A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-07 / 45. szám
Csak egy percre... Szlovákia fővárosában október első felében rendezték meg a hazai komolyzenei élet egyik legrangosabb rendezvényét: a Bratislavai Zenei Ünnepeket. E két hétig tartó zenefesztivál keretében került sor a fiatal előadóművészek hagyományos nemzetközi seregszemléjére. Az ifjú francia, norvég, NDK-beli, svéd, angol, szovjet, csehszlovák és NSZK-beli művészek mezőnyében egy fiatal magyar zongoraművész: a 25 éves SZÉKELY ISTVÁN is koncertpódiumra lépett. — Mikor ültél először zongorához? — Kissé fogas kérdés, mert kétértelmű, hiszen zongorához ülni vagy zongorázni, az nagyon is különböző dolog ... Tény viszont, hogy Dunaújvárosban születtem, és ötéves voltam, amikor szüleim beírattak a helyi zeneiskolába. Nyolc évvel később pedig Budapestre, a Bartók Béla Konzervatóriumba kerültem, ahol a zongorajáték mellett kompozíciót tanultam. Néhány esztendővel később. már a Liszt Ferenc Zeneakadémián, Kadosa Pál és Kocsis Zoltán voltak a tanáraim. — Valószínű, hogy ebben az időszakban már nemcsak tanultál és gyakoroltál, hanem versenyeztél is... — Első, valóban figyelemre méltó sikerként 1977-ben Sopronban megnyertem a zongoristatehetségek versenyét. Két évvel később Párizsban, egy nemzetközi fesztiválon nyertem oklevelet; 1981-ben pedig a nagyhírű — Zolikám, fiacskám, mindjárt hét óra! Már kétszer keltettelek. Azt hittem, mosakszol, s te még fel sem keltél! Elkésel! Édesanyja már harmadszor jött be a hálóba, hogy másodikos kisfiát felkeltse. Zoli az első szóra felébredt ugyan, de hát... Kis barátunknak volt egy gyengéje. Este úgy kellett őt ágyba tuszkolni, s amilyen nehezen feküdt le, olyan nehezen tehetett reggel az ágyból kiugrasztani. Nagy-nagy vonzereje nőtt reggelre a dunyhának, amit Zolika kötelességérzete édesanyja segítségével is csak nehezen tudott legyőzni. A szóban forgó reggelen is ilyen viaskodás indult meg Zoli és az ágy között Az őszvégi szél havas esőt verdesett az ablaküvegnek. Az esőcseppek kopogása még édesebbé tette az ágy melegét — Ilyenkor könnyen meghűlhet az emberfia! — vetődött fel Zolika agyában a gondolat... Mi lenne, ha beteget jelentenék ? Édesanyámnak csak egyszer kellene mondani, hogy nem érzem jó! magamat... Jönne a szokásos babusgatás, csak azt kellene mondani, hogy fáj a fejem, meg a hasam! Megállapítani úgysem lehet hogy igaz-e?! Ki lát bele az \ én hasamba?... Még Édesanya sem. És az iskola? Meglesz az egy nap nélkülem is és holnap majd bepótolom a mulasztást. .. — Egy kis füllentés egész napra kiskirályt csinálhat belőlem — gondolta, s ez még a maradék akaraterejét is elvette. Édesanyja újabb sürgetésekor végleg döntött: — Édesanyám, ma nem mehetek az iskolába! — nyöszörögte. — Miért?!... Csak nem vagy beteg?!... — De beteg vagyok! — sietett a válasszal, és sűrűn pislogott. Édesanyja rémült faggatá-Liszt—Bartók Zongoraversenyen végeztem az első helyen. — Úgy tűnik, a páratlan számmal végződő esztendők hozzák neked az igazi szerencsét ... — Lényegében igen! 1983-ban például a Budapesti Tavaszi Művészeti Hetek keretében a Magyar Televízió az én előadásomban sugározta Liszt Ferenc A-dúr zongorahangversenyét. Még ugyanabban az évben Cziffra György alapítványának ösztöndíjasa lettem és a Spanyolországban rendezett Európai Zenefesztiválon is bemutatkozhattam. — Tavalyi, bratislavai hangversenyed azt bizonyítja, hogy azért a páros évjáratú esztendőkben sem tétlenkedsz! — A rendszeres gyakoriás mellett szívesen lépek hangversenydobogóra. Ezért szívesen vettem részt a tavalyi Bratislavai Zenei Ünnepeken rendezett Interpódiumon, sőt talán lesznek még, akik emlékeznek rá, hogy Komáromban is koncerteztem. — Hadd kérdezzem meg: milyen zenét szeretsz a legjobban ? — Őszintén szólva ezt már sok helyütt és sokan kérdezték tőlem. Most is csak azt tudom válaszolni, amit mindig: a szép és jó zenét, amely ad és mond nekem valamit, bármely korból származzék. — Véleményed szerint tulajdonságai vannak egy vérbeli muzsikusnak? — A higgadt gondolkodás és a jó idegzet okvetlenül szükséges. Emellett rajongania kell a zenéért és az embereket is szeretnie kell, hiszen az emberiség legnagyobb szellemeinek gondolatait, zenei üzenetét közvetíti. (mik-) sára elmondta, hogy mi mindene fáj. Előkerült a lázmérö. — Hőemelkedésed nincs — állapította meg Édesanyja. — A hasad is fáj, azt mondod?! — Nagyon fáj! — Szegénykém, pedig már megsütöttem a tojást Néhány szelet kolbászt is tettem bele, ahogy szereted. Zolika ezidáig az evésre nem is gondolt de ahogy kedvenc ételét emlegetni hallotta, hatalmas étvágya támadt. — Savanyú uborka is van hozzá? — re bégte suttogó hangon. — Van, fiacskám, van, — bólogatott Édesanyja, aztán elfordult és mintha egy kicsit mosolygott volna, legalábbis Zolikának úgy rémlett , — Édesanyám! — Tessék? — Megeszem a kolbászos tojást — A beteg hasadba ilyen nehéz ételt?! — Hátha meggyógyulok tőle... Édesanyja már sejtette, honnan fúj a szél! — Mosakodjál meg, én addig feltálalom a reggelidet. — Kész is vagyok! — jelentkezett néhány perc múlva. A hideg víztől kipirult arcán nyoma sem maradt az álmosságnak. Az ínyenc falatok nyeldesése közben a betegségéről is megfeledkezett Mikor jóllakott, az órára pillantott fölkapta táskáját és ^rohant ... Édesanyja utána kiáltott: — Hát a hasad?! Zolika pironkodva kapott észbe, de talpraesetten válaszolta: — Már nem fáj! Segített a kolbászos tabletta! KOVÁCS JÓZSEF Jogi tanácsok Özv. P. F.-né kassai (Košice) olvasónk lapunk 35. számában az aránylagos öregségi nyugdíjról irt tanácsunkkal kapcsolatban azt kérdezi, hogy most 65 éves korában kaphat-e nyugdijat. Olvasónk 1958-ig dolgozott, 1958-ban leszázalékolták, s 1964-ben nyugdíjazták — nyilván rokkantsági nyugdíjat kapott, jelenleg saját nyugdíj és özvegyi nyugdíj címén havi 1 262 Kčs-t kap. Azt írja továbbá, hogy annak idején nem volt meg a 25 ledolgozott éve, ezért gondolja, hogy most a rövidebb, de 10 évnél hosszabb alkalmazási idő alapján aránylagos öregségi nyugdíjra lehetne igénye. Mint az idézett jogi tanácsunkban említettük, a nyugdíjkorhatár elérése idején a nyugdíjigényléskor még fenn kell állnia az alkalmazási viszonynak, vagy ennek megszűnésétől nem szabad két évnél hosszabb időnek eltelnie. A nyugdíj kiszámításának alapját akkor is az utolsó öt vagy tíz óv keresetéből megállapított havi átlagkereset képezi. Olvasónk 1964 óta nem dolgozik, nyugdíjat azóta kap, így nem kaphat semmiféle újabb nyugdíjat. „Hot az igazság" jeligéjű olvasónk arra a kérdésre vár választ, hogy hová fordulhat munkabér-panaszával. A kérdéses ügyet már a járási szakszervezeti tanács dolgozója kivizsgálta, de az eredménnyel olvasónk nem elégedett. A postai alkalmazottak bérelöírásai, az egyes alkalmazottak besorolása a bérosztályokba, a postán alkalmazott takarítónők munkaideje és bérezése kérdésében a Szlovák Szakszervezeti Tanács bérosztályához fordulhat — Slovenská odborová rada, mzdový odbor, Bratislava, Odborárske nám. 3. Részletes panaszához csatolja munkaszerződése és a fizetési határozatok másolatát is. B. Gy. Kamenica nad Hronom-i olvasónk baleset ügyében kér tanácsot. 1982-ben munka közben megütötte a szemét, orvosnál is volt, aki kezdődő hályogot állapított meg. A balesetet nem jelentette, így munkaadója jegyzőkönyvet sem vett fel róla. Később a szemét megoperálták, a harmadik operáció után már nem látott és 1985 májusában azt mondta az orvos, hogy a szemét el kell távolítani, s hogy ez a baleset következménye. Volt baleset-biztosítása, de a biztosítótól nem kapott semmi kártérítést. Minden üzemi balesetet jelenteni kell, s erről a munkaadónak a szakszervezeti üzemi bizottság közreműködésével jegyzőkönyvet kell felvennie. A munkaadó kötelessége, hogy a munka teljesítése közben az üzemben elszenvedett balesetért, illetve egészségkárosodásért kártalanítást fizessen. A baleset-biztosítás alapján az Állami Biztosító fizeti a biztosítási kötvényben meghatározott kártérítési összeget. Minden balesetet és kártalanítási vagy biztosítási igényt idejében jelenteni és érvényesíteni kell. Kérjen a kezelőorvosától vagy a műtétet végző kórháztól (a főorvostól) orvosi igazolást arról, hogy mi okozta látása elvesztését, s ezzel forduljon ügyvédhez, hogy az megállapíthassa a frontos tényállást, s hogy lehet-e még most, a baleset eltelte után három évvel az új orvosi igazolás és szakvélemény alapján kártérítést igényelni. Néhány szó a személybiztosításról A személybiztosítás körébe tartozik a szorosabb értelemben vett életbiztosítás, a bizonyos életkor elérése esetére kötött biztosi-A KOLBÁSZOS TABLETTÁK tás, e két biztosítási fajta kombinációja, valamint a balesetbiztosítás. Az Állami Biztosító azonban másfajta biztosításokat is köthet, amelyek a fentiek kombinációjából adódnak. Mindezekben az esetekben a biztosító a biztosítási szerződés (kötvény) feltételei értelmében a biztosított személynek vagy egyszeri összeget köteles kifizetni, vagy neki életjáradékot folyósítani. A biztosítás mindazokra az esetekre érvényes, amikor a biztosítási esemény (a biztosított személy halála; bizonyos életkor élérése; baleset stb. a köztársaság területén vagy a biztosítottnak engedélyezett (tehát nem illegális) külföldi tartózkodása alatt külföldön következik be. A személybiztosítás egyik alapelve, hogy a biztosított által szándékosan előidézett esemény nem lehet a biztosítás tárgya. Így a biztosított személy öngyilkossága esetén a biztosító nem köteles kifizetni a halála esetére megállapított összeget. (Kivételt csak az az eset képez; amikor az orvosi szakvélemény szerint a biztosított az öngyilkosságot elmezavarban követte el). A biztosított személy köteles az egész biztosítási idő alatt a megállapított biztosítási dijat fizetni. Azonban ha a biztosítás tartama alatt — de legkorábban a szerződés megkötésétől számított két év eltelte után — a társadalombiztosítási előírások szerint teljesen rokkantnak ismerték el és teljes rokkantsági nyugdíjat kap, akkor a további biztosítási díj fizetése alól rnentesül. Ez a díjmentesség mindaddig érvényes, amíg a biztosított személy teljes rokkantsági nyugdíjat kap. A biztosított személy a halál esetére kötött életbiztosításban meghatározhatja, hogy kinek kell majd a biztosítási összeget kifizetni. Ezt azonban bármikor meg is változtathatja. Ha ilyen személyt nem jelölt meg, akkor halála esetén a biztosítási összeget a hátramaradt házastársa, ha nincs, akkor a gyermekei kapják. Ha gyermekei nincsenek, akkor a szülei, ha ezek sem élnek, akkor azok a személyek, akik vele közvetlenül a halálát megelőzően legalább egy évig közös háztartásban éltek és a közös háztartásról gondoskodtak, vagy az eltartására rá voltak utalva. Ezek a személyek a biztosítási összeget közvetlenül a biztosítási szerződés alapján és nem örökség címén kapják. A bizonyos életkor elérése esetén kötött biztosítás, mint már az elnevezése is utal rá, arra kötelezi a biztosítót, hogy a biztosított személynek, ha bizonyos kort (pl. 55, 60, 65 évet) elért, a szerződésben kikötött összeget kifizesse. Ha a biztosított személy nem éri meg a szerződésben meghatározott életkort, akkor külön szerződéses kikötés alapján az addig befizetett biztosítási dijak összegét annak fizeti ki a biztosító, akinek az előbb említettek alapján jogigénye van az összegre. Amennyiben ilyen biztosítást házastársak kötöttek, akkor a biztosító a megállapított biztosítási összeget már akkor kifizeti, ha az egyikük a biztosítás tartama alatt meghal; természetesen legkésőbb akkor, amikor mindkét házastárs eléri a szerződésben kikötött időt. Dr. B. G. 19
