A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-07 / 45. szám
Balra: Bugár Béla, Cs. Tóth Erzsébet, Ropog József. Boráros Imre és Lörincz Margit Jobbra: Petrécs Anni és Németh Ica az egyik jelenetben A Komáromban látott Névnap a rendező, a szerencsés kézzel választott színészek, az egész alkotó közösség egymásra találásának és hasonló szintű csapatmunkájának köszönheti a sikert. S természetesen azt is, hogy nemcsak a színpadon pergő cselekmény tűnik élvezetesnek, hanem sikerült kihámozni a kertészi szöveg mögöttes rétegeit, azok gondolati összetettségét. Gondolom, mindebből már nyilvánvaló az évadnyitó bemutató további erénye is, nevezetesen az, hogy az előadás — a sokat vitatott kategóriát használva — egyben „színészcentrikus" is. Ropog József jól sáfárkodó bőkezűséggel, életteljes karaktert formálva kelti életre a főhős: Víg Gusztáv mindig indulati forrponton lévő figuráját. Keménységet és szeretetet, férfiúi hiúságot és kópésagot, önzést és megbocsátást jelző mozdulatainak vagy grimaszainak többségével pontosan karikíroz s jellemez. A feleség: Vígné alakját Németh Ica játssza viszonylag visszafogott színészi eszközökkel, figurájának azonban igy is asszonyi mélysége, fáradt bája van. Akaratlanul kibuggyanó emberi jajkiáltása a zárójelenetben színészi remeklés. Petrécs Anni jól építette fel játékát a szomszédasszony: Juli szerepében. Azt a nötípust kelti életre, aki fennhangon szakít ugyan a házasság hagyományával, ugyanakkor a saját lelkiísmerete előtt sem tudja megvédeni önnön érdekeit. Az előadás többi kulcsszereplője: Lörincz Margit. Cs. Tóth Erzsébet, Udvardy Anna. Bugár Béla és Boráros Imre olyan közeget képesek teremteni a Víg-házaspár köré, amelyben nemcsak a felfokozott indulatú szituációk hitelesek, hanem a figurák is szinte hézagtalanul egészek. Benes Ildikó és Vörös Lajos egy-egy epizódszerepben szolgálja becsülettel az együttes munkát. A Magyar Területi Színház évadnyitó bemutatója szép reményekre jogosító, kellemes meglepetést hozott. Színházunkban érdemes volna hát ebben az irányban „továbbgondolni" az új szezont. MIKLÓSI PÉTER (Fotó Nagy László) Kincsňnk a nvelv w SAJTÓNYELV ÉS ' % KÖZNYELV Nem mindig igazságos, ha a sajtónyelv szeplöiért egyértelműen a sajtó dolgozóit tesszük felelőssé. Hadd idézzem egy régebbi nyelvművelőnknek, Halász Gyulának évtizedekkel ezelőtti megállapítását: „Akik mindannyiszor az újságokban keresik a nyelvünkben elharapózó hibák egyetlen forrását, olyanok, mint azok a felfedezők, akik diadallal mutatnak rá a tóra. hogy íme, abból ered a folyó — míg aztán ki nem derül, hogy a tóba is patakok ömlenek. Az író és az újságíró nyelve ezer rejtett és nem rejtett forrásból táplálkozik. Ö csak továbbadja, ahogyan kapja a körötte zajló életben. Hiba, ha azon zavarosan hömpölygeti tovább, minden iszapjával. De legkevésbé azoknak van joguk panaszra, akik az újságok nyelvében itt-ott bizony a maguk nyelvének zavaros üledékére ismerhetnének." Az első és legfontosabb tehát: vigyázzunk arra, hogyan beszélünk. Hiszen mindenki előbb beszélni tanul meg, csak aztán írnil Ha szóban világosan, értelmesen meg tudjuk fogalmazni a mondanivalónkat, jól meggondoljuk. mit akarunk mondani, nem használunk töltelékszavakat, fölösleges kitérőket, akkor ezt a mondanivalót le is tudjuk világosan, értelmesen, magyarosan írni. Sajnos azonban sokan még mindig azt hiszik, hogy írni csak úgy szabad, ahogy sose beszélünk. Elmondani még csak tudnak valamit egyszerűen, értelmesen, de amikor papírra vetik a gondolataikat, „irodalmivá", vagy ami még rosszabb és veszélyesebb, „hivatalossá" akarják stilizálni a közlendőjüket, s mindjárt megvan a baj. Mondani például igy mondaná minden józan, ép nyelvérzékű ember: A gazdasági válság idején véres események is történtek (előfordultak), mégis ezt olvasom a leirt szövegben: a válság évei nem nélkülözhették a véres eseményeket sem. Vagy : szóban mindenki úgy mondaná: ez az adat talán nem egészen pontos, ez a$ adat esetleg vitatható, ám e helyett az Írott szövegben ez éktelenkedik: ez az adat vita tárgyát képezheti. Minden józan ember azt mondaná a kissé fejletlen, visszamaradott gyerekről: még nem érett az iskolára, a rádió hírszolgálata azonban iskola éretlen gyerekekről beszél. Már várom, mikor mondják majd a gabonáról, hogy kaszaéretlen, amikor még nem érett a kaszára, vagyis korai volna még aratni. Persze az iskolaéretlen ellentéte, az iskolaérett összetétel helyességét is kétségbevonhatnánk. És így vagyunk a formatervezett tárgy, állagmegóvóit épület és hasonló kifejezésekkel, melyeket ma már lépten-nyomon olvashatunk, addig-addig míg a beszélt nyelvben is gyökeret vernek a tervezett formájú tárgy, megóvott állagú épület helyett. Hasznos lesz talán, ha itt most rámutatunk néhány további olyan hibára, melyek általában jellemzőek a sajtónyelvre, és közös néven leginkább szószaporításnak nevezhetnénk őket. A szószaporítás lényege itt az, hogy egy egyszerű igealak helyett két szót használ az hó: az illető igéből -ás, -és képzős főnevet alkot, aztán hozzátesz egy igét vagy igés kifejezést, mint pl. megvalósít, elér, végez, gyakorol, mutat végrehajt (ilyenkor az igéből képzett főnév tárgyragot kap), illetőleg ilyen igéket: fellép, bekövetkezik, előáll, végbemegy, megoldható, megy stb., ilyenkor az igéből képzett főnév a mondat alanya). Tehát nem szerelünk, hanem szerelést végzünk, nem hitelesítünk, hanem hitelesítést hajtunk végre, valami nem fejlődik, hanem fejlődés lép fel, nem segítséget nyújtunk, hanem segítségnyújtást gyakorolunk stb., stb. Az ilyen mondatoknak se szeri, se száma: Az olvasztási sebesség növelését kívánjuk elérni — helyesen: növelni kívánjuk az olvasztási sebességet a betakarítási munkákban évi 60 millió korona megtakarítást értek el — helyesen: évi 60 millió koronát takarítottak meg. A bútoriparban a faforgácslapok eredményes felhasználását érhetjük el — helyesen: eredményesen felhasználhatjuk a faforgácslapokat A disznóbőr feldolgozása jobban megvalósítható — helyesen: a disznóbőr jobban feldolgozható. A hús kincsontozását géppel végzik — helyesen: a húst géppel csontozzák ki. A faállomány jó növekedést mutat — a faállomány jól növekszik. Az irányelvek megvalósulása bekövetkezett — helyesen: az irányelvek megvalósultak, stb. Mi ennek a szószaporításnak az oka? A „hivatalos” hangra és stílusra való törekvés. Ugyanazok, akik így írnak, magánbeszélgetés során alighanem valamely összeg levonásáról beszélnének, nem pedig levonásba helyezéséről, egyszerűen javasolnának valamit nem javaslatba hoznának. Mint Grétsy László megállapította, ez a fajta hivatalos stílus sok esetben egyúttal elkeni a mondanivaló lényegét, és kisebbíti a felelősséget. Ezt egy példával illusztrálja. Hallgassuk meg: Támogatjuk az alapszervezeteket. Ez rövid, de rövidsége ellenére igen tartalmas, sokatígérö mondat. Megszervezzük az alapszervezetek támogatását Ez már egy fokkal terjengősebb, s érdekes kontraszt(l): egy fokkal kevesebbet mond számunkra. Ha valaki közvetlen támogatást ígér nekünk, biztosan számítunk rá. De ha azt ígéri, hogy megszervezi a támogatásunkat, jogosan nyugtalankodunk, mert hátha elkésik a szervezés, hátha nem jár eredménnyel stb. Az az egy szó többlet már jókora adag felelősséget levett a támogatást ' ígérőnek a válláról. Siettetjük az alapszervezetek támogatásának megszervezését. Egyre több szó, egyre kisebb felelősség. A „megszervezzük az alapszervezetek támogatását" mondat fogalmazója még ígért olyasmit, amit számon lehet kérni tőle, de mit kérjünk számon attól, aki azt Ígérte — s azt is többes számban, szinté személytelenül —, hogy sietteti az alapszervezetek támogatásának a megszervezését? Hisz sértődötten azt vágná vissza: „Siettettük is, kérem! Kétszer is rátelefonáltunk az illetékesbe. de úgy látszik, objektív nehézségek jelentkeztek." Nem, az ilyen ígéretekből inkább nem kérünk. Támogat — megszervezi a támogatást — sietteti a támogatás megszervezését — szivén viseli a támogatás megszervezésének siettetését stb. íme, így lesz egy fontos közlésből értelmetlen szózagyvalék — a „hivatalos" stílus segítségével. Eddig az idézet. Mindebből pedig mi a tanulság? Kerüljük a szószaporító, ködösítő, káros nyelvi divatot. Ugyancsak jellegzetes sajtónyelvi jelenség a kerül, a nyer és a történik igének az a fajta használata, melynek célja a cselekvő személyének elleplezése, elrejtése. Ezekre a szerkezetekre gondolok: felolvassák helyett: felolvasásra kerül, befejeztük helyett: befejezést nyer, sőt létrejött helyett: létrejötte történt Pedig van a magyar nyelvnek módja körülírás nélkül is az alanytalan kifejezésre (aláírják, befejezik, elintézik stb.), vannak személytelen igéink (megnyilvánul, megnyilatkozik, látszik stb.), nem kellenek a kifejezésre jut, aláírásra kerül, befejezést nyer és hasonlók. Nem azt akarjuk állítani, hogy a kerül, nyer, történik igével alkotott személytelen mondatszerkezet minden esetben rossz. Csak éppen túlságosan elterjedt, mindenütt belebotlunk. Megint csak Grétsy Lászlótól idéznék néhány példát. A termelők dohányainak támlására szolgáló épület az egy napon átvételre kerülő dohánymennyiségnek megfelelően kerülne megtervezésre. Helyesen ez így hangzanék: A termelők dohányának támlására szolgáló épületet az egy napon átveendő (vagy: az egy nap beérkező) dohánymennyiségnek megfelelően terveznék meg. A vásáron került első ízben bemutatásra a Tavasz nevű tévé-készülék is. Helyesen: A vásáron mutatták be első ízben a Tavasz nevű tévé-készüléket is. A ragasztás folyamata befejezést nyer — helyesen: a ragasztás folyamata befejeződik. Fentebb már említést nyert, hogy... Fentebb már említettük, hogy... Megállapítást nyert, hogy... helyesen: megállapították, hogy... vagy: kiderült hogy stb. A gépnek a kívánt teljesítményre történő beállítása nyomógombbal, elektmmos úton történik. Helyesen: A gép nyomógombbal, elektromos úton állítható be a kívánt teljesítményre. Az egypetéjű ikrek keletkezése más módon történik. Helyesen: Az egypetéjű ikrek más módon keletkeznek. MAYER JUDIT 11
