A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-15 / 46. szám

— Bőséges termést hozott idén a föld — mondja Vankó József, a Felsöszeli (Horné Saliby) Efsz agronómusa. — Bőséges a ter­més és ezzel együtt bőségesek a gondjaink is. Nem a sok termés, hanem elsősorban a föld szárazsága, keménysége miatt, mert így nagyon nehéz a termények begyűjtése. Ki­váltképpen érvényes ez a cukorrépa betaka­rítására. Csapadékhiányban szenved a határ. A gé­pek hatalmas porfelhőkbe burkolózva dol­goznak. A kemény, száraz föld próbára tesz embert, gépet. — Nincs mese — szól ki a traktorjából Keszeli István traktoros —, ezek között a nehéz feltételek között is dolgozni kell. Keszeli István a felsőszeli szövetkezetben már tizenöt éve vezet traktort. Ilyen nagy szárazságra, ilyen nehezen végezhető mun­kára nem emlékszik. A cukorrépát fejeli munkagépével: — Tavaly naponta hat hektár répát fejel­tem le, most pedig örülök, ha három és fél hektárt sikerül megcsinálnom. És sokkal több odafigyeléssel, több munkával. Nagyon V / száraz a föld, így hamar törik, romlik gép. Szinte minden kerülő után meg kell állni, megjavítani a kisebb-nagyobb hibásodáso­­kat. Mert nem ilyen körülmények közé valók ezek a gépek. Keszeli Isván szavaira egyetértőén bólinta­nak a társai is. Ugyanezt mondhatnánk el mind a harmincnyolcán, akik az alsó- és felsöszeli határban a cukorrépa begyűjtését végzik. Később az agronómus még folytatja a gondolatot: — A mennyiséggel, minőséggel nincs baj. A tervezett hektáronkénti 392 mázsás ho­zam helyett 430 q termett, s a cukorfok is tizenhat körül mozog. Viszont az idén a betakarítás lényegesen több embert, gépet köt le, mint a korábbi években. A répa termesztése, betakarítása mindig is nagyon munkaigényes volt. Az idén kiváltképpen az. De nem véletlenül nevezik a cukorrépát fehér aranynak. Ha jó a termés, sokat is hoz a szövetkezet kasszájába. A 4612 hektáron gazdálkodó szövetkezet háromszázhúsz hektáron termeszt cukorré­pát. Szívesen is vállalná a gazdaság a cukor­répa termesztését, hiszen jó termés eseté­ben nagyon kifizetődő, ha ... — ... ha a vetés idején rendelkezésünkre állna elegendő egycsírájú mag. Olyan, ame­lyet nem kell egyelni. De az egycsírájú mag hiánycikk, s az egyeléshez már nehezen kapunk munkaerőt, akik kézzel-kapával haj­landók elvégezni a munkát. így aztán a szép bevételek ellenére is minden terményünk közül a cukorrépa jelenti a legnagyobb gon­dot. Nagyon-nagyon össze kell szednünk magunkat, hogy megbirkózzunk ezzel a fela­dattal. Nem is a sok munka jelent bosszúsá­got, hiszen azért vagyunk itt, hanem elsősor­ban az a tudat, hogy mindezt már sokkal könnyebben is el lehetne végezni. Ha lenne elegendő egycsírájú mag, minden egysze­rűbb lenne, jobban tudnánk erőinket más ágazatokra összpontosítani, ahol ma még nem megoldott és egyszerűen elkerülhetet­len a kétkezi munka. A jogos panaszok, gondok ellenére is a szövetkezet minden területen szép eredmé­nyeket könyvelhet el az idén. Cukorrépából is. Érthető, hogy bántja őket a tudat: miért kell a dolgokat a nehezebb végénél megfog­ni, ha lehetne egyszerűbben, könnyebben is. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom