A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
ERKEL FERENC -a magyar nemzeti opera megteremtője A 19. század az operairodalomban a nemzeti dalművek létrejöttének kora. A magyar nemzeti opera fejlődése a reformkorral kezdődik, s szinte ugyanebben az időben születik meg az orosz, a cseh és a lengyel nemzeti opera is.' Erkel, Glinka, Smetana, Moniuszko műveikben népük hangján szólalnak meg, hőseik a szabadságért, az elnyomás ellen harcolnak. A történelmi témaválasztás nem véletlenül közös, hiszen a négy nemzet egyaránt elnyomás alatt sínylődött, a magyar és a cseh a Habsburgok igájában, az oroszt saját uralkodója tartja szolgaságban, a lengyel országát háromfelé szakítva látja, az állami lét látszatától is megfosztva. Erkel színrelépése előtt az első maradandóbb hatású magyar dalmű, mely a történelmi múltból meríti témáját, Ruzitska József Béla futása című operája. A mű nemcsak tárgyában és nyelvében magyar, hanem néhány énekszámában a magyar zenei dallamvilág — a verbunkos hangja — szólal meg, igaz, még olaszos kavatinák, románcok, vadászdalok közé ékelődve. De mit számítottak az idegen (olaszos — bécsies) elemek, ha a néző magyar nevű, magyarul éneklő szereplőkkel találkozhatott! A „Béla futása" az idegen források ellenére országszerte nagy sikert arat, mindaddig, míg Erkel diadala háttérbe nem szorítja. Erkel első operáját, a Bátori Máriát 1840. augusztus 8-án mutatják be a Magyar Színházban. A színház ettől a naptól kezdve kapta a „Nemzeti" jelzőt. Erkel ekkor már több éve színházi dirigens, előbb a Német Színház másodkamagya, majd a pesti Magyar Színház karmestere. Gyakorló muzsikusként alkalma van megismerni az európai operairodalom legfrissebb áramlatait, megtanulja és tehetséggel alkalmazza az idegen formákat, de úgy, hogy magyaros dallamokkal tölti meg őket. Ennek a zenének magyar jelleget a verbunkos — a hazaszeretetre hivatkozó, de idegen célokért harcba csábitó muzsika — ad, mely legtöbbször a magyar népdal cifrázásából, ritmusának tánchoz való igazításából keletkezett, de fejlődése során egy egész sor más nemzet (román, török, német, orosz, lengyel) dallamanyagát is átveszi. Ennek ellenére a lelkes, tüzes táncban a közönség már nem is a magyar zene egyik képviselőjét, hanem a magyar jelleg megtestesítőjét látja. Joggal ünnepli hát a nemzet az első igazi magyar opera megszületését, bár a Bátori Mária zenei megoldása és tárgyválasztása révén csak a kezdet Erkel művészetében. Következő operája az 1844. január 27-én bemutatott Hunyadi László már maradandó, bizonyos értelemben klasszikus alkotás. Témája különösen aktuális a forradalmat megelőző években; az egyik oldalon az idegen tanácsadók és az esküszegő király, velük szemben a hős Hunyadi fiai — olyan konfliktus, amely egyszerre tárja fel a múlt és az 1840-es évek ellentéteit. Az első felvonás fináléja, a „Meghalt a cselszövö, elmúlt a rút viszály" négy év múlva a szabadságharc gyújtó — csak a Rákóczi indulóval összemérhető — hatású tömegdala lett. A Hunyadi László partitúrája a bemutató előadáson még nem hangzott el a mai formájában, a nyitány 1845-ben, Gara Mária fuvola kadenciás cabalettája 1847-ben (a nagyhírű francia vendégénekesnő Anne De La Grange asszony számára) íródott, s a róla elnevezett nagyszerű ária 1850-ben készült el. 1844-ben zenésítette meg Erkel a Himnuszt. A Bartay András pályázatára beküldött és első díjat nyert zenemű méltóságos nyugalmával, fenséges hangvételével valóban a nemzet himnuszává válik. A forradalom kitörése után Erkel nemzetőrnek jelentkezik. A forradalom bukása, az önkényuralom öt is elnémítja. Új operájának szövegkönyve már közvetlenül a szabadságharc után elkészül, mégis 17 évnek kell eltelnie a Hunyadi László színrevitelétöl a Bánk Bán bemutatójáig. A Bach-korszak sötét napjaiban Erkel nem gondolhatott az uralkodói önkény ellen kiáltó mű bemutatására. Tiborc panasza, Bánk kemény vádjai, Petur lázadó hangja csak 1861-ben szólalhatott meg a Nemzeti színpadán. A mü fogadtatásáról, gyújtó hangulatáról így számol be Ábrányi Koméi, a korabeli zeneíró: „Könnyebb lett mindig a közönség lelke, ha tombolásig kitapsolhatta magát Petur bordalára, vagy Bánk bán kifakadására az idegen uralom ellen. A magyar hazafiság. kitartás, lelkesedés élesztő forrásává vált, s hatalmasan pótolta az erőszakosan feloszlatott országgyűlésen elnémított politikai szónoklatokat." Alig egy esztendővel a Bánk bán után mutatják be a Saroltát, Erkel vígoperáját. Az opera nem arat maradandó sikert — a szövegkönyv és a zene is híján van az igazi vígoperai szellemnek. Két hatalmas műben, a Dózsa György (1867) és a Brankovics György (1874) című operákban fejleszti tovább stílusát. Egyre inkább elfordul az olaszos-franciás kerettől, s a korszellemnek hódolva rátér a németes- Wagneres motívum-technika, a végtelen dallam és a merészebb harmóniák útjára. A korabeli kritika lelkesen köszönti Erkel „új irályát", de a közönség elfordul tőle. Élete alkonyán még két dalművel ajándékozta meg a zeneirodalmat [Névtelen hősök (1880); István király (1885)]. A 175 éve született Erkel Ferenc élete, munkássága elválaszthatatlan a 19. századi magyar zeneélettől, a Filharmóniai Társaság a Zeneakadémia és az Operaház történetétől. Zeneszerzőként a magyar nemzeti opera megteremtöjeként írta be a nevét a zenetörténetbe, munkássága nélkül elképzelhetetlen a 20. századi magyar zene felvirágozása. SAMARJAY MÁRIA SZOVJET SZERZŐK KÖNYVEI Az 1928-ban született orosz és kirgiz nyelven író Csingiz Ajtmatov hímevét annak idején egy szerelmi kisregénye, az eredetiben 1958- ban megjelent, majd hamarosan számos nyelvre, köztük magyarra is lefordított Dzsamila szerelme alapozta meg. A kirgiz nép sajátságos, a természethez közel álló világát megszólaltató Ajtmatov azóta több prózai művet írt a kirgiz falu életének szép és tragikus eseményeiről. Az utóbbi jelzővel illethető élettörténetet közvetít A versenyló halála című regénye, amely a Zsebkönyvek sorozatban jelent meg nemrégiben, immár ötödik magyar kiadásban. Az 1974-ben, saját filmje forgatása közben, alig 45 évesen elhunyt Vaszilij Suksin hazájában a 60-as évek elején hívta fel magára a figyelmet néhány évvel később pedig filmjeinek nemzetközi díjazásai révén világszerte is ismertté vált A szibériai születésű Suksin egy személyben volt féktelen szenvedélyű, zaklatott életű embertípusok írója, filmrevivóje. színészi megtestesítője. Az effajta emberek iránti érzékenysége miatt életében őt magát is legendák övezték és ellentmondó véleményekkel illették. A Világirodalom Remekei sorozatban Vörös kányafa címen ismét kapható magyar fordításban a címadó elbeszélésen kívül még tizenegy írása. Szibériában született, s ott töltötte gyermekkorát az 1910-ben született Nyikolaj Dubov is, aki még 1929-ben kezdett írni, de az irodalmi siker csak későn, 1948-ban szegődött melléje. A szökés című regényében, amely második magyar kiadásban látott a Zsebkönyvek sorozatban napvilágot, egyszerű, puritán eszközökkel jeleníti meg egy nehéz, önmagukkal is meghasontott felnőttek közt felnövő fiú válságát s egy tragikus történet hatására beállt belső tisztulását elindulását az emberré válás útján. Immár tizenharmadszor adta ki Zsebkönyvtár sorozatában az Európa kiadó az elmúlt egy-két év szovjet novellatermésének legjavából összeválogatott gyűjteményét. E mostani kötet (címe: A sleppj tizenegy beérkezett író elbeszélésével ismerteti meg magyar olvasóját s általuk a mai ember problémáit különböző módon megközelítő kortárs szovjet irodalmat. A kötet írói: V. Makanyin, V. Kondratyjev, L Petrusevszkaja, J. Bogdanov, A. Bels, L Rumarcsuk, V. Szavickij, P. Nyilin, A Rogyin, I. Ŕaksa, F. Iszkander. A Gondolat kiadó Világjárók sorozatának új. Afrikai szafarik c. kötetében érdekes, izgalmas útirajzok keretében gazdag ismeretanyag található Kelet-Afrika új országainak (Ruanda, Burundi, Uganda, Tanzánia, Zambia, Malawi, Botswana) kevésbé ismert tájairól és törzseiről. A könyvszerzője, Szergej Kulik, aki a TASZSZ tudósítójaként éveket töltött Afrikában, újságírói és geográfusi minőségében egyaránt érdeklődő, kiváncsi szemmel járta ezeket az országokat arra törekedve, hogy találkozzon és megismerkedjen azzal a városoktól és műutaktól távoleső igazi Afrikával is, amely még megőrizte eredeti arculatát (FV) Tolsztoj és a gyík Tolsztoj és felesége közt tudvalevőleg gyakran voltak heves elkeseredett viták: az asszony mindig visszafogta az író kezét, ha Tolsztoj valami olyan elhatározásra jutott, amely családja anyagi érdekeit veszélyeztette. Tolsztoj ilyenkor le volt sújtva és azt forralta magában, hogy ott hagyja örökre Jasznaja Poljanát. Egy ilyen viharos, civakodós napon Gorkij vendége volt Tolsztojnak és amikor ketten a kertben sétáltak, Gorkij észrevett egy kis gyíkot, amely a napfényben sütkérezett. — Te jól érzed magad itt, úgy-e? — szólt a gyíkhoz Gorkij. Tolsztoj is megállt, lenézett a kis állatra, mialatt keze a bőrövébe volt akasztva, abban a klasszikus pózban, ahogy többször lefotografálták és megörökítették. Tolsztoj körülnézett, aztán szomorúan szólt: — Bezzeg én nem érzem jól magam itt! A gyanús ember A kilencszázas évek elején Tolsztoj erős rendőri ellenőrzés alatt volt. Ekkor írta híres levelét a cárhoz: „Nem tudok hallgatni!" Ebben az időben meglátogatta Szent-Pétervárott egyik legjobb barátját, Grigorovicsot, a költőt. Az iró távozása után Grigorovics megkérdezte a portásától, hogy tudja-e ki volt a vendége. — Valami gyanús ember lehetett, — felelte a portás — mert amíg az az ipse itt volt, a nyakamon lógott egy detektív és teledumálta a fejemet. Mikor aztán az az öreg parasztformájú ember elment, a detektív usgyi — utána! Én csak annyit mondok a nagyságos úrnak, nem jó ám az ilyen vén csavargóval barátságot tartani! Tolsztoj és az alkohol Tolsztoj elkeseredett ellensége volt az alkoholnak, hiszen még darabot is írt ellene („Sötétség hatalma"). És mégis egyszer így szólt Gorkijhoz: — Nem szeretem a részeg embereket, de ismerek olyanokat, akik, ha isznak, érdekesekké válnak, valami szellemi élt kapnak, amely nincs meg bennük normális állapotukban, gondolataik szárnyalni kezdenek, kifejezéseik gazdagokká és élénkekké lesznek .. . Ilyenkor kész vagyok rá, hogy az italban áldást lássak. 10
