A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
A Csemadok életéből A tét nem kicsiny: a legjobbak egyenes ágon jutnak el a Jókai-napokra, a vers- és prózamondók ötödik kategóriájának versenyébe. S ez a tény már jelzi, hogy a Csemadokot és a Szlovákiai Nöszövetséget összeköti egyfajta kapcsolat, amely igyekszik a kor ritmusához igazítani lépteit. Ahhoz a korhoz, amely tucatszám szüli a rendezvényeket, amely a kulturális és népművelési élet anyagi és szellemi érzékenységét mind jobban növeli, ugyanakkor, mi tagadás, sok mindent visszhangtalanságba süllyeszt a rohanással, a tájékozatlansággal, a kapcsolatok hiányosságával vagy éppenséggel nemlétével. Azt azonban sem időzavarral, sem tájékozatlansággal, sem a kapcsolatok hiányosságaival nem lehet megmagyarázni, hogy néhány magyarok lakta járásból, különös tekintettel a kelet-szlovákiaiakra, évek óra nem jelenik meg képviselő a „Szólj, költemény!" országos döntőjén. A járási versenyeken is nagyon-nagyon gyér számban vesznek részt A Hniezdne nevű község krónikájába a fesztivál tiszteletbeli vendégei beírták a nevüket POÉZIA POZDRAVENÁ magyar nemzetiségű nők, holott bizonyos, ha a Csemadok alapszervezetei vagy járási bizottságai jobb kapcsolatban állnának a nöszövetség azonos szintű szervezeteivel és fordítva, a keleti végeken is megmutatná magát néhány remekül szavaló, prózával kitűnően bánni tudó asszony, dolgozó nő és lány. Végül is, az eddigi magyar anyanyelvű döntősök mindegyike bizonyíthatja, hogy a Csemadok helyi alapszervezete nemcsak hogy tud róluk, de egyenesen magukénak vallja őket. Először 1977 novemberében, a szemle tizenkettedik évfolyamában mutatkoztak be magyar asszonyok Stará Lubovňán, igaz, egyelőre csak versmondásban, s a pálmát a tardoskeddi (Tvrdošovce) Marek Katalin nyerte el. Addig azonban sok víz lefolyt a Poprádon. Ugyanis a kezdet nehézségeivel a Podolinechez közeli falucska, Lomnická aszszonyai küzdöttek meg még 1967-ben, amikor nagy lokálpatrióta szivükkel úgy határoztak, hogy nőszövetségük járási szavaló- és prózamondó szemlét rendez kimondottan asszonyoknak és dolgozó nőknek a 110 éve született, s akkor éppen 25 éve elhunyt szlovák prózairónő Terézia Vansová tiszteletére, aki élete jelentős részét falujukban élte A zsűriben több neves személyiség dolgozott; köztük Ida Rapaičová színésznő, Tóth Elemér és Vojtech Kondrót költő Az első este PodoHnecben mutatkoztak be a szavalok le. A második évfolyamot már Podolinecben rendezték, két év múlva pedig már kerületi szinten, hogy aztán az ötödik évfolyamban Szlovákia tizenöt járásából 44 előadó léphessen pódiumra. Ukrán nyelvű előadók először a hatodik évfolyamban mutatkoztak be, s többek között a Nö szerkesztőségének köszönhetően 1977-től magyar nyelvű nők is bemutatkoznak ezen az országszerte jegyezett, színvonalas szemlén. Az idei szemle volt a huszadik, s a jubileum mindvégig különös ünnepélyességet kölcsönzött neki. Amit mindenekelőtt le kell imi róla, az anyanyelv ünnepe volt. Andrej Sládkovičtól, Ján Hollýn, Ján Smreken, Miroslav Váleken át Milan Rufusig, Vitézslav Nezvaltól Jevgenyij Jevtusenkóig olyan szövegeket hallhattunk a három ünnepi műsorban, amelyek a nemzet föltétien szeretetéröl, az anyanyelv nélkülözhetetlenségéről szóltak. Mert egyik — számunkra is tanulságos — sajátossága ennek a szemlének, hogy a két napon át tartó, nappal megrendezett versenyen túl a résztvevők, vagyis az amatőrök jeles, szlovák színművészek társaságában esténként verses-zenés műsorral örvendeztetik meg a Stará Ľubovňa -i járás néhány kisközségének közönségét. Az idén csütörtökön este Podolínban, pénteken este a művészsereg kétfelé osztódva egy Hniezdne nevű szlovák, és az Üdol nevű ukrán faluban tartották még a szép szó ünnepét, és szombaton este volt a hagyományos Stará Lubovňa-i gálaműsor, amely minden évben zsúfolt nézőtér előtt zajlik. Az idén sem volt ez másként. A gálát a szlovák anyanyelv ünnepeként rendezte meg Vladimir Rusko érdemes művész, a Csehszlovák Rádió rendezője. Ahogy az lenni szokott, az idén is nagyon jól szerepeltek a magyar előadók, bár soha ilyen kis számban nem mutatkoztak be, mint az idén: nyolcán. Közülük öten kaptak első díjnak, hárman második díjnak megfelelő besorolást. Ugyanis a Szólj, költemény! szemlén az utóbbi három nagy csoportra osztja a bemutatkozókat: a „Sikeres szereplésért", a „Nagyon jó előadásért" és a „Kiváló előadásért" oszt ki díjakat. Csak sajnálhatjuk, hogy valamennyi meghívott nem jelent meg a döntőn, s azt is, hogy néhány járásból évek óta nincsenek képviselve nőink, s asszonyaink. Sajnálatra méltó az is, hogy a huszadik, jubileumi évfolyam tiszteletére kiadott díjak és plakettek átvételére nem érkeztek meg az egykori legjobb magyar nyelvű előadók. A Nő szerkesztőségének adományozott elismerést Pákozdi Gertrúd főszerkesztő, a jó együttműködésért adományozott Terézia Vansováemlékérmet Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke vehette át Elena Utvajovától, az SZNSZ KB elnökétől. Nyilvánvalóan annak reményében, hogy a két szövetség közötti kapcsolat tovább bővül, s nemcsak az eddiginél is jobb összmunkát követelő Szólj, költemény!, hanem egyéb rendezvények révén is. SZIGETI LÁSZLÓ 6 Fotó: L Lisický
