A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-22 / 47. szám
és elment munkát keresni. Olyan érzésekkel rótta az utcákat, mint akit vágóhídra hajtanak. — Szeptember elsejével beléphet — mondta a személyzetis a régi munkahelyén. — Tudniillik akkor megy anyaságira az egyik alkalmazottunk. Megfelel? — Természetesen — felelte Katalin, bár titkon abban reménykedett, hogy egy-két hónapig is eltarthat, míg munkát talál, s a keresés ürügyén kedvére csavaroghatott volna. Annak a hülye perszónának is pontosan most kell anyaságira menni, dühöngött egy sort, végül mégis megnyugodott. Este — bár kelletlenül — eldicsekedett Gábornak: — A kívánságod és a kedved szerint elintéztem mindent: szeptember elsejétől én is dolgozó nő leszek! HÉTVÉGÉN váratlan vendégeik érkeztek: Árvái József jött látogatóba a feleségével meg a karonülő kisfiával. Felesége — nagydarab, lenszöke hajú, bájos arcú, végtelenül kedves, morva nő —, egy csomó ajándékot hozott Petikének, csupa nyugati cuccot. Árvái szabadkozott: — Ne haragudjatok, hogy felugrottunk, csak néhány percig maradunk, nem akarunk sokáig zavarni benneteket... — Nem, egyáltalán nem zavartok — mondta Gábor —, mivel kínálhatlak meg? — Köszönöm, nem ihatok semmit, vezetek ... — Kávét csak ihatsz — mondta Katalin. — Esetleg egy kávét,... Ugye megengeditek. hogy a feleségem tisztába rakhassa és megetethesse a gyereket? — Természetesen ... Az asszonyok kimentek a konyhába, a két férfi pedig a szobában maradt. Árvái térdére emelte Petit, hosszan nézte. — Hát hogy vág a bajusz, Petikém? A gyerek kissé félénken és értetlenül nézett fel a vastagnyakú férfira. — Jól, igaz?... Látom, nagyra nőttél... No, jól van, menjél és próbáld ki a távirányítású autót... — Földre eresztette Petit, s nézte, hogyan okoskodik a játékkal. — Hát hogy éltek, Gábor? — Köszönöm!... És ti? — Két évet húztam le Líbiában, anyagilag összeszedtem magam ... Van szépen berendezett lakásom, megértő feleségem, vasgyúró fiam, Ford-kocsim ... mi kell még? Vagy fél óráig elbeszélgettek még, aztán Árvaiék összeszedték magukat, elköszöntek és elmentek. — Ezek csak azért jöttek ide. hogy eldicsekedjenek, milyen jól, milyen szépen élnek — mondta Katalin nem titkolt haraggal. — Nem szerettem a dicsekvő embereket. — Miért ne dicsekednének, ha van mivel ? — kérdezte Gábor. — Becsületes munkával teremtette meg az életkörülményeit. Le a kalappal előtte! ■* ' ÁGI azon a nyáron is hazalátogatott, mint mindig, Alexandra nevű kislányával meg az atomfizikus férjével. Csak két hétre jöttek, mert amint mondták, Szocsiban szintén két hetet töltenek családi beutalóval. Jót érezték magukat. Néhány napot Istvánéknál töltöttek el — Alexandra nem és nem akart elmozdulni onnan —, aztán Gáborékkal is találkoztak néhányszor, elmentek ide-oda szórakozni, nézelődni, egyszóval elrepült a két hét, s azon kapták magukat, hogy már is vissza kell utazni. Áginak ezúttal is eltörött a mécses búcsúzáskor. Csüngött a nevelőanyján, csókolgatta, mintha soha nem akarna elválni tőle. Végtelenül szerette és tisztelte Cseresnót. (Folytatjuk) [allottukolvastuk FOLYÓIRAT Második irodalom Az Élet és Irodalom 39. száma érdekes fejtegetést közöl Lázár István kritikus tollából: Második irodalom címmel. Lázár István két részre bontja az irodalmat (igaz, több részre is bonthatná): irodalomra és második, vagy másodirodalomra. Az első részbe a tulajdonképpeni, a fikción felépülő irodalmat sorolja, amely magát az életet, az élet történéseit ábrázolja prózában, versben, drámában. A második irodalomba szerinte azok a müvek tartoznak, amelyek magából az irodalomból táplálkoznak és az irodalomról szólnak, az irodalmat kritizálják vagy kommentálják, szóval nem az életről „hanem ennek egy szükebb, meghatározott szeletéről, az’ irodalmi életről szólnak". Lázár István aggódva állapítja meg, hogy az utóbbi időben mintha egyre jobban háttérbe szorulna a valóságos irodalom és egyre nagyobb tért hódítanának az úgynevezett második irodalom termékei, az emlékezések, az írókról szóló anekdoták, az életrajzok, esszék stb. Gyakori jelenség némely írónál, hogy míg valódi irodalmat alig írt, már több kötetre rúg a második irodalomba tartozó munkálkodásának eredménye. Ez pedig rontja az élő irodalom égészséges egyensúlyát. A fejtegetés szerzője továbbá arról töpreng, mi lehetett az oka annak, hogy így alakult a jelenkori irodalom helyzete. A problémára nem könnyű a válasz. A cikk szerzője megállapítja, hogy a magyar irodalomban az életen, vagy a fikción alapuló irodalom mindig vezető szerepet játszott, éppen ezért, „a -ról, -ről irodalom, az irodalom irodalma — minden értéke, szinessége, haszna mellett is — nem válhat vezető műfajjá, ágazattá. Kell lennie folyamatos, élő, eligazító, az új jelenségekkel. ezek leírásával és magyarázatával bátran birkózó, eredeti irodalomnak. Ez az egyetlen talaj, amelybe a pszeudo-irodalom ép gyökeret ereszthet... Ha a borostyán már erősebb, mint a fa, amelyre felfut, akkor virulása már csak időleges; akkor elöli maga alatt a fát. és így maga is elhal".-Dénes-KÖNYV Heckmann: Csillagok, kozmosz, vi/ágmode/lek „A vázolt reakciók tanulmányozásával sikerült a Nap és a csillagok energiaforrását megtalálni. Csak később fedezték fel az uránmag hasadását és született meg ezzel az a lehetőség, hogy a csillagok belsejében uralkodó különleges hőmérsékleti és nyomásviszonyokat kísérletileg megvalósítsák: lehetőség nyílt így arra, hogy a csillagok energiatermelését, amely az égen fenséges lassúsággal megy végbe, igen rövid időre, robbanás formájában, utánozhassák. Ez a lehetőség a hidrogénbomba. Hogy valóban működik, azt mindnyájan túlságosan is jól tudjuk. Én mindezzel csupán azt kívántam szemléltetni, mekkora biztonsággal vagyunk képesek gondolatilag behatolni a Nap és a csillagok belsejébe, feltéve, hogy a fizika által a csillagászat rendelkezésére bocsátott természeti törvények általános érvényességéből indulunk ki." Ritka izgalmas könyv Otto Heckmann, a kiváló csillagász-kozmológus könyve. Ahogy az alcíme jelzi: a csillagászat élménye. Valójában azonban", egy csillagász önéletírása. „Az egymástól független fejezetek olyan témákról szólnak — írja a szerző —, amelyek több mint ötvenéves tudományos működésem során szerepet játszottak; vagy azért, mert magam is részesük voltam, vagy mert közvetlen közelről figyelhettem meg őket. A könyv tulajdonképpeni tárgya a tudomány, a helyenként önállósodó életrajzi részletek valójában csak eszközként szolgálnak." Kiváló eszközként szolgálnak, tehetjük hozzá tüstént, hisz éppen ez a szubjektív élményszerűség hozza emberközelbe az egyébként talán (legalábbis a laikus olvasó számára) érthetetlen-megemészthetetlen témákat. E sorok írója nem ismer még egy hasonló vállalkozást kozmológiai-csillagászati témakörben. S ez teszi, gondolom, nemcsak számomra kivételes olvasmány-élménnyé e kötetet. Különösképpen két nagy témakör érdekli Heckmannt, a relativisztikus asztrofizika és a világmodellek kérdése, s bár e két téma talán a leginkább megközelithetetlennek tűnik a laikus érdeklődő számára, a szerző mindvégig érdekfeszítően és érthetően beszél róluk. (cselényi) KÖZMŰVELŐDÉS Barátságfesztivál Immár huszonkettedik alkalommal rendezték meg Beregszászon azt a barátságfesztivált, melyre a Szovjetunió Kárpáton-túli területének legjobb népművészeti együttesei mellett csehszlovákiai és magyarországi csoportokat is rendszeresen meghívnak. Néhány éve a Bodrogközi Táncegyüttes szerepelt itt, szeptember végén pedig a nagykaposi (Veiké Kapušany) Komócsa léphetett a fedett szabadtéri színpad deszkáira a zsúfolt, mintegy háromezer embert befogadó nézőtér előtt. A vastaps ezúttal sem maradt el. Magyarországot a vásárosnaményi hagyományőrző folklór csoport képviselte szintén nagy sikerrel. A helybeli beregszásziak valamint a környékbeli beregi viseletben fellépő együttesek arról győztek meg. hogy a néphagyományok ápolása itt is közösségi óhajt fejez ki. Bakta, Mocsola, Vári fiai és lányai e magyar nemzetiség lakta terület jellegzetességeit őrzik. A háromnapos rendezvénysorozat keretében a járási székhely felújított történelmi városközpontjában utcai vásárt, bábszínházát, színpompás felvonulást láthattunk. Az ukrán és magyar nyelven megjelenő Vörös Zászló c. újság külön számot szentelt ennek az eseménynek. A Tőketerebesi járás párt- és kulturális delegációjával, melynek a Komócsa is részét képezte, megismerkedhettünk az egyik legkorszerűbb mezőgazdasági üzem életével Baktában. Nemesítő állomása több évtizedes múltra tekinthet vissza, borgazdaságának pincéit még a török időkben vájták, téglagyára pedig csak néhány éves. A Kozsár Miklós vezette táncegyüttes egész estét betöltő műsort adott Csorna községben. Hazafelé a munkácsi, szerednyei és ungvári várak mellett elhaladva a táncosok kellemes élményekkel, hasznos tapasztalatokkal gazdagabban érkeztek a felsőnémeti határátkelőhöz, ahol Veress Gábor, a Beregszászi Járás pártbizottságának vezető titkára búcsúzó szavaiban megköszönte a barátságfesztiválon való részvételt, kifejezve óhaját, hogy az együttműködés mind kulturális, mind gazdasági téren tovább fejlődik. Mihályi Molnár László HANGVERSENY Galla János szólóestje Nevével a színlapon először a Stravinskycentenárium évében, 1982-ben találkoztam, ekkor vitte színre a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata az ünnepelt egyetlen színpadi művét, a Léhaság útja című operáját, melynek utolsó részében egy rövid jelenetben lépett színpadra Galla János. Egy Don Carlos előadás autodafé jelenetében a flandriai küldöttek szószólójaként hívta fel magára ismét a közönség figyelmét. Emlékezetes marad alakítása a kortárs Juraj Beneš Vendégség (Hostina) című roppant igényes müvében, melyben Jochanán szólamát énekelte úgy, hogy teljesítményét a Szlovák irodalmi alap kitüntetésben részesítette. így került sor a felejthetetlen Mirella Freni-s Anyeginben való szereplésre: az indiszponált Nicola Gjaurov helyett ugrott be, s bár elfogódottan, de szépen énekelte el Gremin herceg jól ismert áriáját. Az év elején színpadra került Verdi ritkán játszott remeke a Simon Boccanegra, e mü két, jellemben oly eltérő, de egyaránt kulcsfontosságú szerepét kapta meg. Galla János eddigi rövid, de izgalmasan fejlődő pályafutásának tetözése tavasz végén következett be, amikor az illusztris nemzetközi énekversenyen Rio de Janeiróban az első díjjal jutalmazták, sőt a kötelező brazíliai dal legjobb tolmácsolásáért még aranyéremmel is kitüntették. Mindez eszembe jutott most, amikor a Bratislavai Zenei Ünnepségeken Galla János önálló szólóestjét hallgattam (zongorán állandó partnere Ľudovít Marcinger kísérte). Műsorának első részében Hugo Wotf Michelangelo dalait, Csajkovszkij lírai fogantatású alkotásait és a kortárs Ladislav Holoubek, Miroslav Válek gyermekverseire komponált mókás ciklusát szólaltatta meg. A második részben az operairodalom remekeiből válogatott; egy-egy Mozart és Rossini, majd három Verdi áriát adott elő. Ez a szép műsor markánsan kidomborította Galla összes erényét, de bevilágította azt az utat is, melyen tovább kell haladnia. Impozáns, de egyben bársonyosan is lágy basszusa elsősorban a komoly és méltóságteljes szerepek tolmácsolására predesztinálja öt. Talán nincs messze az az idő, amikor Attila vagy II. Fülöp szerepében láthatjuk viszont. Biztosíték erre nem mindennapi tehetsége is. Varga József 15
