona elkiáltotta magát: Mars ki a tarisznyából! — s mind a tizenkét ördög szaladóra fogta a dolgot, úgy rohantak mint a szélvész. Csak Lucifer húzta a lábát. Elmondta: Szakái Zsigmond Lejegyezte: Görföl Jenő Gál Sándor: f) •// / Ez a ház eladó, ki ad érte többet? Kerítése aranyos, az ablaka harmatos, kéményén egy gólya fészkel, kelepet naponta hétszer — Ki ad érte többet? Ez a kert eladó, ki ad érte több pénzt? Hét fáján száz alma, arany lomb van rajta, másik hét fa: körte, nap fénylik fölötte — Ki ad érte több pénzt ? Ez a lány eladó, ki kéri magának? Takaros is, csinos is, vidám és haragos is, virágot lép a lába, világ lakodalmába' — Ki kéri magának ? Szergej Bubka a rúdugrás világcsúcstartója akár a madár, „felrepült" egy magas fára. A hat méter magasságot átugró sportolónak ez csakugyan semmiség! Vigyázz! Indul a motorom! A lengyel cirkusz Bimbó nevű elefántja szívesen labdázik a gyerekekkel Varsó utcáin. Minden labdát viszszadob. Innen onnan 20
