A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-22 / 47. szám
értekezleten bejelentette: ha összefognak a szülők, s mindenki segít, új óvoda építéséhez látnak. Nosza, ásót, kapát, lapátot ragadtak az emberek, minden szülő szívügyének tekintette az építkezést. Tizenegy évvel ezelőtt történt mindez. Megfeszített munkával teli két esztendő múltán, 1976 végén gyönyörű ajándékot kaptak a cseperedő gyerekek: december 21-én elfoglalhatták új birodalmukat. „Drága ajándék" volt, a „legdrágábbaknak": 2 364 000 korona az értéke, a szinte teljes mértékben társadalmi munkában épült épületnek. Legalább ötven órát minden szülő ledolgozott, de legszorgalmasabban a Kint már melegen süt a nap. — Megyünk játszani! — adja ki a túrókrém-tízórai bekebelezése után a jelszót Kubicskó tanító néni. Igen, a játszóteret is a szülők építették. A parkban 190 rózsatő pompázik, gondozott nyírfasorok állnak őrt a sétányok mentén, a homokozón és a libikókákon túlmenően nyaranta saját medencéjükben pancsolhatnak az apróságok. Ilyesmivel kevés óvoda büszkélkedhet! Az idősebbek úszni tanulnak a városi strandok valamelyikén. Újfent az igazgatónővel beszélgetek. — Jönnek hozzánk kicsik — nyug-Ozsvaldné Kovács Erzsébet 1965 áprilisától óvodaigazgató. Pedagógusi És akkor Piroska ... — Gyertek csibéim — mondja Csaplárné Frank Erzsébet nevetve, s maga köré gyűjti valamennyit. Az édesanyák, apukák pár pillanatig még csemetéiken pihentetik a tekintetüket, aztán szépen csendben beteszik maguk mögött az ajtót. Sietni kell, vár a gyár, a hivatal. — Én nagyon szeretek itt lenni! — törleszkedik Borika az óvónőhöz és fénylő gombszemét reá emeli. Az egyre terebélyesedő Bratislava területén önálló igazgatóság irányítása alatt egyedül Püspökiben (Podunajské Biskupice) működő Magyar ízlik a tej. Gáborka ? már hetvenedik esztendején is túllévő, munkabecsülő Mezei Béla bácsi építésvezető buzgólkodott. A példás rendben tartott épületben játszószobák, hálótermek, étkezősarkak, mosdóhelyiségek, öltözők találhatók. És konyha, ahol nagyszerűen főznek, egyik remekbe sikerült ebédjüket magam is megkóstolhattam. A heti étlapot egyébként a szakács nénik a gyerekek szája íze szerint állítják öszsze. képesítéssel rendelkezik, harminckét esztendeje oktató. „Példás tanítónő." — A gyerekek között — vallja —, elfeledkezem a napi gondokról, boszszúságokról, nem érzem a vállamra nehezedő évek súlyát. A kis- és a nagycsoportosokkal órarend szerint foglalkozunk. De győződjünk meg róla, azonnal. Jó, induljunk hát! Gyűrösiné a mesesarokba gyűjtötte maga köré a lánykákat, fiúkat. Piroska és a farkas történetét szájtátva hallgatják a gyerekek. Aztán szlovák nyelvgyakorlás következik. A legkisebbek ezalatt két szobával arrébb, Kubicskóné Nagy Erzsébettel pársoros versikéket tanulnak. Borzolt tollú verebek gubbasztanak a levelüket hullató útmenti fák ágain. Fáznak, csípős a reggel. A gyalogjárdán leánykák, kisfiúk szaporázzák a lépteiket. Hat óra múlt néhány perccel. A pöttöm Katika érkezik elsőnek. Csöpp kezét jó mélyen kötött svédmintás gyapjúkabátkája zsebébe fúrja. De jön Gáborka is; az édesanyja vezeti. A szalmaszőke kislegény ujuslegény ujmunkanaD kezdődik. jacskái szinte elvesznek anyukája védő, óvó, melengető tenyerében. Annabellát kerékpáron hozzák. Tamáskát édesapja kíséri... A teremben Csapiár tanító néni derűs mosolya messze űzi az álmosságot az arcukról. Cipőt váltanak, átöltöznek szépen, s már futnak is hozzá. Tanítási Nyelvű Óvodában újabb munkanap kezdődik. Ozsvaldné Kovács Erzsébet igazgatónő múltidéző emlékezését hallgatom. — A háborút követően — fog a mesélésbe — a volt bankudvar egyik sötét, nyirkos zugában, nedves falú helyiségében kapott helyet a magyar óvoda. De inkább gyermekőrzö volt, mint óvoda. Játék alig akadt, a gyerekek hazajártak ebédelni, lavórban mosakodtak, s a vizet alkalmi tűzhelyen melegítettük nekik ... Mígnem aztán Mandli Imre, a volt hnb-elnök megunva a tarthatatlan állapotot, intézkedett. Az egyik szülői „Rendesen. alaposan Katikám" — mondja az igazgatónő 12
